A Legfőbb Ügyészség közleményben reagált az Európai Bizottság szerdán közzétett jogállamisági jelentésére, amelynek a magyar ügyészséget érintő állításai – hangsúlyozza az állásfoglalás – valótlanok és félrevezetők. A közlemény szerint Magyarország ügyészsége alkotmányos helyzetéből adódóan hierarchikus felépítésű, független a végrehajtó hatalomtól, a kormány vagy az igazságügyi miniszter nem utasíthatja a legfőbb ügyészt.
Mint arról beszámoltunk, szerdán nyilvánosságra hozta az Európai Bizottság az idei jogállamisági jelentését, ami az EU egésze mellett a tagállamok helyzetét külön fejezetekben vizsgálta. Magyarországgal kapcsolatban az Európai Bizottság többek közt azt állapította meg, hogy intézkedések sorát kellene meghoznia ahhoz, hogy megfeleljen a jogállamiság uniós normáinak. Az Ursula von der Leyen vezette testület ezúttal is négy területen, illetve a tavalyi jelentésben megfogalmazott ajánlások végrehajtása alapján vizsgálta a tagállamokat. Ezek a következők:
A jogállamisági jelentésre ma reagált a Legfőbb Ügyészség. Közleménye szerint a jelentés „Magyarország Ügyészségét érintően több pontatlanságot és valótlanságot tartalmaz”.
Arra az állításra, hogy „az ügyészségre gyakorolt politikai befolyás továbbra is fennáll, ami magában hordozza az egyedi ügyekbe való indokoltalan beavatkozás kockázatát”, a Legfőbb Ügyészség közölte: az ügyészség minden egyes ügyben a törvények előírásait betartva, szakszerűen, politikai befolyástól mentesen jár el.
Amennyiben bárkinek ilyen befolyásolásról van tudomása, akkor tárja az ügyészség elé, azt alaposan kivizsgáljuk
– ígéri a Legfőbb Ügyészség, amely ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet Magyar Péter ügyére, akinek állítása szerint egy ügyben az ügyészség működését politikai befolyás érte, továbbá politikusok manipulálták a nyomozati iratokat. Ebben az ügyben széles körű és minden részletre kiterjedő nyomozást követően az ügyészség az eljárást megszüntette.
A Legfőbb Ügyészség szerint téves a jelentésnek az az állítása is, hogy „A korrupcióval kapcsolatos nyomozás vagy vádhatósági eljárás mellőzéséről szóló ügyészségi határozatokat felülbíráló bírósági határozatok továbbra sem kötelező erejűek, és eddig nem hoztak jelentős eredményeket, bár a bírói felülbírálat lehetősége arra ösztönzi az ügyészeket, hogy alaposabban vizsgálják az állításokat.”
Ennek kapcsán a Legfőbb Ügyészség leszögezi: a felülbírálati indítvány benyújtását követően a nyomozási bíró dönthet úgy, hogy a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, így ekkor megindul a nyomozás vagy folytatódik az eljárás.
Ez a döntés kötelező erővel bír.
Ha a felülbírálati indítvány alapján a bíróság a nyomozás elrendeléséről vagy folytatásáról döntött, és a nyomozó hatóság, ügyészség ismételten megszünteti a büntetőeljárást, akkor ismételt felülbírálati indítvány benyújtására van lehetőség. Ha pedig a bíróság úgy látja, hogy a megszüntető határozat hatályon kívül helyezésének lenne helye, akkor a bíróság a határozat hatályon kívül helyezése helyett megállapítja, hogy vádindítvány benyújtásának lehet helye.
Az ügyészség ugyanis nem kötelezhető a vádemelésre, ilyen előírás alkotmányellenes és az ügyészség függetlenségével összeegyeztethetetlen volna. A felülbírálati indítványt benyújtó azonban vádindítványt nyújthat be, azaz lehetősége van bíróság elé vinni az ügyet.
Az Európai Bizottság idei jogállamisági jelentése azt is kifogásolja, hogy
az ügyészség szigorúan hierarchikus felépítése, valamint a belső fékek és ellensúlyok hiánya növeli annak állandó kockázatát, hogy vezető ügyészek befolyásolják az alárendelt ügyészek munkáját, többek között egyedi ügyekben is.
A Legfőbb Ügyészség közleménye szerint az ügyészség hierarchikus felépítése jogállami megoldás. Ennek kapcsán hivatkozik az Európa Tanács keretében működő, Európai Ügyészek Konzultatív Tanácsa a Rec. 2000. 19. számú ajánlására, illetve a Velencei Bizottság 2012. június 19-én kelt, 668/2012. számú véleményére.
Ez utóbbiban az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szerve megállapította, hogy a magyar ügyészi szervezet hierarchikus felépítésű, autonóm szervezet, ami lehetővé teszi az ügyészek politikától mentes tevékenységét. Az ügyészségre vonatkozó törvények az ügyészek tekintetében fontos, a korrupció kiküszöbölésére alkalmas garanciákat tartalmaznak.
A közlemény arra is rámutat, hogy
a magyar ügyészi szervezet független a végrehajtó hatalomtól, a kormány vagy az igazságügyi miniszter nem utasíthatja a legfőbb ügyészt.
Független, illetve a parlament felé beszámolási kötelezettséggel bíró ügyészi szervezet működik az Európai Unióban Magyarországon kívül például Szlovákiában, Finnországban és Portugáliában is. A francia és a német ügyészi szervezeti modell pedig – amellett, hogy az igazságügyi miniszter utasíthatja és Franciaországban vissza is hívhatja az ügyészeket – erősen hierarchizált.
A felsorolt államok ügyészi szervezetével szemben az Európai Bizottság – a magyar modellel való részbeni egyezések ellenére – nem emelt kifogást.
A közlemény kiemeli: a legfőbb ügyész egyedi ügyben utasítást nem ad. Olyan jogköre sincs, mint például a szlovák legfőbb ügyésznek, aki a szlovák büntetőeljárási törvény alapján saját hatáskörben – bármilyen ügyben – indokolás nélkül megszüntethet folyó eljárást.
A szervezet felépítéséből és a jogszabályi rendelkezésekből következik az, hogy a vezető ügyész utasítást adhat a beosztott ügyésznek, és ilyenkor az utasításért már ő felel. Amennyiben az ügyész a felettes ügyész utasításával nem ért egyet, kérheti annak írásba foglalását, aminek megtörténtéig az utasítás végrehajtása nem kötelező. Ha az utasítást az ügyész jogszabállyal vagy jogi meggyőződésével nem tartja összeegyeztethetőnek, az ügy elintézése alól mentesítését kérheti írásban, jogi álláspontját kifejtve, ilyen kérelem teljesítése pedig nem tagadható meg.
A jelentés azt is megjegyzi, hogy „Bár az alacsony szinten elkövetett korrupciós ügyekben nőtt a korrupcióval kapcsolatos bűncselekmények miatti elítélések száma, a magas szinten elkövetett korrupcióval szemben még mindig nem sikerült jelentős eredményeket elérni.”
A Legfőbb Ügyészsélg emlékeztet, hogy a magas szintű korrupciós ügyekkel kapcsolatban az Európai Bizottság szakértői 2022-ben és 2023-ban tettek fel kérdéseket, viszont a 2024 februárjában tartott megbeszélésen ilyen adatkérés nem szerepelt, így a fejleményekről az ügyészség nem adott tájékoztatást. Maga a bizottság sem friss adatokra, hanem a 2022. és 2023. évi jogállamisági jelentések megállapításaira hivatkozik.
A közlemény megjegyzi, hogy a magyar Büntető törvénykönyv nem ismeri a magas szintű korrupció fogalmát, illetve annak egzakt definíciója a nemzetközi (uniós) jogban sem található meg.
Az ügyészség továbbra is várja annak visszajelzését, hogy az Európai Bizottság magas szintű korrupciós ügyekre vonatkozó értelmezése mit takar.
A Legfőbb Ügyészség vitatja a jelentésnek azt a megállapítását is, hogy „A szakértők és a cégvezetők úgy vélik, hogy a közszférában a korrupció szintje továbbra is magas.”
Ennek kapcsán a közlemény emlékeztet, hogy az ügyészség figyelemmel kísér minden olyan kimutatást, elemzést, amely alkalmas lehet a korrupció magyarországi helyzetének minél teljesebb bemutatására. Az Eurobarometer 2023-as felmérése például a megkérdezettek esetében nagy különbséget mutat aközött, hogy mit gondolnak arról, mennyire elterjedt a korrupció hazánkban (88 százalék válaszolt akként, hogy elterjedt) és aközött, hogy a válaszadót érinti-e a korrupció a mindennapi életben (ez utóbbi kérdésre 22 százalék válaszolt igennel). Ez az eredmény pedig – ellentétben a Transparency International jóval kedvezőtlenebb képet adó felmérésével – az uniós tagállamok középmezőnyébe teszi Magyarországot, és két százalékponttal jobb az uniós átlagnál.
(Borítókép: Az Igazságügyi Palota 2021-ben. Fotó: Róka László / MTI)