A konnektivitás és a blokkosodás mellé bekerült az orbáni geopolitikai szótárba a világrendszerváltás fogalma is. Utóbbi elméleti háttere már évekkel ezelőtt megfogant a kormányoldalon, így volt honnan merítenie Orbán Viktornak.
A miniszterelnök az idei tusványosi beszédében kijelentette: a nyugati világ nem a nyugati világon belülről kapott kihívást, ezért a változás logikája is felborult, egy világrendszer-váltás zajlik, ami egy Ázsia irányából kiinduló folyamat; a következő évtizedekben-évszázadokban Ázsia lesz a világ meghatározó központja.
„Kína, India, Pakisztán, Indonézia és sorolhatnám. Már a formáikat, a platformjaikat is megalkották. Van ez a BRICS nevű képződmény, ahol már ők vannak, és létezik a Sanghaji Együttműködési Szervezet, ahol ezeknek az országoknak az új világgazdaságát építik föl. Szerintem ez azért elkerülhetetlen folyamat, mert Ázsia oldalán van a demográfiai előny, egyre több területen ott van a technológiai előny, ott van a tőkeelőny, a Nyugattal szembeni katonai erő kiegyenlítődés alatt áll. Ázsiában lesz vagy talán már ott van a legtöbb pénz, ott lesznek a legnagyobb pénzügyi alapok, ázsiaiak lesznek a világ legnagyobb vállalatai, ott lesznek a legjobb egyetemek, a világ legjobb kutatóintézetei, legnagyobb tőzsdéi, ott lesz vagy már most ott van a legfejlettebb űrkutatás és a legfejlettebb orvostudomány. Plusz mi, nyugatiak még az oroszokat is jól beletereltük ebbe a most formálódó, új egységbe. Kérdés, hogy a folyamat visszafordítható-e, vagy sem, és ha igen, mikor vált visszafordíthatatlanná? Szerintem ez 2001-ben történt, amikor mi, nyugatiak úgy döntöttünk, hogy Kínát meghívjuk és felvesszük a világkereskedelmi szervezet tagjai közé, közismertebb nevén a WTO-ba. Azóta ez a folyamat szinte megállíthatatlan és visszafordíthatatlan” – fejtette ki Orbán Viktor. Összesen tizenhárom alkalommal említette a „világrendszer-váltás” fogalmát, amit beszéde hivatalos leiratában kötőjellel írtak.
A miniszterelnök arról is beszélt, szerinte Európának két lehetősége van:
Magyarország mozgásterével kapcsolatban azt mondta, a mostani világrendszerváltás inkább lehetőség, mint veszély, de szükség van egy magyar nagystratégiára.
A világrendszerváltás a kormányzó jobboldali-konzervatív oldalon nem új keletű elmélet, és nem Orbán Viktor az első, aki beszél róla. Békés Márton történész-politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője – akit az ellenzékben az Orbán-rendszer főideológusának tartanak – számos cikkben foglalkozott a világrend átalakulásával. Magát az elméletet, annak történeti, filozófiai és geopolitikai hátterét a Kommentár 2022-es számában (2022/4) megjelent A világrendszerváltás – A többpólusú világrend forgatókönyve című cikkében foglalta össze. A szóösszetétel itt önálló fogalmat alkotva egybe van írva. Mint az a történész-politológus definíciójából kiderül, van jelentősége annak, hogyan alkalmazzuk és hivatkozzuk a szóösszetételt: „világrendszerváltás” vagy „világrendszer-váltás”, illetve „világ-rendszerváltás”.
Békés úgy fogalmazott: a klímaváltozás és eltéveszthetetlen mezőgazdasági hatásai, a demográfia törvényszerűségei és a fegyveres konfliktusok által egyszerre kiváltott migráció, az orosz–ukrán háború és a válaszául szánt uniós szankciók révén előálló energiakrízis interferálni kezdett egymással, a külön-külön érvényesülő hatásokat felerősítve, sőt egybefonva. Ennek kiváltó oka és egyúttal végeredménye is az a világrendszerváltás, amelynek közepette vagyunk – jegyezte meg a történész-politológus, majd a következőképpen definiálta a világrendszerváltást:
A világrendszerváltás egyszerre világrendszer-váltás és világ-rendszerváltás. Ami azt jelenti, hogy a megrendült világrend nemcsak a megelőző nemzetközi rendszer felbomlásából származik és egy újnak a születéséhez vezet, hanem azt is, hogy a régi elvek helyébe újak lépnek. A multipoláris világrend kialakulása és a civilizációs-kulturális szinten is értelmezhető etnopluralizmus egymást feltételezik, a deglobalizációs tendenciák és a gazdasági nagyterek integrációja kölcsönösen erősítő hatásúak, a liberális nemzetközi rend liberális elvegyüttesként és a Föld térrendjeként is alábukik. A világrendszerváltás tehát egyszerre jelenti a világrendszer megváltozását és a világ rendszerváltását.
Békés a világrendszerváltást Carl Schmitt német jogászig vezette vissza, aki felvázolta a nagytérrend-koncepciót, majd 1952-ben azt írta, hogy „a nagyterek pluralitása” választási lehetőséget jelent a hidegháborús bipolaritással szemben, tíz évvel később pedig az iránt fejezte ki reményét, hogy a nagy terek sokfélesége által „a dualista-bipoláris világrendszer helyébe egy pluralista-multipoláris lép”. Békés tézise, hogy ez éppen most zajlik, vagy ahogy az Eurázsia magazinban megjelent 2023-as cikkében (Közelgő világrendszerváltás) írta: míg a korábbi világrendet az egypólusú neoliberalizmus határozta meg, addig most egy többpólusú, nagytérrenden nyugvó szisztéma körvonalazódik.
Egy másik, a Látószög blogra írt publicisztikájában (Mit hoz a világrendszerváltás?) röviden – az említett Kommentár-cikkben hosszabban és részletesebben – kifejtette a nagyhatalmi politika elmúlt kétszáz évét, amely szerinte két részre osztható:
a napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös bécsi kongresszustól az I. világháború 1914-es kitöréséig tartott az első száz év, a Párizs környéki békediktátumok 1919–23 közötti aláírásától a hidegháború végét jelző 1989–91-es átmeneten keresztül egészen a közelmúltig pedig a második.
Az 1945 és 1991 közötti hidegháborús időszakban két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió mérte össze a hatalmát. Utóbbi széthullása után jött el előbbi „unipoláris pillanata”, Békés ezt így foglalta össze:
az Egyesült Államok kísérletet tett arra, hogy „fortéllyal és fegyverrel” megteremtse a Pax Americanát, vagyis beteljesítse az „amerikai évszázadot”, „amerikaivá tegye a századot”.
Ez az unipoláris pillanat azonban a 2010-es évek végére és a 2020-as évek elejére megtorpant, és az Egyesült Államok már nem tudja fenntartani az egypólusú világrend hatalmi szerkezetét. Békés az Eurázsia magazinban kifejtette, a globális-neoliberális korszellem „az Egyesült Államok katonai hegemóniájával együtt hanyatlani kezdett, amelyet előbb az iraki, majd a csúfos afganisztáni kivonulás tett egyértelművé, és Kína gazdasági fölemelkedésével járt együtt”.
Mindezek hatására, a 2020-as évek eleje óta
egyre jobban körvonalazódik egy többpólusú világrend, amely a földrajzilag meghatározható nagyterek együttműködésén alapul és az egyeduralkodó »liberális nemzetközi rend« helyett a hozzájuk tartozó civilizációk sokféleségét hirdeti.
Békés szerint a folyamatot a koronavírus-járvány elmélyítette, míg az orosz–ukrán háború nyomában járó nemzetközi átrendeződés felgyorsította.
Tusványoson Orbán Viktor is részben Kína felemelkedéséhez kötötte a világrendszerváltás folyamatának kezdetét, és a 2001-es évet nevezte meg kiindulópontként, amikor a távol-keleti ország csatlakozott a WTO-hoz. A miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs a Huszárvágás című könyvében szintén az unipoláris világrend válságtünetei közé sorolta Kína felvételét a világkereskedelmi szervezethez.
Békés Márton több cikkében is arról értekezett, hogy miközben az amerikai világhegemónia lehanyatlása után az Egyesült Államok próbálja fenntartani az Atlanti- és a Csendes-óceán térsége fölötti ellenőrzését, illetve egyre szorosabban uralni Európát, új kihívók jelentek meg: az eurázsiai térség déli–keleti része (Kína körül) szorosabban integrálódik egymással, és a globális Dél is szerveződik, azaz kialakulóban egy eurázsiai pólus. Az idesorolandó országok megteremtették a saját nemzetközi fórumaikat, valamint beruházási együttműködéseiket (BRICS, Eurázsiai Gazdasági Unió, Övezet és Út, Sanghaji Együttműködés Szervezete).
A világgazdaság súlypontja ráadásul egyértelműen Ázsia felé tolódik, amely földrajzilag-gazdaságilag korrelál a globális Déllel, ahol a bolygó lakosainak fele él, akik a világ gazdasági növekedésének több mint felét adják
– jegyezte meg a történész-politológus az Eurázsia magazinban megjelent cikkében.
Békés szerint minden világrendnek megvan a maga törvényszerűsége, szabályrendszere, vagy ahogy a történész-politológus fogalmaz: a nomosza. Az ógörög fogalmat Carl Schmitt egy 1950-es művéből kölcsönözte. „Szó szerint a »törvények szellemét« jelenti, ami jóval több szabályrendszernél, inkább a »törvény rendjét« kell értenünk alatta” – írta Békés a Látószögön. Azt is kifejtette, hogy a 21. század nomosza nem más, mint a Föld területe fölötti ellenőrzés új elve, annak korszerű szabályzása és aktuális megvalósulása.
A 21. nomosza alighanem egy olyan világrendet szül, amelyben a multipolaritás és az önálló nagyterek egymást feltételezik
– fogalmazott a történész-politológus.
Magyarország esetében úgy véli: a geopolitikai gondját az okozza, hogy a „felszámolódó” transzatlanti globális hegemónia integrációihoz – az EU-hoz és a NATO-hoz – tartozik, de energiahordozó és infrastruktúra-fejlesztés tekintetében a felemelkedő eurázsiai nagytér orosz, illetve kínai pólusaival éri meg együttműködnie. Békés továbbá úgy látja, hogy
Magyarország társadalomszervezési elveit sem a Nyugaton uralkodó progresszív-liberális, hanem inkább a Keleten jellemző közösségelvű megoldás jellemzi.
„A kialakult helyzet akár a hidegháború bipoláris berendezkedéséhez hasonló kétpólusú rendszert és annak kényszerű döntését is maga után vonhatná, ha nem volnának már most is olyan középhatalmak, amelyek a maguk térségében dominánsak, éppenséggel mindkét irányban rendelkezvén szabad vegyértékekkel (India, Törökország), hogy az eurázsiai–angolszász versenyen kívüli »el nem kötelezetteket« már szóba se hozzuk (Afrika, Dél-Amerika). A világ rendje egyébként is a változatos különbözőség, a rend világa pedig ezek egymásmellettisége” – állapította meg a történész-politológus.
A kormányoldalon eddig többnyire a blokkosodás (a hidegháborús időszakhoz hasonlóan egymással vetélkedő politikai és gazdasági tömbökbe szerveződnek az államok) veszélyeire figyelmeztettek és annak elkerülése mellett érveltek (Orbán Viktor 2022-es tusványosi beszédének egyik fő geopolitikai gondolata is ez volt), nemrégiben Békés a Facebook-oldalán a nagyterekkel és Magyarország helyével kapcsolatban azt írta:
Nem a blokkosodás a gond, hanem az, ha rossz blokkban vagyunk.
A Kommentár-cikkének végkövetkeztetésében a világrendszerváltás kulcsszavaiként nevezte meg a sokféleséget, a szuverenitást és az együttműködést. A Látószögön még pontosabban fogalmazott, amikor arra jutott, hogy a 21. század a Föld öt kontinensének államait civilizációs alapon integráló nagyterek sokpólusú világrendjét ígéri:
A világrendszerváltásból születő század kulcsszavai ezért a civilizációk és a népek sokfélesége, az államok szuverenitása és a nagyterek együttműködése lesz.
Békés Mártonnal tavaly szeptemberben készítettünk interjút, miután a Tranziton Orbán Viktor az olasz marxista gondolkodóról és OKP-politikusról (Olasz Kommunista Párt), Antonio Gramsciról beszélt, akinek legismertebb jobboldali követője éppen a XXI. Század Intézet igazgatója. Akkor arról kérdeztük, szokott-e tanácsokat adni a miniszterelnöknek, és mit szól ahhoz, hogy az ellenoldalon az Orbán-rendszer főideológusának tartják.
Békés azt állította, hogy nem ad tanácsokat Orbán Viktornak, a támadásokat pedig harcra késztetőnek tartja.
Nem szeretem magamat pozicionálni, nem vagyok tanácsadó, valószínűleg nem is vagyok rá alkalmas. Szellemi feladataim vannak, amiket nagyrészt a saját munkáimon, könyveken és a Kommentár folyóiraton keresztül fejtek ki. Az értelmiségi hübrisznek még az árnyékát is igyekszem elkerülni
– jelentette ki az Indexnek.
A történész-politológus tézisei, elméletei, gondolatai ugyanakkor rendre visszaköszönnek a kormányoldal politikai és geopolitikai alapvetéseiben, azt támasztva alá, hogy a magát jobboldali gramsciánusnak nevező Békés Mártonnak jóval nagyobb ráhatása van a kormányzati ideológiára, mint azt elismeri.
(Borítókép: Orbán Viktor beszél Tusnádfürdőn 2024. július 27-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)