Használható-e a marihuána a depresszió orvosi kezelésére, segíthet-e a traumatizált katonákon? Ezekről is beszélt az Indexnek Haller József egyetemi oktató, a Drogkutató Intézet igazgatója, aki a harcoló alakulatok katonái által szedett teljesítményfokozók hatásairól is kifejtette az álláspontját.
A napokban lépett hatályba Ukrajnában a tavaly év végén elfogadott törvény, mely legalizálja az orvosi célú marihuána használatát. A döntéssel elsősorban a katonák közérzetét kívánják javítani, az általuk elszenvedett poszttraumás stressz szindróma (PTSD) kezelése során. Bár keleti szomszédunknál az úgynevezett rekreációs célú fogyasztás továbbra is tiltott, a Drogkutató Intézet egy egész sajtóbeszélgetést szervezett annak érdekében, hogy választ adjon arra, vajon valóban jó ötlet-e, azaz kedvező hatást gyakorol-e a kannabisz fogyasztás depresszióra vagy nem.
A marihuána és a depresszió kapcsolatának több évtizedes irodalma van, és összefoglalóan az mondható el, hogy nem csökkenti, hanem súlyosbítja a depressziót. Több ezer klinikai vizsgálat támasztja ezt alá – hangsúlyozta a Drogkutató Intézet igazgatója, Haller József, hozzátéve, hogy a kannabiszfogyasztás elhagyását követő 4-5 év múlva csökken az ugyancsak évek alatt kialakult depresszió. Eloszlatva egy tévhitet azt is jelezte, hogy – az Ukrajnában is szóban forgó – orvosi marihuána kifejezés nem az alkalmazott szer összetételére, hanem a felhasználás céljára utal.
Kanadában például 18, hatósági engedéllyel rendelkező orvosi célú marihuánatermék összetételét vizsgálták, melyekben a THC hatóanyag 1 és 20 százalék között változott, azaz nem lehet egy bizonyos orvosi célú kannabiszról beszélni. A hatásáról értekező (a különböző kontinenseken íródott) 22 szakcikk 60 százalékában ezért le sem írták, hogy milyen tulajdonságai voltak a felhasznált készítménynek. Többnyire a fogyasztók dönthették el, hogy milyen – licenccel rendelkező – gyártó termékét alkalmazzák náluk az orvosok. Míg a rekreációs célú kannabiszfogyasztás a vizsgálatok 70-80 százalékában súlyosbította a depressziót, az orvosi alkalmazás melletti használat legalább nem rontotta a páciens állapotát. Megjegyzendő azonban, hogy az orvosi marihuána hatásainak vizsgálatára a kutatók mindössze néhány hónapot szántak, míg a rekreációs fogyasztás következményeit tipikusan évekkel a fogyasztás megkezdése után mérték fel. Könnyen lehet, hogy néhány év múlva az orvosi kannabisz ugyanúgy ront a depressziós állapoton, mint a rekreációs.
De akkor mégis mi vezeti a különböző országok törvényhozóit, hogy a kannabiszhasználatot – ha különböző megkötésekkel is, de legalizálják? Haller József magyarázata szerint a politikusok sokkal inkább döntenek a választói szimpátiák és a közvélemény aktuális hangulata mentén, semmint a szaknyelven megírt klinikai vizsgálatok eredményeit feltáró folyóiratok cikkeinek megállapításaira támaszkodva. Azt is megjegyezte, hogy a kannabiszhívők nagyon széles körű és gyakran hatásos propagandát folytatnak.
Kérdésünkre a professzor megjegyezte, hogy a harcoló alakulatoknál a pszichostimulánsok fogyasztásának jelentős hagyománya van, mivel elűzik a fáradtságot és mozgósítják a szervezet energiatartalékait. A második világháborúban már mind a németek, mind az amerikaiak használtak amfetaminalapú szereket.
Kritikus helyzetben amfetamin hatása alatt könnyebben csap át az ember agresszióba, és kevésbé hajlamos arra, hogy feladja a harci helyzetet. Az amerikai vadászpilóták példája jelzi, hogy nem csupán képzet, hogy a szervezet ilyenkor többet képes dolgozni, hanem effektív tény
– húzta alá Haller József, hozzátéve, hogy a különböző szerek kiváltotta érzeteknek, fizikai és pszichés hatásoknak semmi köze nincs azokhoz a neurobiológiai folyamatokhoz, ami (az agyi változások miatt) függőség kialakulásához, súlyosabb esetben szenvedélybetegséghez vezet. Sajnálatos, de köztudott, hogy ez a harci pirulák fogyasztása esetén ki is alakul.
Lapunk hosszabb írást is szentelt a háborúban használt drogoknak. Ebből kiderül, hogy a második világháborúban a Wehrmacht főnökei már szabadon terjesztették a katonák között a Pervitin nevű, amfetaminalapú szert. A „pilóták sójaként”, illetve „tankcsokoládéként” emlegetett Pervitint csodadrognak tartották. Javította a katonák éberségét és állóképességét, önbizalmat és eufóriás érzést adott. A villámháború nyitányán a német csapatok 35 millió tablettát fogyasztottak el. A Pervitin egyébként egészen 1988-ig mind a kelet-, mind a nyugatnémet hadsereg orvosi készletének része maradt.
A finn Aimo Koivunen 1944-ben a murmanszki fronton egy Pervitin-túladagolásnak köszönhette az életét. Miután elkeveredett a társaitól, a szovjetek pedig üldözőbe vették, az északi sarkkör felett, mínusz 20 fokban bevette az egységének félretett összes tablettát. Ennek hatására delíriumba esett, és mintegy 400 km-t síelt alvás nélkül, fenyőtűleveleket rágcsálva. Egy hét múlva találtak rá már a finn támaszpont közelében.
A szír polgárháborús események egy Captagon nevű szerrel kapcsolódtak össze. A szintén amfetamintartalmú szerből nemcsak rettentő sok fogy, de az országban jelentős mennyiséget is gyártottak. Nem a háború ellenére, hanem éppen azért. Egy kiugrott ISIS-harcos úgy nyilatkozott:
Nem tudod lehunyni a szemed, nem tudsz aludni, felejtsd is el. És bármi is próbáljon megállítani, nem fog sikerülni.
Nem csoda, hogy az orosz–ukrán háború borzalmait látva és átélve a fronton harcoló katonák itt is alkohollal és különböző drogokkal próbálják szorongásaikat enyhíteni. A szabadeuropa.hu-nak az Ukrajnával határos Rosztovi területen dolgozó orosz orvos arról beszélt, hogy bár működtet a hadsereg a poszttraumás stressz szindróma kezelésére kórházi osztályt, valójában érdemi munkát nem tudnak végezni. Katonai szakemberek arra is rávilágítottak, hogy néhány éven belül ki fog derülni, hogy a frontról visszatérő katonák körében megugró kábítószer-függőség mekkora társadalmi károkat okoz. Egy biztos, az orosz hadseregben a kábítószerrel összefüggő esetek száma folyamatosan emelkedik, elsősorban olyan szintetikus amfetaminoknak miatt, mint a mefedron.
A különböző amfetaminok harci alkalmazására ugyanakkor egyik harcoló fél sem büszke. Erre utal legalábbis, hogy egymást vádolják pszichoaktív szerek használatával. Az orosz Akhmat (különleges) egységek csecsen parancsnoka, Apti Alauadinov szerint az ukrán katonák kapnak különböző gyógyszereket és drogokat annak érdekében, hogy úgynevezett szuperkatonák legyenek, akik félelem és fáradtság nélkül harcolnak a fronton.
(Borítókép: Az ukrán légierő egyik harci repülőgépe műveleti repülést hajt végre az orosz erők lövészárkainak megcélzására a Donyecki területen keresztül 2023. május 9-én. Fotó: Muhammed Enes Yildirim / Anadolu Agency / Getty Images)