A szakemberek szerint az Adriai-tenger a cápatámadások szempontjából nem tartozik a legveszélyesebb vizek közé, a horvát partoknál például éppen fél évszázada történt a legutóbbi halálos kimenetelű tragédia. Az Adriai-tenger felmelegedése viszont egyáltalán nem teszi kizárttá, hogy előbb vagy utóbb tigriscápák bukkanjanak fel, valamint a nagy fehér cápák egyik szaporodási területe legyen a jövőben.
A cápák a Föld legrégebbi állatainak számítanak, amelyeknek evolúciós eredete kétszázmillió évvel a dinoszauruszok előtti időkre nyúlik vissza. Ezek a természeti katasztrófákat túlélő csúcsragadozók ma mégis biológiai és ökológiai tulajdonságaik miatt a legveszélyeztetettebb fajok közé tartoznak.
Alen Soldo, a Spliti Egyetem tengertudományi tanszékének professzora szerint a tápláléklánc csúcsán lévő cápák veszélyeztetettségének három fő oka van:
A tengerbiológusok most arra figyelmeztetnek, hogy a cápák és ráják egyharmada kritikusan veszélyeztetett, és a kihalás szélén áll. Még rosszabb a helyzet a Földközi-tengeren, ahol a 88 feljegyzett faj 60 százaléka veszélyeztetett, míg az Adriai-tengerben 70 százalékuk.
A legtöbb cápafaj tipikus jellemzője:
Idén júniusban Alen Soldo vezetésével nemzetközi kutatócsapat Törökország északi partjainál, az Iskenderun-öbölben végzett tíznapos terepkutatást, amelynek során a Földközi-tengerben honos cápákra és rájákra műholdas jeladót telepítettek mozgási adataik gyűjtésére. A kutatás céljáról szólva a spliti tudós kifejtette, sok cápa és rája vándorló faj, amely természetesen nem ismeri a 22 földközi-tengeri ország tengeri közigazgatási határát, ezért fontos megismerni a vándorlási útvonalaikat.
Egy veszélyeztetett és szigorúan védett cápafajt, kékcápát fogott ki egy helyi halász az Adriai-tenger bosnyák szakaszán, Neum közelében – számolt be idén májusban az index.hr, hozzátéve, hogy a hálóba akadt hal egy mindössze 12 kilogrammos kölyökcápa volt. A kékcápák, amelyek akár öt méter hosszúságúra is megnőnek, ritkán támadnak meg embereket, de potenciálisan veszélyes cápáknak számítanak. Ez a faj elég gyakori az Adriai-tengerben, de a mélyben élnek, és csak szórványosan, akkor is többnyire a téli hónapokban közelednek a parthoz.
Egy porcos halakkal foglalkozó kutatás kimutatta, hogy jelenleg 33 cápafaj, 26 rájaszerű halfaj és egy tengeri patkányfaj él az Adriai-tengerben. Ezek közül azonban csupán 15 faj tekinthető gyakorinak.
A legtöbb adriai cápa teljesen ártalmatlan az emberekre. Az éjszakai életmódot folytató kispöttyös macskacápa (Scyliorhinus canicula), a nagy macskacápa (Scyliorhinus stellaris), a sima cápa (Mustellus mustellus), a csillagos cápa (Mustellus asterias) vagy a közönséges tüskéscápa (Squalius acanthias) semmiféle veszélyt nem jelent a fürdőzőkre, búvárokra.
Soldo szerint mindössze három cápafaj jelenthet kockázatot, de ezek csak nagyon ritkán tűnnek fel a turisták által kedvelt part menti öblökben. A hatalmas szardíniarajok közelében gyakori heringcápák (Lamna nasus) és a rövid uszonyú makócápák (Isurus oxyrinchus) is a nyílt vizek lakói. A rettegett fehér cápa (Carcharodon carcharias) is tagja az adriai vizekben honos ragadozó faunának, ám az elmúlt fél évszázadban összesen két támadást jegyeztek fel.
Az egyik legdrámaibb cápatámadás 1908. július 7-én az Isztriai-félsziget déli csücskében lévő Medulin közelében történt. Fiatalok csónakáztak a tengerben, amikor cápák támadtak rájuk. A 16 éves Milena Scambelli vasrúddal igyekezett védekezni, de egyensúlyát vesztette, és a vízbe esett. Az egyik cápa leharapta a lábát. A Pesti Hírlap beszámolója szerint az odasiető halászok kivonszolták a sebesült leányt a partra, ahol csakhamar elvérzett. Milena tragédiáját festményen is megörökítették.
Sajnos magyar áldozata is volt a támadásoknak. 1934. augusztus 21-én a Mali Losinj közelében fekvő Susak szigeténél, a Sveti Margarina-zátony közelében úszott a 18 éves Novák Ágnes, aki még a tonhalcsapdán is átevickélt. A közeli halászhajón sikolyt hallottak, majd látták, hogy egy cápa vonszolja magával a lányt. A szemtanúk állítása szerint egy 6-6,5 méter hosszúra becsült nagy fehér cápa volt a tettes. Két nap múlva a Fiumei-öbölben egy hasonló méretű példányt észleltek a halászok közvetlenül a felszín alatt, majd augusztus 30-án megint csak egy 6-6,5 méter hosszú nagy fehér cápa támadt rá a parttól 50-70 méterre tempózó férfira.
Az Opatija (Abbázia) előtti vizekben több szerencsétlenség is történt.
1955. augusztus 26-án egy 32 éves augsburgi családanya pár méterre távolodott el a parttól, miközben férje és két fia kint napoztak. A nő hirtelen segítségért kiáltott, és a cápa a hozzátartozók szeme láttára csapott le áldozatára. További két fürdőző lelte halálát cápatámadásban 1955-ben. Hat év múlva, 1961. szeptember 24-én ugyancsak a városi strandon, a parttól száz méterre úszó 19 éves egyetemistára támadt halálosan egy nagy fehér cápa.
Az 1970-es évek elején folytatódtak a támadások, 1970 augusztusában Novigrad mellett egy helyi légzőkészülékes búvár, egy évvel később az opatijai strandon egy fürdőző, majd 1971 őszén a Kvarner-öbölben, Ika mellett egy lengyel turista vált cápatámadás áldozatává.
Az utolsó halálos kimenetelű szerencsétlenség a dalmáciai Omisnál történt, 1974. augusztus 10-én. Egy légzőcsővel búvárkodó 21 éves német fiatalemberre támadt egy ötméteres példány. Egy olasz nyaraló a búvár segítségére sietett, ki is rángatta a testét a cápa szájából, de a lábát olyan harapás érte, amely végzetesnek bizonyult.
az Adriai-tengernél 2008-BAN JEGYEZTEK FEL ISMÉT CÁPATÁMADÁST.
A dalmáciai Vis szigetén, a parttól alig húsz méterre (!) négy szlovén légzőcsöves búvár szigonypuskával halakra vadászott. A sekély vízben az egyiküket egy cápa lábon harapta. A spliti kórházban sikeres életmentő operációt hajtottak végre a férfin, akinek a lábát amputálni kellett. A műtét alatt felfedezték, hogy a cápa egyik kitörött foga az izomrostok közé ékelődött. Ez alapján állapították meg, hogy a támadó öt méter körüli nagy fehér cápa lehetett.
A Földközi-tenger és az Adriai-tenger, szemben például a kaliforniai, a karibi, a dél-afrikai vagy az ausztrál parti vizekkel, nem tartozik a legveszélyesebbek közé.
Az oceanográfiai mérések viszont azt mutatják, hogy az Adriai-tenger átlaghőmérséklete kezd emelkedni.
A nyári felszíni értékek nem egyszer megközelítik a trópusi vizek hőmérsékletét, a melegedő víztömeg pedig megnyitja az utat a melegkedvelő fajok betelepülése előtt.
Elter Tamás tengerkutatási-szakíró szerint a Vörös-tengerből történő bevándorlás, valamint a Földközi-tenger vizének lassú, de állandósult felmelegedése egyáltalán nem teszi kizárttá, hogy a mediterrán vizeken felbukkanjon és megtelepedjen a nagy fehér után a tigriscápa is.
Alessandro De Maddalena olasz tengerbiológus vizsgálatai azt mutatják, hogy az Adriai-tenger a nagy fehér cápák egyik szaporodási területe lehet a jövőben, amire néhány újszülött egyedre vonatkozó megfigyelés is utal Montenegró és Dalmácia térségéből.
(Borítókép: Reinhard Dirscherl / ullstein bild / Getty Images)