Már harmincéves hagyománynak számít a meggyógyított költöző madarak felkészítése és útnak engedése telelőhelyükre. A nálunk költő fehér gólyák érkezése és indulása szinte mértani pontossággal igazodik a március 15-ei és augusztus 20-ai nemzeti ünnepeinkhez. A Hortobágyi Madárkórház Alapítvány vezetője, Déri János elmondta, idén sem késlekednek gólyáink, az utolsó nagy útra képes egyedek is elhagyják az országot Szent István-nap környékén.
Az Észak-Alföldön szinte egyszerre, augusztus 20-án indulnak útnak a fehér gólyák, ilyenkor már az Alföldön nagy csapatokban gyülekeznek, a madárkórházból elengedett egyedek hozzájuk csatlakozva indulnak afrikai útjukra. Déri János lapunknak elmondta, hogy a madármentő alapítvány 1999-es létrehozása óta közel kétezer gólyát engedtek szabadon felépülésük után. A kezdetben 147, színes gyűrűvel ellátott példány fele Dél-Afrikában, nagy részük pedig onnan északabbra, Kongó területén telelt.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közlése szerint a műholdas jeladók adataiból kiderült, hogy a fehér gólyák telelési helye évente változhat, az az egyed, amely az előző ősszel Szudánban telelt, a következőben akár Dél-Afrikáig is repülhet, de a többségük a szavanna déli peremén tartózkodik ilyenkor.
Bár életük kétharmadát Afrikában töltik, a táplálékbázis körül nagy a versengés, számos veszély leselkedik rájuk. Európában viszont a madarak között csúcsragadozónak számítanak az ivarérett példányok, ezért itt keresnek költőhelyet.
A vándorló madarakat a hormonális változások és a telelőhelyükön zajló összetett folyamatok késztetik indulásra. Nem szokásoknak, hanem biológiai dinamikának engedelmeskednek, mikor útra kelnek
– részletezte az alapítvány vezető állatorvos. Időzítésüknek pedig praktikus oka van, államalapításunk ünnepe egyben időjárási évszakváltó fordulópont, az utolsó meleg nyári napot egy északi hidegfront fújja el. A légáramlattal nagy testű költöző madaraink könnyebben szárnyalnak dél felé. Szeptember-október környékén előfordulhat még pár napos jó idő, de stabil tartós meleggel augusztus 20-ig lehet számolni, így az egészséges fehér gólyák nagyjából eddig el is hagyják Magyarországot.
A fiókáknak ekkorra annyira röpképesnek kell lenniük, hogy a 6000–10 000 kilométeres utat meg tudják tenni. A költéstől legkevesebb 100 nap, mire a fiatal egyedek el tudnak indulni a nagy útra – ismertette Déri János állatorvos, hozzátéve: csak az a néhány gólyacsalád marad tovább, ahol a fióka később kelt ki, vagy sérülés miatt nem alkalmasak még a vándorlása.
A hortobágyi madárkórházba szezonálisan 200 ilyen példány kerül, 70 százalékban a villanyvezeték okozta áramütés, autóval való ütközés, a fiatal egyedek a fészekből való kipottyanása vagy a még a szárnyaikat próbáló egyedek repülési balesete miatt. Láb- és szárnytöréssel, súlyos agyrázkódással kerülnek ellátásra.
Déri János elmondta, hogy az egyedeket fizikálisan és mentálisan is az időjárási fordulóig próbálják felkészíteni az afrikai útra.
A gyógyult madarak elengedését a természetbe való fokozatos visszavezetés előzi meg
– mondta az alapítvány vezetője. A törések, sérülések ellátása után úgynevezett háromlépcsős tréning következik. Először egy 25 méteres röpdében az alacsony áramerősségű villanypásztor 1-2 nap alatt leszoktatja a madarakat a villanyoszlopra szállásról, a légvezetéknek ütközésről. „A kirepülést követő órákban a fiatal gólyák harmada áramütés miatt pusztul el" – hangsúlyozta az állatorvos. A Madártani Egyesület adatai szerint a fiatal gólyák 10 százaléka éli meg a 4-5 éves ivarérett kort.
A madárkórház kétezres évek elejétől alkalmazott módszerével az azóta szabadon engedett 1700 gólya közül – a gyűrűvel ellátottak adataiból kiindulva – kevesebb mint tíznél fordulhatott elő áramütés.
„A kockázat a Kelet-Közép-Európában megszokott tapasztalatból jött, miszerint a gólyapárok előszeretettel fészkelnek a villanyoszlopok tetején. A szolgáltatók az oszlopokon fészektartók megemelésével próbálják óvni az elektromos hálózatot, ez kontraproduktív a madarakra nézve,
itthon nagyjából 90 százalékuk a villanyoszlopokat használja költőhelyéül. Nyugat-Európában, ahol több a föld alatti és kevesebb a légvezeték, ez ritkább látvány.
Korábban régiónk falvaiban a kéményen, háztetőkön, közeli fákon költöttek. A fehér gólya szereti az ember közelségét, de ez számos veszélyt jelent számára, Afrikában nemcsak eleséggé válhat, de a madárgyűrűs láncoknak mitikus erőt is tulajdonítanak” – mondta Déri János.
A vándorútra való pszichés felkészítés egyik legfontosabb pontja éppen ezért az embertől való félelem kialakítása. Az elvadításra az 50 méteres átmérőjű nagyröpdébe kerülnek két hétre, ide beengedik a látogatókat, amelyik távolabb repül, az évek óta itt tartott madarakat követve, készen áll a felkészítés következő pontjára. Az alapítvány vezetője azt is elárulta, hogy az autótól való félelem is a biztonságukat szolgálja, ezért rendszeresen a röpdéhez közel hajtva fényszóróval, dudaszóval próbálják félelmetesebbé tenni a járműveket.
A következő lépcső az 50 méteres sasröpde, ahol a gólyák megtanulják, hogy kerüljék a nagy testű ragadozó madarakkal való konfliktust, ugyan az itt tartott réti és parlagi sasok rájuk nézve ártalmatlanok. Azt is figyelik, hogy a röpdékben lévő magaslati fészkek elfoglalásában és az élelemért való küzdelemben mennyire sikeresek. Mindez nélkülözhetetlen a vadonban való túléléshez. Az itt töltött hét után kerül sor a veszélyhelyzetekre mentálisan felkészített gólyák szabadon engedésére.
A madárkórház a fehér gólyákat évente két nagyobb hullámban engedi útjukra: az átteleltetett egyedeket március 15-én, a tavasszal-nyáron ellátott vándorlásra készen állókat augusztus 20-án engedik ki. Ennek az az oka, hogy ilyenkor megérkezett vagy gyülekező társaikhoz tudnak csatlakozni, úgyszólván az utolsó turnusokhoz, mivel Déri János tájékoztatása szerint sok csoport már júliusban útnak indult. Mint megjegyezte, két hete a Boszporusznál járó gólyák ezreit videózták le.
Most 83 madár szabadon engedése zajlik, a népes látogatók körében, ami az utolsó próba is azt illetően, sikerült-e elvadítani őket az embertől.
Amelyik nem repül távol, annak maradnia kell, hisz ha nem tart az embertől, nem éli túl az afrikai vándorutat
– jegyezte meg az állatorvos, hozzátéve: őket tavaszig tartják a Madárparkban az 56 tartósan sérült egyed mellett. Déri János elmondta, hogy télen is gyakran 200-ra nő az itt ellátott fehér gólyák száma, mivel egyre több példány marad az enyhébb időben, közülük sokan sérülés miatt a madárkórház oltalma alá kerülnek.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tájékoztatása szerint nagyjából húsz éve megfigyelhető jelenségről van szó. Magyarországon tavasszal 4 ezer gólyapár 12 ezer fiókát hoz világra, közülük csak néhány tucat marad hazánkban télre is. Déri János szerint összességében 100-200 áttelelő gólyánk lehet. Az MME adatai alapján az itt maradt egyedek is élve vészelik át a hideg évszakot.
A költöző madarak nagy része nem a hideg elől vonul Afrikába, a testüket borító tollak jó szigetelők, így nem fáznának. A hideg és a gyakori fagyok miatt nálunk télen eltűnik táplálékuk. Oda vonulnak, ahol bőséggel fellelhetők a számukra eleségül szolgáló békák, gyíkok, kígyók, halak rovarok.
Késő ősz és tavasz között olyan kisemlősökön élnek, amelyek nem alszanak téli álmot, így szántóföldeken keresgélnek. A hómentes évszak ebből a szempontból kedvez számukra. Halászni is tudnak olyan tavakban, patakokban, amelyek nem fagynak be
– ismertette a madármentő alapítvány vezetője, hozzátéve: sok ember eteti is az itt ragadt gólyákat. Az állatorvos szerint ezzel a költöző madarakat arra késztetjük, hogy maradjanak, ami a természetbe való beavatkozás. A madárkórházban azon dolgoznak, hogy a meggyógyított vadmadarak minél sikeresebben éljenek tovább természetes élőhelyükön, segítve ezzel a faj fennmaradását.
A fehér gólyák hazai állománya az első, 1941-ben végzett számlálás óta közel negyedére csökkent, akkor 15-16 ezer gólyapár költött nálunk, ma már csak 4 ezer. Családalapításra Európában példányszámukat tekintve Magyarországot választja a legtöbb fehér gólya, amelyek „állami ünnepeinkhez igazodva kiemelt nemzeti értéknek számítanak” – jegyezte meg Déri János.
(Borítókép: Oláh Tibor / MTI)