Idén sokan a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy milyen, amikor teljesen váratlanul külföldön ragadnak egy idegen repülőtéren, és a segítség nagyon messze van. A Kibeszélő vendégeivel – Prónay Bencével, a Proko Travel ügyvezetőjével és Varga G. Gáborral, az Egek ura blog alapítójával – megpróbáltuk kibogozni, hogy mi vezetett idáig.
Mindkét szakember egyetértett abban, hogy nagyjából 2024-re jutott el az utazások száma a Covid–19-járvány előtti utolsó év, vagyis a 2019-es szintjére. Viszont akkor olyan mélyütést kapott az utazás, ami a szakmában dolgozók felét eltérítette a pályájáról, hiszen gyakorlatilag leállt a közlekedés földön, vízen, levegőben. Varga G. Gábor szerint a légi közlekedésben a beszállítói láncok még mindig nem álltak teljesen helyre, repülőgép-alkatrészhiány van, ami a szervizelést lassítja, továbbá hiányzik a földi kiszolgáló személyzet egy része, ezért lassabb például a csomagmozgatás.
Prónay Bence arra hívta fel a figyelmet, hogy a járvány okozta problémák lassú orvoslása mellett egyre jellemzőbb a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás, ami szintén nagyban befolyásolja azt, hogy pontosan teljesítenek-e a légitársaságok. Erre jó példa volt, hogy a napokban a hőség miatt ideiglenesen le kellett zárni a debreceni repteret. Szicíliában kitört az Etna, szokatlanul erőteljes viharok akadályozzák Európában a repülést, vagy éppen helyi sztrájkok is negatívan érinthetik az utazást. De nem segített a túlterhelt légi közlekedésen a futball Eb sem, ugyanúgy, ahogyan a párizsi olimpia sem fog.
Európában az utazók jogait már évtizedek óta elfogadott uniós jogok biztosítják. Ugyanakkor Varga G. Gábor szerint ma már el kell felejtenünk azt, ahogyan a koronavírus-járvány előtt utaztunk. Jelenleg kétféle utazó van, az egyik nagyon sokat utazik, ezért rutinos, tehát sehol semmiféle segítség nem kell neki . A másik pedig az, aki egy évben legfeljebb egyszer megy külföldre, tehát a reptéri érkezéstől kezdve az egész utazás egy hatalmas élmény lenne, ha nem keserítené meg az életüket a késve indulás vagy a járattörlés.
Sokan még mindig abban a hitben élnek, mint 2020 előtt, hogy majd a légitársaságok vagy az utazási irodák gondoskodni fognak rólunk, és míg azért az irodák többsége kitesz magáért, addig a légitársaságok többsége gyakorlatilag elengedte a kezüket. A társaságok ma már azt mondják, hogy ha az utas bajba került, akkor oldja meg, ahogyan tudja, és majd ha utólag bejelentkezik a költségekkel, akkor némi huzavonát követően kártalanítják.
Az európai utasjogok nagyon jól szabályozottak késés, törlés, túlfoglalás esetén. Három órán túli késésnél, két héten belüli járattörlésnél, visszautasított beszállás esetén
kártalanítás jár minden utasnak, de nem automatikusan, hanem utólag kell kérni. Persze a jogszabály azt is megmondja, hogy milyen esetekben mentesülnek a légitársaságok a fizetési kötelezettség alól. Ugyanakkor a jogszabály annyiban gumi, hogy nem írja elő, hogy ilyen esetben a légitársaságnak gondoskodnia kell-e az utasról, a költségeket előre kell-e megtéríteni vagy utólag, szállást kell-e szereznie és oda el is kell-e juttatnia az utazót… Innentől kezdve ezek értelmezése már a légitársaságon múlik. Ha úgy értelmezi, hogy ezt ő inkább utólag rendezi az utassal, akkor szíve joga így tenni.
Az utóbbi hetek egyik pozitív példája volt, amit a Proko Travel csinált, amikor éjfélkor segélyhívást kaptak Szardíniáról, ahonnan haza kellett volna indulnia 46 magyarnak. Prónay Bence elmondása szerint a légitársaság jelezte feléjük is, hogy törölte a járatot, és ott maradnak a magyarok az olasz szigeten. Ez a helyzet megint felveti a kérdést, hogy ilyen helyzetben mit kellene csinálnia a légitársaságnak, tehát átfoglalni a kimaradt járat utasainak jegyét más járatokra, az indulásig elhelyezni őket szállodában, odaszállítani, majd indulás előtt vissza a repülőtérre.
Erre a szardíniai repülőtéren mindössze egyetlen ember állt rendelkezésre. Mindössze két óra alatt átfoglalták a csoport tagjainak a jegyeit, szereztek nekik szállást, és a légitársaságnak csak el kellett volna vinni az embereket a hotelbe, ám még ezt sem tette meg, ebben is az iroda lépett. Végül a 46 magyart két nappal később sikerült épségben hazajuttatni.
Amikor 2023. október 7-én a Hamász megtámadta Izraelt, akkor egy szentföldi körutazáson lévő, 24 fős magyar csoportot kellett kihozniuk. A kalandos körülmények között végrehajtott hazautazás részleteit szintén Prónay Bence mesélte el a műsorban.
Varga G. Gábor úgy véli, hogy az emberi kapzsiságra alapozva az a légitársaság nyeri meg a legtöbb utast, amelyik a legolcsóbban kínálja a jegyét. Ha eddig már eljutott az utazni vágyó, akkor a végén a döntő többségnek teljesen mindegy , hogy bőrönddíjban, online check-in díjban vagy ülésfoglalási díjban fizet-e ki a nagyjából ugyanannyi pénzt.
A nemzeti légitársaságok pedig árban – és ma már egyre inkább működési modellben is – versenyre kényszerülnek a fapadosokkal. A fapados hatás elérte a nemzeti légitársaságokat is, ahol szintén megfigyelhető a szolgáltatás színvonalának csökkenése.
Prónay Bence pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy sok európai államban a kormányzat már észbe kapottm és felteszi a kérdést, hogy normálisnak nevezhető-e az a légi közlekedés, amit mostanában tapasztalunk. Egyébként a magyar hatóságok is vizsgálják és büntetik a nem megfelelő gyakorlatot.
Beszéltünk arról is, hogy előbb-utóbb európai szinten kellene nyilvánossá tenni a légitársaságok késési statisztikáit, hogy az alapján is dönthessen az utazó: bevállalja-e a kalandot az adott légitársasággal magas késésszám mellett is, vagy megbízhatóbbat keres. Ugyanakkor
abba az irányba is nyomást kellene gyakorolni, hogy bizonyos alapszintű szolgáltatások kötelezően bele legyenek kalkulálva a repjegyek árába.
Nem életszerű ugyanis, hogy valaki télen elutazik tíz napra, és az összes ruháját el tudja vinni magával egy kis hátizsákban, csak azért, mert a bőröndért már alaposan lehúzzák.
A műsorban szó volt még arról is, hogy