Szerda este egy férfi elvette egy cigarettázó taxisofőr autóját, majd az Árpád hídra felhajtva halálos balesetet okozott. A tragédiát követően megszólalt Ábrahám Györgyi, a taxi tulajdonosa, aki az RTL-nek felidézte a baleset előtti perceket.
Az RTL Híradó kamerái elé állt az a taxisofőr, akitől elrabolta autóját az Árpád hídon három ember halálával járó balesetet okozó ámokfutó.
Ahogy arról mi is beszámoltunk, szerdán késő este három életet követelő közúti baleset történt az Árpád hídon. A rendőrség közlése szerint a balesetet egy lopott taxi okozta. Amíg a sofőr cigarettázott, addig egy férfi bepattant az autóba. A taxi női sofőrje dulakodni kezdett vele, de a férfi végül becsukta az ajtót, és elhajtott. Ezt követően az elkövető több autóval is ütközött, ebből a szürke Suzukival történt halálos kimenetelű lett: az ámokfutó, valamint a Suzuki sofőrje és utasa is életét vesztette.
Ábrahám Györgyi, a taxi tulajdonosa az ominózus napra úgy emlékezett vissza, hogy délután négy körül kezdte a munkát, majd este 10 után nem sokkal, egy fuvar után megpihent a Szentlélek téren. Ekkor érkezett az elkövető. „A semmiből jött az ember, előtte sehol sem láttam. Teljesen hangtalanul termett ott, még mindig érzem a szagát az orromban” – idézte fel.
A taxis megijedt a férfi közeledtére, de a karosszéria miatt nem tudott hátrébb lépni tőle. „Halvány mosollyal rám nézett és azt kérdezte: »Mi van?« Mondom: »Megijedtem.« Ezután azt kérdezte így egyben, hogy »Szabad vagy vársz valakit, elviszel?«” – mesélte a sofőr.
Györgyi megmondta a férfinak, hogy nem viszi el, de ekkor az megpróbált bebújni a combja és az ajtó közötti résen, és fellökte őt. Ekkor kezdődött a dulakodás: a támadó megpróbálta elgáncsolni, de ez nem sikerült. Ezután a taxis lábfejét rúgta meg, rácsapta az ajtót a kezére. Miután a férfi bejutott a sofőrülésbe, két kézzel próbálta behúzni az ajtót, de a sofőr bal kézzel tartotta azt, míg a jobbal hol az oszlopba kapaszkodott, hol a támadót rángatta.
„Gyorsan zajlott a rúgok-vágok-ütök, adtunk-kaptunk mindketten” – mondta. Közben segítségért kiáltozott, de senki nem állt meg.
Ezt nem értem… emberek, figyeljünk már egymásra! Ha valaki kiabál, hogy segítség, akkor oda lehet menni neki segíteni. Mert ha az elkövető egyedül van, akkor lehet, hogy elbátortalanodik, ha már többen vannak ellene
– tette hozzá.
Úgy emlékezett vissza, hogy a férfi a dulakodás közben végig hallgatott, egy hangot sem adott ki, a szemkontaktust is csak egyszer vette fel, amikor gyomron akarta ütni. „Aztán picit sikerült is neki, de ez nem volt vészes” – tette hozzá. Felidézte, hogy a férfi nehézkesen indult el az autóval, mert szokatlan volt számára a műszerfal és az automata váltó. Végül még nyitott ajtóval beüzemelte a járművet, mire Györgyi megpróbált közelebb lépni. Ekkor ismét megpróbálta gyomron vágni. A taxis aggódott, hogy ráhajthat a lábára, ezért hátrébb lépett.
Itt vesztettem el a csatát. Túl nagy volt a táv, túl kevés az erőkifejtés. Elindult nyitott ajtóval, amit próbált behúzni, én futottam utána
– emlékezett vissza.
A férfi elhajtott, ő pedig megfordult és segítségért kiáltozott. Többen is elhajtottak mellette, kikerülték az úton. Végül egy fehér autó állt meg, miután már kilépett az útra és eléjük állt. „Én úgy voltam, hogy most már inkább gázoljanak el” – mondta.
Ekkor üldözőbe akarta venni az elkövetőt, és reménykedett, hogy autója lopásgátlója is működésbe lép. Az őt felvevő két nő azonban inkább a rendőrséget segített tárcsázni neki, csakhogy késő volt, ugyanis az ámokfutó időközben felhajtott a hídra és megtörtént a tragédia. Ő már csak a rendőrautóból látta a halottakat, a sérülteket, illetve az összetört autókat. „Nem a holttestek vagy a sérültek látványa visel meg, hanem az, hogy az emberi életet nem lehet visszahozni” – tette hozzá.
A sofőr szerencsére csak könnyebben sérült meg lábán, kezén és hasán. Elmondása szerint nem vészes az állapota, de időnként még mindig rátör a remegés vagy a zokogás, ha visszaemlékszik a baleset éjjelére.
Elkeserítő a történet, a jövőképem is, a roncsok látványa is. Amikor sok autó összetörik, annak van szaga, ami megmarad. Emellett a vér szaga is ott van még az orromban, valamint ennek az embernek a bűze is.
Ábrahám Györgyi 18 éve taxizik, de elmondása szerint ilyesmi még sohasem történt se vele, se ismerőseivel. Azt mondta, a tragédia óta mindössze négy órát aludt: nem fizikailag, hanem mentálisan, lelkileg fáradt. Közben pörög az agya, mert szeretné folytatni a munkáját, ám ahhoz most elvesztette a tárgyi feltételt, az autóját.
„Az autóm magas kategóriás volt, az örökségemből vettem, és nagyon szerettem. Nálam az autó családtag. Kicsit kilátástalanul látom a holnapot, de bízom abban, hogy a Jóisten továbbra is megsegít” – mondta.
A taxira ugyanakkor nem csak a pénzkeresés miatt van nagy szüksége, önkéntes munkájához is elengedhetetlen. Györgyi szabadidejében vidékre járt kutyákat menteni, majd orvosi ellátást és befogadót keresni számukra. Most abban bízik, hogy a biztosító kifizeti a kárigényét.
Mint mondta, „nagyon tisztelem az életet: egy van, becsüljük meg. Lehet értékesen és tartalmasan élni, nem kötelező elrontani. Az életet senkinek nincs joga elvenni, nem játszhat senki Istent”. Pont ezért haragszik nagyon az ámokfutóra, „erre a számomra és gondolom mások számára is értéktelen emberre, aki értékes embereknek vette el az életét”.
Ez nem egy szokványos baleset. A látnivaló sem hétköznapi, az esemény mibenléte sem szokványos. Nem szoktak mindenhova odarohangálni, elvinni egy autót, aztán szemben a forgalommal halálos kimenetelű tragédiát okozni. Értékes fiatal emberek haltak meg. Azt gondolom, ez nem egy megbocsátható vétek
– zárta gondolatait Ábrahám Györgyi.