„Miközben a vezetők Európa-szerte dühöngenek Orbán Viktor engedély nélküli külpolitikai kalandozásai miatt, a szélsőjobboldali magyar vezető fokozta a független hangok elleni kampányát itthon, növelve a nyomást azokra a médiumokra és civil szervezetekre, amelyek nem követik a kormány irányvonalát” – írja a The Guardian a Szuverenitásvédelmi Hivatalról szóló elemzésében.

A lap felidézte, hogy a magyar miniszterelnök az elmúlt hetekben Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, Hszi Csin-ping kínai államfővel és Donald Trump amerikai elnökjelölttel folytatott tanácskozást, amelyek diplomáciai körökben vitákat szítottak, és még inkább elszigetelték Budapestet, miközben Magyarország hivatalosan is az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét tölti be. Ezzel szemben a cikk szerint jóval kevesebb figyelmet kapnak a független újságírást és megfigyelőcsoportokat célzó magyarországi tevékenységek, melynek középpontjában az újonnan létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal áll.

A cikk felhívta a figyelmet, hogy az új hivatalt egy, „a kormányhoz szorosan kötődő személy vezeti, és fel van hatalmazva arra, hogy bírósági felügyelet nélkül igénybe vegye a hírszerző szolgálatokat”. Bár az Orbán-kormány hivatalosan azért hozta létre, hogy ellenőrizze a külföldi befolyásolást, a kritikusok szerint a gyakorlatban nem független állami szervként, hanem a kormányt bírálókra gyakorolt nyomásgyakorlás eszközeként működik.

Az egész olyan abszurd, hogy valahol Orwell és Kafka között helyezném el. (...) Egy európai uniós országban ez semmiképpen nem történhet meg 

– idézte a lap Martin József Pétert, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatóját, hozzátéve, hogy a szervezet egyike azoknak a szervezeteknek, amely ellen a Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálódik.

Martin szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal tevékenysége sérti a véleménynyilvánítás szabadságát és alkotmányellenes.

„Magyarország egyre nyilvánvalóbb módon putyinizálódik”

Lili Bayer felidézte, hogy bár a hivatal indítékai továbbra is tisztázatlanok, sokak szerint vannak jelei annak, hogy a 14 évvel ezelőtti hivatalba lépése óta központosító magyar kormány megpróbálja tovább szűkíteni a független csoportok mozgásterét.

A rezsim keményedik, tehát Orbán nem a konszolidáció irányába halad, hanem láthatóan putyinizálódik, és évről évre egyre nyilvánvalóbb módon

– mondta Urbán Ágnes akadémikus, a magyar médiaszcéna szakértője.

Eddig a Szuverenitásvédelmi Hivatal arról tájékoztatott, hogy két szervezetet vizsgál: a Transparency International Magyarországot és az Átlátszót, amely a kormányzati korrupciót feltáró munkájáról ismert oknyomozó portál. 

A The Guardian szerint a hivatal nyilvános jelentésekben számos magasan jegyzett médiumot is célba vett, mondván, hogy újságírásuk sérti Magyarország nemzeti érdekeit. Kárpáti Márton, a Telex igazgatótanácsának ügyvezető elnöke szerint azonban „nem vizsgálja, hogy a közmédia tele van orosz propagandával”. A független hírportált ugyancsak többször megemlítették a szuverenitásvédelmi hivatal júliusi, az ukrajnai háborút övező narratívákról szóló „dezinformációs” jelentésében.

Nem vizsgálja, hogy mennyi pénzt kapnak a kormányközeli közösségimédia-influenszerek, milyen háborús üzeneteket közvetítenek, milyen oroszbarát narratívát tolnak

– tette hozzá Kárpáti Márton.

A jelentésben a nyugati dezinformációs narratívák közé sorolták azokat a híreket, amelyek olyan személyiségeket idéznek, mint az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, a cseh elnök, Petr Pavel vagy épp az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, David Pressman. A jelentés célpontjai között szerepel Magyarország néhány legelismertebb külpolitikai szakértője, akik a kormány és a Kreml közeli kapcsolatáról beszéltek.

Buda Péter, a jelentésben említett egykori magyar hírszerző tisztviselő a következőképp nyilatkozott a lapnak: „Egy ilyen törékeny és összetett nemzetközi helyzetben végzetes eszkalációval fenyeget, ha teret adunk a hozzá nem értő propagandistáknak a kritikai elemzések elfojtására, különösen, ha azok a háborús agressziót elkövető fél érdekeit szolgálják.”

A The Guardian megkereste a Lánczi Tamás által vezetett Szuverenitásvédelmi Hivatalt is, de az sem interjúkérésre, sem a tevékenységét érintő kérdésekre nem válaszolt.

Lánczi júliusban a kormánypárt vezető személyiségeivel együtt egy panelbeszélgetés keretében egy „szuverenitási szürke zónára” figyelmeztetett, amelyben a szervezetek „különböző dolgoknak nevezik magukat – média, civilszervezetek –, de valójában politikai nyomást gyakorló szervek”.

Hiába a nemzetközi felháborodás, a kormányt nem érdekli

Februárban az Európai Bizottság bejelentette, hogy megteszi az első lépést a hivatalt létrehozó törvény miatt Magyarország ellen indított jogi eljárásban. Az amerikai külügyminisztérium szintén bírálta a hivatalt. A magyar kormány azonban fenntartja, hogy szükség van rá. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója egy e-mailben küldött nyilatkozatában azt mondta, hogy Magyarország az elmúlt években „fokozott fenyegetésekkel” nézett szembe, és a hivatal kulcsfontosságú szerepet játszik a válaszadásban.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt azért hozták létre, hogy megvizsgálja a magyar belügyekbe való külföldi beavatkozást, és megvédje Magyarország szuverenitását és a magyar állampolgárok érdekeit. Bár a hivatal nem nemzetbiztonsági szolgálat vagy nyomozó hatóság, az átláthatóságot növeli azáltal, hogy részletes jelentéseket gyűjt és tesz közzé a megállapításairól

– hangsúlyozta Orbán Balázs. „Az ilyen hivatalok minden demokráciában nélkülözhetetlenek, és néhány országban már vannak hasonló intézmények” – tette hozzá.

A magyar kormány azt a narratívát népszerűsítette, hogy a médiumok és a civil szervezetek jelentős összegeket kapnak külföldről, mégpedig olyan módon, hogy az átláthatóság hiányzik. Álláspontja szerint ez a pénz torzítja a munkájukat és negatívan befolyásolják a magyar társadalmat.

A független civil szervezetek és médiumok alaptalannak minősítették ezeket a vádakat, és azt állítják, hogy finanszírozásuk teljesen átlátható. A kormány és szövetségesei által kifogásolt támogatások nagy részét nyílt eljárásokon keresztül finanszírozzák az EU költségvetéséből vagy az Egyesült Államok külügyminisztériumából.

Nem Észak-Koreából vagy Oroszországból kapunk pénzt, hanem a szövetséges országok intézményeitől, vagy az EU-tól

– mondta Kárpáti.

Egyes megfigyelők arra figyelmeztettek, hogy a Szuverenitási Hivatal egyik fő hatása a zűrzavar terjesztése lehet. „Az egyik kulcselem itt a bizonytalanság és a sebezhetőség, és ennek következtében a félelemkeltés a civil társadalom és a média szereplőiben. Ez öncenzúrához vezethet” – mondta Végh Zsuzsanna, a Német Marshall Alapítvány munkatársa.

Urbán Ágnes szerint az elrettentő hatás különösen a fővároson kívül jelent kockázatot. „Szerintem ez nem feltétlenül a legnagyobb szervezetekre és csatornákra van hatással, hanem például a kisebb, vidéki szervezetek esetében lehet ilyen hatás, ahol nem akarnak egy országos diszkreditációs kampány célpontjává válni” – vélekedett.

Végezetül Bóka Jánost, Magyarország európai uniós ügyekért felelős miniszterét idézték, aki szerint a magyar Szuverenitásvédelmi Hivatal „teljes függetlenséggel és meglehetősen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amikor a jogszabályi keretek között gyakorolja tevékenységét”. Szerinte a „független hivatal” semmilyen módon nem koordinált és nem kapcsolódik a magyar kormányhoz.

(Borítókép: Németh Kata / Index)