Vigyázat, vadveszély! Az elmúlt hetekben drasztikusan megnőtt a vadveszély az utakon. Elsősorban az erdős-ligetes területeken kell számítaniuk az autósoknak őzek, augusztus végétől szarvasok felbukkanására. De ki a felelős a vadgázolásért? És ki téríti meg a kárt?
Évente mintegy 7400 nagyvadat (őzet, szarvast, muflont, vaddisznót) gázolnak el a magyar utakon, ami miatt a vadásztársaságoknak és az autósoknak is tetemes káruk keletkezik. Az elütött nagyvadak többsége őz.
A kozlekedesbiztonsag.kti.hu cikke szerint július végétől drasztikusan megnőtt a vadveszély az utakon. Főként az erdős-ligetes területeken áthaladó utakon közlekedőknek kell számítaniuk mostantól az őzek, majd augusztus végétől szarvasok felbukkanására. Az elkövetkező hetekben az őzek üzekedése, augusztus végétől pedig a szarvasok párzási időszaka miatt sokkal nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő nagyvadak olyan helyeken is, ahol máskor nemigen látni őket.
Vadállat elgázolásakor nincs automatikus felelősség. A balesetnek ugyanis legalább három szereplője van, akiknek a felelősségét vizsgálni kell:
Legtöbbször persze maga a vad a felelős, de ezzel a ténnyel a jog nem tud mit kezdeni. Igaz, az ötvenes években egy büntetőeljárásban megtörtént, hogy amikor egy volt csendőrre sehogyan sem tudták rásütni a kulák bélyeget, akkor a bíróság (?) a tehenét (!) minősítette kuláknak. De ezek az idők szerencsére már elmúltak.
A magyar jogrend szerint a gépjárművezetés, a közúti közlekedés, de a vadgazdálkodás és a vadászat is fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül. Vadgázoláskor azt kell vizsgálni, hogy a felek tevékenysége során felmerül-e felróhatóság vagy rendellenesség.
Akkor beszélünk felróhatóságról, ha az érintett fél tevékenységének közvetlen következménye a vad elütése, például túllépte a megengedett sebességet, vagy lejárt a műszaki vizsgája, illetve rosszul megszervezett társas vadászat miatt a vadat kiterelték a közútra, vagy etetőt létesítettek a közút közelében, ami odavonzza a vadat.
A rendellenességnek pedig azt a körülményt nevezik, amely nem közvetlenül az érintett fél tevékenysége miatt alakul ki, azonban ahhoz kapcsolódik, és balesethez vezet. Ilyennek számít egy elromlott fék, vagy durrdefekt; illetve egy helyesen megszervezett társas vadászaton a vad nem a hajtás irányába, hanem a közútra menekül ki.
A bírósági ítélkezési gyakorlat tehát a Polgári törvénykönyv veszélyes üzemek találkozására előírt szabályait alkalmazza, ha vad és gépjármű közúton ütközött össze:
Néhány éve egy autós hiába kért kártérítést amiatt, hogy az álló járművébe rohant egy szarvas, a vadásztársaság és a két eljáró bíróság is elutasította a kérését. Az Alkotmánybíróság viszont megsemmisítette az ítéleteket, mert megsértették az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az elsőfokú ítélet bírája például így indokolta döntését: „a jogalkotó gyakorlatilag [...] az országot kisebb-nagyobb zárt állatkertté tenné, ha a vadásztársaságoknak minden közutat vadvédelmi kerítéssel kellene ellátnia, az évi négy-hatezer vadbaleset eredményeként a vadásztársaságok anyagilag teljesen tönkremennének ilyen beruházás mellett, márpedig jelenleg a vadtól más módon a közút nem védhető meg – de a nyúl mindenhol átmegy”.
Egy éve, 2023. július 1-jétől a parlament módosította a vadászati törvényt, amely alapján a Ptk. szabályainak alkalmazásakor nem tekinthető felróhatóságnak vagy rendellenességnek a vad természetes mozgása. Ez a módosítás alaposan megosztotta az érintetteket:
Ami viszont nem változott: vadgázolás esetén a gépjárműben esett kárt a biztosító akkor téríti meg, ha az rendelkezett teljes körű cascobiztosítással. Ma már több biztosítónál a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás mellé köthető kiegészítő vadkárbiztosítás is.
Sokan azt hiszik, hogy az elgázolt állatot „fájdalomdíjként” hazavihetik, és ízletes vadpörköltet készíthetnek belőle. Csakhogy ezzel súlyos baklövést követnek el. Az elpusztult vadállat ugyanis a területileg illetékes vadásztársaság tulajdona. Aki hazaviszi a vadat, lopást követ el.
(Borítókép: Shutterstock)