„Nem tudom, hova vezet ez a mostani út, csak azt, hogy ez már nem az én világom, és nem is fog annyira hiányozni” – mondta Pokorni Zoltán a Mandinernek adott, csütörtökön megjelent interjújában.

A leköszönő fideszes polgármester többek közt az alábbiakról beszélt:

• Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt elnökének győzelménél szerinte a drogkereskedelem nem volt elegendő eltántorító tényező, sőt, meglátása szerint hitelesítette azt a fajta „antipárt” jelleget, ami a párt identitásának egyik lényegi eleme.
• A Tisza Párt is hasonló, az eddigi teljes establishmenttel szembemenő kommunikációt választott.
• Kovács Gergely sikerrel szedte össze a protest szavazatokat, amikről szerinte a pártelnök „azt hiszi, azok mind neki szólnak, pedig valójában antifideszes voksok”. Hozzátette, hogy a XII. kerületben az emberek jó része nagy változást akart, de az ellenzéki formációkból is elegük lett.
• Az a meglátása, hogy a leegyszerűsítő üzenetek nem a Fidesz, hanem a modern politika problémái.
• Szerinte úgy tűnik, a Kutyapárt „ellenzéki gettólétre készül”, mivel sem a kormánnyal, sem a fővárosi vezetéssel nem párbeszédképesek.
• Az egykori svábhegyi gyermekszanatórium helyén megvalósuló ingatlanfejlesztés miatt eszközölt módosítással kapcsolatban megjegyezte, hogy Kovács Gergely állításaival szemben szerinte a változtatás nyomán a beépíthetőség csökken, a zöldfelület pedig nő.
• Megjegyezte, többen gondolják, hogy Kovács Gergely hamar csődbe viszi majd a kerületet, azonban mint mondta, ez nem olyan egyszerű, mivel megvan a bürokráciának a maga tehetetlensége, valamint jogi szabályozottsága, és „szimbolikus politizálással is lehet múlatni az időt”.
• A turulszobor lebontásával kapcsolatban kiemelte, hogy ez az egész a kettősség dilemmáját hordozza, hiszen egyrészt a magyarság ősi jelképe, azonban vitathatatlan, hogy a nyilasok összevérezték. „A múltat nem végképp eltörölni kell, hanem megismerni és szembesülni vele. Ennek szellemében készítettünk terveket a művészeti akadémiával közösen a turulszobor és környezete, az egész tér újragondolására. Ezeket majd átadjuk az új városvezetésnek.”
• Szerinte Kovács Gergely általában úgy vádaskodik, hogy közben kevés a konkrétum, vagy épp szándékosnak tűnő tévedések vannak benne.
• A júniusi eredmények után nincs jó tanácsa a politikai közösségének. Nem hiszi, hogy országos kampányok tekintetében lehetne két síkon futni, külön az értelmiségnek, külön a kevésbé iskolázott polgároknak, és szerinte ma már a plakátokra rövid szövegek kellenek, és a politikusok is megtanulták, hogy a szavazóikat rövid üzenetekkel érhetik el.
• A Magyar Péter-jelenséggel kapcsolatban azt emelte ki, hogy mindig érzékenyek vagyunk a másik politikai térfél stílustalanságára, és megbocsátók a mieinkkel. „Nem tudom, hova vezet ez a mostani út, csak azt, hogy ez már nem az én világom. Én nem kívánom a lájkok számában mérni az igazamat, nem ezért vágtam bele a politikusi hivatásba több mint harminc éve. Így már nem is fog annyira hiányozni.”