Évtizedes, posztszocialista beidegződéseket számol fel a július 1. óta hatályos, a honvédek jogállásáról szóló új kormányrendelet. A változásokra évtizedek óta vár a szervezet, a NATO-elvárások mellett a háború miatt megváltozott biztonsági környezet is egyértelművé tette, hogy nincs vesztegetni való idő, a Magyar Honvédségnek minden téren meg kell erősödnie és újulnia. Cikkünkben összeszedtük a legfontosabb tényeket: egyrészt, mert a magyar haderő modern átfegyverzése, a béremelések, a belső kultúraváltás és a hazai védelmi ipar kiépítése után nagy horderejű jogszabályi változtatások is történnek a Magyar Honvédségnél, másrészt, mert a média egy része tudatosan ferdíti el a tényeket, és terjeszt valótlanságokat a szervezet átalakításáról.
A honvédek jogállásáról szóló kormányrendelet (Hjkr.) rugalmasabb, egyszerűbb és világosabb felelősségi viszonyokat jelöl ki: a korábbi, túlbonyolított törvényt egy könnyen értelmezhető kormányrendelet váltotta fel. Bürokratikus útvesztők helyett a modern kor megkövetelte a hatékonyságot – így is összegezhető a változtatás.
Az új rendelet szakít a régi szemlélettel, a túlhierarchizált szervezeti működéssel, és döntési jogköröket delegál az alsóbb szintekre, ahogyan az egy rugalmas és adaptív haderőtől manapság elvárható. A Hjkr. szóhasználatában is szakít a korábbi, a munka világát idéző nyelvezettel − mert ez már nem az „egyenruhás munkavállalók” hadserege –, jobban megfelel a katonai szolgálat sajátos jellegének, valamint nem utolsósorban az adminisztráció érdemi csökkenését is eredményezi.
Az új szabályozás tiszta viszonyokat teremt, és ezzel egységes szabályok vonatkoznak mindenkire. Július 1-től gördülékenyebb a katonák előmenetele: az arra alkalmas katonákat sokkal könnyebben helyezhetik magasabb beosztásba, hogy ezzel is érvényt szerezzenek „a megfelelő embert a megfelelő pozícióba” meritokratikus elvnek, vagyis a teljesítményt, a szorgalmat, az elhivatottságot és a személyes erőfeszítéseket elismerő gyakorlatnak.
Az új jogszabályi keret egyszerre szolgálja a katonát, a hadsereget és az országot: a korábbi törvényt és az új kormányrendeletet összehasonlítva kijelenthető, hogy a Magyar Honvédség hatékony működtetéséhez egy, a korábbi törvénynél lényegesen rövidebb, egyszerűbb és átláthatóbb, a katonai szolgálatteljesítésnek rugalmasabb keretet biztosító, a szervezetek működését jobban elősegítő, keretjellegű kormányrendeleti szabályozást alakítottak ki. A Hjkr. új felelősségeket állapít meg:
a régi, elavult, posztszocialista irányítási struktúra helyett meghonosítja az aktív, a kezdeményezést ösztönző irányítási modellt.
A parancsnokok számára nagyobb irányítási szabadságot és nagyobb anyagi, erkölcsi felelősséget biztosít, ezáltal valódi döntéseket hozhatnak a szabályzókban meghatározott, így mérlegelést nem igénylő mechanikus végrehajtás helyett.
A honvédelmi tárcánál büszkék arra, és szinte minden háttérbeszélgetésen elmondják, hogy amint az ország gazdasági teljesítménye lehetővé tette, a Magyar Honvédség vezetése azonnal megkezdte a bérek felzárkóztatását. A kormányrendelet is ebben a szellemiségben íródott, vagyis a Magyar Honvédség versenyképes javadalmazást biztosít azoknak, akik felesküdtek a haza szolgálatára. A gyakorlatban egyszerűsödik a kormányrendelet bevezetésével a juttatási rendszer,
csökken az adminisztrációs teher, ugyanakkor emelkedik számos kiegészítő elem összege, mint a szerződéskötési díj, a nevelési támogatás, a tanévindítási hozzájárulás,
illetve új juttatási elemeket is bevezet a honvédelmi tárca a honvédségnél, mint a toborzópénz vagy az altiszti szolgálatvállalást ösztönző juttatás.
Ahogy a civil világban egy nagy multinál, úgy a Magyar Honvédség esetében is ügyeltek arra a kormányrendelet megalkotásakor, hogy mindenféle további ösztönző segítse a honvédséget abban, hogy kiképzett katonáit megtartsa. Ezt a célt szolgálja a kiemelten fontos munkakörökben a kilépési korlátozás bevezetése mellett a munkakörhöz tartozó kiemelt illetmény megállapítása is. A seregnél úgy gondolják, valamit valamiért. Vagyis a legmodernebb eszközökön − Leopardokon, PzH 2000-es lövegeken vagy az idehaza gyártott Lynxeken − szolgálóktól elvárható, hogy ne mondjanak fel egyik napról a másikra. És természetesen tőlük is jogos elvárás, hogy a szolgálatukért cserébe megbecsült tagjai lehessenek a honvédelmünknek.
Azok a minisztériumi vezetők, akikkel beszéltünk, az új Hjkr. további elemeitől a hadrafoghatóság növelését is várják, mely fegyelmezettebb és kiképzettebb állományt, növekvő szolgálati titoktartást eredményezhet.
Július 1-től végre világos, hogy a honvédek között életidegenül abszurd lenne egy régimódi szakszervezet, de érdekképviselet természetesen működhet a honvédségben, és erről a kormányrendelet is rendelkezik. A nemzetstratégiai cél továbbra is a modern, ütőképes hadsereg megszervezése, amely megfelel a veszélyek és a háborúk kora által támasztott kihívásoknak. Ezért a technikai fejlesztés mellett az állományra vonatkozó szabályok is megújultak. Így ez a hadsereg már nem az a hadsereg, amely a rendszerváltás után a baloldali kormányok működése alatt teljesen leépült.
Beszélgetőpartnereink azt is hangsúlyozták, hogy az új kormányrendelet világossá teszi, a honvédség egy sajátos közszolgálat, amely egészen más hozzáállást és kultúrát, ennek megfelelően irányítást és jogszabályokat kíván, mint a civil vagy akár más állami munkahelyek. A tárcavezetés feltett célja, hogy szakítson azzal a régi, rossz beidegződéssel, hogy „a honvédség is csak egy munkahely”, mert sokkal több annál.
A honvédségi pálya a folyamatos eszközfejlesztéseknek és illetményemeléseknek köszönhetően tehát mára vonzó karrierlehetőségeket kínál. Ennek úgy is érvényt kíván szerezni a tárca, hogy egyszerűsíti a belépés feltételeit, és hat helyett négy hónapra csökkenti a próbaidőt. Az új rendelkezés bővíti azok körét is, akik csatlakozhatnak a honvédséghez.
Mostantól a szolgálati viszony megszűnésekor sem hagyja magára a honvédség a katonát, szükség esetén igényt tart a további – ideiglenes – szolgálatára mint területvédelmi tartalékos.
A szolgálati viszony megszűnését követő tartalékos szolgálati viszony létesítéséért – a vállalt szolgálati idő hosszától függő – javadalmazás jár.
A honvédség nem mondhat le a legkiválóbb embereiről: „orvosokat sem azért képzünk, hogy végül futárok legyenek belőlük” – fogalmazott az átalakításokról forrásunk.
De mostantól nemcsak a szolgálat kereteit, hanem a katonai pályafutás méltó lezárását is megteremti az új szabály: a korábbi passzív foglalkoztatási formák helyett bevezeti az aktív foglalkoztatási formát, amellyel az idősebb állomány számára méltóképpen elismeri a katonai szolgálatuk utolsó éveit.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a Magyar Demokratának így fogalmazott nemrég: „A Magyar Honvédség hosszú távon számít a katonákra, ennek megfelelő lehetőségeket kínál, a korábbiaknál jóval méltányosabb és előrelátóbb módon, és még tervezhetőbbé tettük az idősebbek szolgálatát. […] A modern kori magyar államigazgatás történetében eddig példa nélküli módon garanciát vállal a magyar kormány a honvédek jogállásáról szóló új kormányrendeletben arra, hogy az 55 évet betöltő szerződéses vagy hivatásos állományú katona – saját kérésére és miniszteri döntéssel –, illetménye megőrzésével más állami szervnél vagy állami gazdasági társaságnál folytathatja hazánk szolgálatát.” Még egyszer kiemeljük, az államigazgatásban kaphatnak ajánlatot az érintettek, ez a lehetőség pedig jóval átgondoltabb, méltányosabb és szélesebb is annál, mint hogy – ahogy az az ellenzéki sajtóban szenzációhajhász, ám annál leegyszerűsítettebb módon megjelent – tanárnak képeznénk át a katonáinkat.
A katonai tevékenység pártatlan, befolyásmentes végrehajtásához is igazodik az új kormányrendelet.
Előírja ugyanis, hogy a szerződéses katona ne csak felfüggessze a párttagságát, hanem a katonai szolgálat ideje alatt ne lehessen tagja egyetlen pártnak sem.
A jogszabály megalkotói szerint egy demokratikus berendezkedésben, mint a hazai, a pártok részérdekeket képviselnek, egy honvéd és a honvédség egésze azonban a teljes országért vállal felelősséget.
A kormányrendelet legtöbbet hangoztatott pontja, hogy „büntetett előéletűek is csatlakozhatnak a honvédséghez”. A bírálók azt már nem közölték, hogy csak a legszigorúbb információgyűjtés, elemzés, értékelés és egyénre szabott körültekintő mérlegelést követően esetenként kerülhet erre sor.
Büntetett előélettel csak az csatlakozhat – és kizárólag legénységi állományúként –, akiről az állományba vételi jogkört gyakorló parancsnok az adott személy előéletének teljes ismeretében úgy dönt – a honvédségnél ellátandó beosztásból adódó konkrét feladatai jellegét is figyelembe véve –, hogy
az általa korábban elkövetett bűncselekmény nem veszélyezteti a honvédelem iránti közbizalom fenntartását.
Nincs szó tehát arról, hogy holnaptól a rabok tömegesen masírozhatnak át a seregbe, fegyvert nem forgathat akárki, egy katonának beszámíthatónak, mentálisan érettnek, pszichológiai értelemben egészségesnek kell lennie, és ezt minden jelentkezőnél aprólékosan vizsgálják az ország legkiválóbb pszichológusai.
Információink szerint a honvédségnél megmosolyogták a Telex aggódó cikkeit, hogy most akkor kötelező-e a honvédeknek az egyenruha viselése a szolgálati időn kívül, vagy sem: „Egy magyar katona, az mindig magyar katona, a katonai szolgálat pedig hivatás, és nem munkaviszony. Ezt csak azok az újságírók nem értik, akik úgy lelkesednek az ukrán háborúért, hogy évek óta nem csinálnak mást, mint mackónadrágban ücsörögnek a laptop előtt” – fogalmazott forrásunk.
Az egyenruha viselése tehát nem mindig kötelező,
de a honvédségben azt remélik, hogy annak erkölcsi értéke minél több katonát arra ösztönöz, hogy szolgálati helyére már abban érkezzen.
Úgy tűnik, a Magyar Honvédségnél az új jogszabályi környezet megteremtésével lezárul egy korszak – annak sikereivel és kudarcaival együtt. Az ezredforduló előtt átvezették a Magyar Néphadsereget a NATO-ba, tömeghadseregből professzionális haderőt próbáltak építeni. A sorkatonaság 2004-es megszűnésével a Magyar Honvédség elveszítette a társadalmi beágyazottságát, és 2010-re a tartalékos rendszer lényegében eltűnt. Az európai biztonsági környezet megváltozására most a kormány és a honvédség jelenlegi vezetése nemcsak a haderő-átalakítással, valamint a XXI. századi haditechnika beszerzésével, új kiképzési módszerek alkalmazásával válaszol, hanem a korábbinál is hatékonyabb, a hadsereg érdekeit is szolgáló jogszabályi környezet megteremtésével is. Ahogy egyik magas beosztású forrásunk fogalmazott: új kiképzés, új technika, új gondolkodásmód és jogszabályi környezet – ezekből áll össze az ütőképes magyar haderő.
(Borítókép: Résztvevők a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján végzett honvéd altisztek eskütételi ünnepségén a budapesti Hősök terén 2024. július 13-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)