Ma nyolcvan éve, 1944. július 20-án kísérelt meg merényletet Claus von Stauffenberg, a német tartalékos haderők vezérkari főnöke Adolf Hitler ellen a Führer kelet-poroszországi főhadiszállásán. A Valkűr-hadművelet összeesküvői megkísérelték átvenni a hatalmat, ám mivel a robbantás után célpontjuk életben maradt, puccskísérletüket nemcsak meghiúsították, hanem alaposan meg is torolták.
Claus von Stauffenberg az egyik legrégebbi és legelőkelőbb dél-németországi katolikus családba született 1907-ben. Apja II. Vilmos württembergi király főudvarmestereként látott el magas hivatalt, míg anyja a napóleoni háborúk porosz hőse, Gneisenau tábornagy unokája volt.
Gyermekük, Claus fényes katonai karriert futott be: a porosz tisztikar tagjaként 1939–43 között Lengyelországban, Franciaországban, később Észak-Afrikában szolgált.
Tunéziában súlyos sérüléseket szenvedett, amikor kocsija aknára futott: elvesztette egyik szemét, jobb karját és bal kezének két ujját.
A háborús hős 1944-től a németországi tartalékos haderőnél lett vezérkari főnök.
Korán bekapcsolódott a Führer elleni összeesküvésbe, amely a német vezérkarból indult ki Hans Oster, Ludwig Beck és Erwin von Witzleben tábornokok vezetésével. Ők már 1938 őszén tervet szőttek a hatalomátvételre és Hitler megbuktatására. Már ebben a szervezkedésben is részt vett von Stauffenberg. A müncheni konferencia azonban, amelynek révén Németország háború nélkül megszerezte a Szudétákat, felborította az előzetes elképzeléseket, hiszen Hitler népszerűsége az egekbe szökött, így a magas rangú tisztek letettek tervük megvalósításáról.
1943 márciusában is merényletet kíséreltek meg Hitler ellen, amikor bombát raktak arra a repülőgépre, amellyel Szmolenszkbe, a keleti frontra látogatott, ám a szerkezet nem lépett működésbe. Aztán 1944 nyaráig még további három alkalommal próbálták meggyilkolni őt. Sikertelenül.
A Führer még 1943-ban utasítást adott a Valkűr-terv kidolgozására, amelynek elnevezését a skandináv mitológia valkűrjei ihlethették, akik a háború hálóját szőtték. A tervet az indokolta, hogy a szövetségesek fokozódó bombázásai, a nagy tömegben dolgoztatott kényszermunkások és a háborútól megviselt német társadalom egyre növekvő elégedetlensége belső lázadást eredményezhet. A terv arra szolgált, hogy az alapján cselekedni tudjanak a náci rendszer védelmében.
Ezt a tervet magas rangú Wehrmacht-tisztek és szervezkedő politikusok fordítottak át a Hitler-rezsim megbuktatására.
Mindeközben az összeesküvőket sürgette az idő, hiszen 1944 júniusában a szövetségesek partra szálltak Normandiában, megkezdődött a városok bombázása, miközben a szovjetek kelet felől visszaszorították a Wehrmacht egységeit.
Von Stauffenbergék célja a Führer eltávolítása mellett az volt, hogy a totális vereség előtt véget vessenek a háborúnak, kedvezőbb békét köthessenek, mint 1919-ben. Ezt a célt szolgálta a Valkűr-hadművelet, melynek három legfontosabb eleme:
A Valkűr-hadművelet, amennyiben az akciót sikeresen hajtják végre, alapjában változtatta volna meg a történelmet, civilek és katonák millióit, országok tucatjait mentette volna meg a pusztulástól. Nem így történt.
A Hitler elleni merénylet terve 1944. július 1-jén lépett végső szakaszába, amikor is von Stauffenberg ezredest kinevezték a tartalékos erők vezérkari főnökévé. Július 20-án ő rejtette el a bombát tartalmazó táskát a tárgyalóasztal alá a Führer kelet-poroszországi, Farkasverem (Wolfschanze) nevű főhadiszállásának helyzetmegbeszélő barakkjában.
Von Stauffenberg a terveknek megfelelően részt vett a 12.30-kor kezdődő megbeszélésen. És miután a vezérkar tagjai megérkeztek a barakkba, az előzetes forgatókönyvnek megfelelően az ezredest az adjutánsa a telefonhoz hívatta, s ezért távoznia kellett a helyszínről.
A bomba 12 óra 42 perckor robbant fel.
Hitlernek azonban hatalmas szerencséje volt, ugyanis Heinz Brandt ezredes, aki közvetlenül mellette állt, a megbeszélés alatt távolabb tolta az útjában lévő táskát Hitlertől, akit ráadásul a vastag tölgyfa asztal megvédte a robbanástól, és így csak könnyebb sérüléseket szerzett. Nem szólva arról, hogy az élesítéskor hiba csúszott az ellenállók számításába, mert csak a töltet fele robbant fel.
A detonáció következtében négyen vesztették életüket, de a szobában lévők többsége – Hitlerrel együtt – megúszta a merényletet. Ezt nem tudhatta von Stauffenberg, mert a robbanást látva biztos volt abban, hogy sikerrel járt, ezért egy repülőgépen villámgyorsan Berlinbe utazott, hogy megindítsa a Valkűr-hadművelet második szakaszát, az SS és a Gestapo kiiktatását.
A merényletkísérlet után az őrjöngő Hitler valóságos hajtóvadászatot indított, s halállal büntette mindazokat, akikről feltételezhető volt, hogy tudtak az összeesküvésről. Sokan meg sem várták, hogy értük jöjjenek, és öngyilkosságot követtek el: így tett Henning von Tresckow tábornok a keleti fronton, Günther von Kluge az őt Berlinbe szállító repülőgépen. Míg a rendkívül népszerű Rommelnek felajánlották az öngyilkosság lehetőségét, sőt állami temetést is kapott.
A tisztogatások mintegy ötezer áldozatot követeltek.
Von Stauffenberget és három társát (Friedrich Olbricht tábornokot, Albrecht Mertz von Quirnheim ezredest, valamint szárnysegédjét, Werner von Haeften főhadnagyot) még a merénylet napjának éjjelén agyonlőtték.
A merényletről 2008-ban Valkűr címmel háborús filmdráma készült, amelynek főhősét Tom Cruise alakította. Állítólag az egész film ötlete onnan eredt, hogy a világhírű amerikai színész véletlenül meglátta von Stauffenberg fotóját, és miután oldalról hasonlított az ezredesre, utánaolvasott a történetnek, ami azonnal megtetszett neki.
(Borítókép: Adolf Hitler és Benito Mussolini meglátogatja a megrongált kelet-poroszországi főhadiszállást, miután 1944 júliusában Hitler ellen merényletet követtek el. Fotó: Hulton-Deutsch Collection / Corbis / Getty Images)