Csak erős közegészségügy mellett képzelhető el a magánszolgáltatókkal konstruktív együttműködés, ami az orvosok szabad munkaerő-áramlásának megakadályozásával, a munkaórák korlátozásával és az állami rendszer finanszírozásának megemelésével képzelhető el – jelentette ki az IME egészségügyi szaklap legutóbbi konferenciáján Újlaki Ákos, az egészségügy átalakításához tanulmányt készítő Boston Consulting Group (BCG) partnere.
Újlaki Ákos előadásában kiemelte, hogy a magyar lakosság egészségállapotának javulásához az egészségügyi rendszer finanszírozását GDP-arányosan 1,5-2 százalékponttal meg kellene emelni, amivel nagyjából a cseh színvonalat érnénk utol. Ez a pluszforrás álláspontja szerint érkezhetne lakossági, munkáltatói befizetésekből, illetve az egészségkárosító termékek jövedéki adójából.
A magyar egészségügy a jelen finanszírozási körülmények között sem mondható rossznak
– mondta az egészségügyi ellátórendszerek nemzetközi felmérésével is foglalkozó cég képviselője, hozzáfűzve: ebben a tekintetben Lengyelországgal és Romániával egy szinten helyezkedik el Magyarország, az egészségügyben dolgozók aránya is hasonló ezekben az országokban.
Csehországot illetően megjegyezte: az összehasonlítás csalóka, mivel ott bizonyos demográfiai változások miatt is kedvezőbbek a mutatók hozzánk képest, növekvő és fiatalabb társadalomról van szó. Meglátása szerint ha hazánkban kedvező változások következnek be a betegellátás területén, olyan 15 év múlva érhetjük el a cseh szintet.
A BCG szakembere úgy véli, az erős állami egészségügyhöz korlátozni kell a magánszolgáltatók tevékenységét, ami egyelőre szabályozás nélkül, piaci dinamikák alapján működik. Az orvosok áramlását ellátás- és betegbiztonsági szempontok miatt tartja célszerűnek szabályozni, az állami egészségügyben a stabil létszám kialakítása miatt. További problémaként említette, hogy jelenleg nincs pontos rálátás arra, mennyit dolgozik az adott orvos a két rendszerben együttesen, illetve melyik szolgáltatónál vállalnak többletmunkát.
Újlaki Ákos szerint az állami rendszer ügyeleti ellátását nem megingatva, minőségi és teljesítményi előfeltételekhez kellene kötni az engedélyt a magánszolgáltatónál végzett munkához az egészségügyben dolgozók maximális óraszámának meghatározásával, ami transzparensen követhető. A szakértő szerint azt is meg kellene határozni, hogy mely cégek végezhetnek magánegészségügyi szolgáltatást.
A magánszolgáltatók bevonása véleménye szerint szektorsemlegesen és koncesszióalapon működhet az egészségügyben, a helyi ellátási kötelezettségeket figyelem bevéve. Ez esetben kiegyensúlyozott finanszírozás valósulhat meg. Továbbá lehetőséget kellene biztosítani a lakosoknak a magasabb szolgáltatás térítés ellenében történő igénybevételére, például hogy egyágyas kórtermet vagy jobb protézist kapjon.
Amíg nem történik meg a magánellátás szabályozása, az állami egészségügy nem fog tudni nyerni. Még több kapacitást fog elvonni a magánszektor a közellátásból, társadalmi szinten ellenünk fog dolgozni
– szögezte le.
Újlaki Ákos szerint a pozsonyi Penta magánkórház esete is ezt támasztja alá, amit annak ellenére építettek meg, hogy az állam előre közölte: nem fogadja be a szolgáltatást. A szlovák fővárosban egy egyetemi kórház volt, akkor öt telephellyel, innen elkezdték átlopkodni az orvosokat a magasabb fizetéseket és innovatív technológiát kínáló magánklinikára. A Penta ellátási profiljában szintén van sürgősségi osztály, ortopédiai műtétek, azaz a fővárosokban is erősen munkaerő-hiányos területeken kínáltak egészségügyi szolgáltatást. Ennek következtében a sürgősségi ellátás június közepén összeomlott az állami intézményekben, mindez történt úgy, hogy az orvosok és betegek száma nem változott.
Ez jó példa arra, hogy a jó szándékú magántőke is jelentős károkat tud okozni koncesszió nélkül
– hívta fel a figyelmet.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) vállalkozó és magánegészségügyben dolgozók csoportvezetője, Masszi György az előadás kapcsán felvetette:
Vajon a külföldi orvoselvándorlást is lehet-e ilyen erősen szabályozni?
A jelenlegi helyzetről elmondta, hogy most több betegnek két orvosa is van, egy az állami, egy a magánszférában, de a két rendszer nem működik együtt, a betegutak így nehezítettek. Sokan citológiára a magánszektorba járnak, de ha komoly gond van, nehezen jutnak át az állami ellátóhoz. Álmos Péter MOK-elnök megjegyezte: rákdiagnózis esetén vissza kell mennie a háziorvoshoz a betegnek, majd az ő beutalójával kerülhet a közellátásba az onkoteam kezelése alá az illető. A MOK magánszekciójának képviselője szerint legolcsóbban és leggyorsabban szabályozással a két rendszer átjárhatóságát lehetne megoldani.
(Borítókép: Luis Alvarez / Getty Images Hungary)