Bóka János az Indexnek adott interjújában többek között arról is beszélt, hogy

• milyen a kapcsolata Orbán Viktorral;
• hogyan kötődik Gulyás Gergelyhez és Varga Judithoz;
• miért kritizálja a magyar kormány az Európai Uniót;
• pontosan mennyi Magyarországnak járó uniós forrást nem kaptunk meg;
• illetve, hogy sikeres volt-e a kormányfő békemissziója.

Szokott vitázni Orbán Viktorral?

Az uniós miniszteri pozícióm mellett a miniszterelnök Európa-politikai tanácsadója is vagyok, ezt a pozíciót EU-serpának hívják, ami feltételez egy közvetlen, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot a miniszterelnökkel. A miniszterelnök meghatározó Európa-politikai kérdésekben gyakran kikéri a véleményem. Ha a kormányfő valakinek kikéri a véleményét, arra valóban kíváncsi, és a munkamódszere azon alapul, hogy ezt megpróbálja becsatornázni a döntéshozatali folyamatba. A szerepfelfogásomból pedig az fakad, hogy ebben az esetben a véleményem nyíltan, őszintén és konstruktív formában fogalmazom meg.

Ezt azért kérdeztük, mert úgy tudjuk, hogy ön a leginkább EU-párti miniszter a kormányban, ebből sem fakadnak nézetkülönbségek?

A feladatom a magyar nemzeti érdekek képviselete a kormányzati politika érvényesítése mentén. Habitusbeli különbség alapja lehet, hogy a portfóliómból adódóan napi szinten tartom a kapcsolatot az uniós intézményekkel, valamint koordinálom a magyar kormányzat Európa-politikáját. Nekem kell a döntéshozatalba azt a szempontot becsatornázni, hogy a kormányzati célkitűzések végrehajtása érdekében hogyan tudjuk felhasználni az uniós tagságból adódó lehetőségeket, valamint ennek milyen következménye lehet az uniós intézményekkel fenntartott kapcsolatunkra, illetve az Európai Unió politikai és szabályozási környezete hogyan befolyásolja a kormányzati célkitűzések megvalósítását.

Ezeket a szempontokat beviszem a kormányzati diskurzusba, ezért tűnhet úgy, hogy az én pozícióm áll a legközelebb az uniós megfontolásokhoz, de nem az Európai Unió érdekeit képviselem a kormányban, hanem a kormányzati célkitűzéseket próbálom az uniós intézményrendszerrel együttműködve minél hatékonyabban megvalósítani.

Színes és kacskaringós pálya, van benne logika?

Milyen pályaív vezetett oda, hogy ma az uniós ügyekért felelős miniszteri pozíciót tölthesse be?

Szegedről indultam, a végzettségemet tekintve jogász vagyok. Formálisan akkor még nem lehetett uniós szakjogászi képzésben részt venni, nem volt akkreditálva, de volt egy informális EU-jogi képzési program, amiben uniós jogi kurzusokat lehetett felvenni. Ezekből én sokkal többet teljesítettem, mint az évfolyamtársaim, ez a képzés kifejezetten színvonalas volt Szegeden. Már ekkor azt gondoltam, hogy nekem jogászként még lehet dolgom az Európai Unióval, és érdekelt is ez a terület.

A diploma után rögtön a nemzetközi és Európa-jogi tanszéken kezdtem dolgozni tanársegédként, majd 2004 és 2009 között öt évet dolgoztam az Európai Parlamentben Szent-Iványi István asszisztenseként. Megismertem belülről az Európai Parlament működését, valamint Európa-politikai mesterdiplomát szereztem Brüsszelben. 2009 után visszatértem Magyarországra az akadémiai szférába, később a Kúriára kerültem főtanácsadóként. Ez volt a devizahiteles perek időszaka, főtanácsadóként EU-jogi kérdésekben támogattam a gazdasági perekkel foglalkozó tanács munkáját.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen részt vettem a Nemzetközi és Európa-tanulmányok Kar létrehozásában oktatási dékánhelyettesként, majd az OBH-hoz kerültem, ahol az igazságügyi akadémiát vezettem, ez a bírók továbbképzési intézménye. Itt is azokat a képzési programokat igyekeztem kialakítani, amelyek az uniós jog alkalmazását támogatják a bírói karban. 

Hogyan került az államigazgatásba?

Trócsányi Lászlót még Szegedről ismertem, igazságügyi miniszterként kért arra, hogy államtitkári pozícióban segítsem a munkáját. A feladatom a nemzetközi és uniós jogi együttműködés koordinálása volt. A szerepfelfogásom jogi szakpolitikai szerepfelfogás volt, ez az államtitkárság felelt a jogharmonizációért, mi képviseltük Magyarországot az Európai Unió Bírósága előtt. Épp akkor indult a hetes cikkelyes eljárás, a jogi természetű eljárások és konfliktusok egyre jelentősebb szerepet kaptak, a portfólióm súlya politikai értelemben is nagyobbá vált. Az eljárásokon keresztül és az uniós kormányüléseken kerültem kapcsolatba a miniszterelnökkel.

Elsősorban a jogállamisági eljárás, másodsorban a hétéves költségvetésben megteremtett kondicionalitási eljárás révén kerültünk szoros munkakapcsolatba. A kormányfő felkért, hogy legyek az EU-serpája, a feladatot örömmel elvállaltam. A 2022-es választás után az uniós államtitkárságot és az EU-serpa pozíciót egyesítettük. Varga Judit távozásával pedig megnyílt az uniós miniszteri portfólió, amit leválasztottak az Igazságügyi Minisztériumról. Színes és kacskaringós pálya, de van benne egy logika, ami magyarázza, hogy miért vagyok ott, ahol vagyok.

Szent-Iványi István SZDSZ-es politikus volt, amikor ön az asszisztenseként dolgozott. Ez nem politikai tehertétel a Fidesznél?

A Fideszből nem kaptam olyan jelzést, hogy ez politikai szempontból problémát jelentene. Az életutamban van egy személyes és politikai fejlődési ív, tanulási folyamat, ami az európai uniós intézményekkel való közvetlen és személyes kapcsolatomon alapul. Ez fokozatosan vitt egy olyan kritikusabb szemlélet felé az európai integráció és intézmények tekintetében, ami tökéletesen illeszkedik a jelenlegi kormányzat és a Fidesz Európa-politikai álláspontjához.

Azt is lehetett hallani, hogy a kormányon belül ön a Gulyás Gergely, Varga Judit fémjelezte érdekkörhöz tartozik. Ezt meg tudja erősíteni?

Ez két szempontból sem helyes leírása a helyzetnek. Nem pártpolitikai vonalról érkeztem a kormányba, az én hátterem nem politikai, és különösen nem hatalmi jellegű viszonyrendszerből adódik. A másik, hogy a miniszterelnök által vezetett struktúrában kormányon belüli érdekcsoportokról beszélni félreértése a helyzetnek. Gulyás Gergellyel és Varga Judittal is jó a személyes kapcsolatom, ahogy a kormány valamennyi tagjával. Az Európa-politikai koordinációért felelek, így minden szakterülettel jó személyes és szakmai kapcsolatot alakítottam ki.

Önnek személy szerint, illetve az ön minisztériumának ebben a kormányzati ciklusban mik a célkitűzései?

Az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának a politikai küldetése az, hogy hangja legyen az Európai Unión belüli változás igényének, és a változás reményét életben tartsa. Képviselje a magyar kormányzati elképzeléseket az európai intézményrendszerben, hogy hogyan lehet az Európai Uniót hatékonyabban, eredményesebben működtetni. Magyarország és a nemzeti érdekeink egy sokkal hatékonyabb, az európai polgárok valódi problémáira valóban reflektáló Európai Uniót tennének szükségessé. Ha mi ehhez hozzá tudunk járulni, mint magyar kormányzat, akkor azt szívesen megtesszük. A szerepemet pedig talán egy közmondással tudnám szimbolizálni: a labdarúgás az úriemberek sportja, amit gazemberek játszanak, viszont a rögbi a gazemberek sportja, amit úriemberek játszanak. Ez nagyon hasonló ahhoz, amit én csinálok az Európai Unióban: a gazemberek sportját akarom úriemberek módjára játszani.

„Kizárólag politikai okokat látok az Európai Bizottság elvárásai mögött”

Az elmúlt évek az uniós forrásokról és a jogállamiságról szóló vitáktól voltak hangosak. Pontosan mely forrásokhoz van hozzáférése jelenleg Magyarországnak?

A magyar költségvetési pozíció az Európai Unióban úgy foglalható össze, hogy évente körülbelül másfél-két milliárd eurót fizetünk be, és körülbelül 6,5-7 milliárd eurót kapunk különböző jogcímeken. A nettó pozíciónk így évente nagyságrendileg plusz 5 milliárd euró. Ez az elmúlt években sem változott, sőt, 2023-ban még jobb volt a nettó pozíciónk, mint 2022-ben és 2021-ben. Ez azt jelenti, hogy a forrásokkal kapcsolatos viták ellenére stabil a nettó pozíciónk. A helyreállítási alapból Magyarország 10,5 milliárd euróra jogosult, amiből 6,5 milliárd euró támogatás, 4 milliárd euró hitel. A közös agrárpolitika keretein belül körülbelül 2 milliárd eurót kapunk évente.

Nagy bevételi forrás a kohéziós politika, hétéves költségvetési ciklusokra leosztva. Magyarországnak ebben a ciklusban 23 milliárd eurónyi forrásra van igénye. Ami a tényleges kifizetési helyzetet illeti, az agrárforrások ütemezetten érkeznek, ezt a területet nem érinti a vita. A kohéziós forrásoknál bizonyos operatív programok bizonyos hányadához való hozzáférését felfüggesztették. A kohéziós források több mint feléhez, 12,3 milliárd euróhoz így is hozzáférünk, és az időarányos lehívásokkal ütemezetten haladunk.

Ez effektív korlátot nem jelent fejlesztéspolitikai szempontból, de tény, ha a felfüggesztés hosszú távon fennmarad, akkor forrásvesztés következhet be. Ez akár már idén év végén megtörténhet, de azon dolgozunk, hogy ne így legyen. A helyreállítási alapból egyelőre csak előlegfizetésre vagyunk jogosultak, eddig 900 millió eurót kaptunk. Itt van egy tényleges korlát és időnyomás, az ebből finanszírozott beruházásokat 2026 augusztusig be kell fejezni, ennek hiányában elvesznek a források.

Hol tartanak most a tárgyalások, milyen elvárásai vannak az Európai Bizottságnak?

Ezt a kérdést én is gyakran felteszem magamnak. Technikai és politikai szinten az érintkezések folyamatosak a bizottsággal, de az elmúlt hónapokban ezek intenzitása csökkent az átmeneti időszak miatt. Az a várakozásom, hogy ősztől a tárgyalások fonalát újra fel tudjuk venni. Nehezíti a megbeszéléseket, hogy a bizottság stratégiai céljai nem világosak, ezért a bizottság által megfogalmazott elvárások sem azok. Az elvárások rendszeres időközönként változnak, mindig akkor, amikor a felek már közel kerülnek a megállapodáshoz. Az én hozzáállásom nem változott, konstruktívan, és a megállapodás céljával egyeztetek a bizottsággal. A feladatot nem egyedül végzem, a szaktárcák, többek között Navracsics Tibor is sokat segít a kapcsolatrendszerével és tapasztalatával. 

Hol tartanak jelenleg a tárgyalások az Erasmus és Horizon programokkal kapcsolatban?

Egy ideális világban ezek a tárgyalások már régen véget értek volna, és a magyar kutatók és magyar hallgatók már régen újra teljes hozzáféréssel rendelkeznének ezekhez a programokhoz. A vita kiindulópontja az volt, hogy a bizottság megítélése szerint az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a védelme szigorúbb átláthatósági és összeférhetetlenségi szabályozást tenne szükségessé a közérdekű vagyonkezelő alapítványok tekintetében. A bizottsággal folytatott egyeztetések eredményeképpen a magyar kormány előterjesztett olyan szabályokat, amik szigorúbb összeférhetetlenséget szabályoznak, és

Tehát nem általános politikai megállapodás, hanem szövegszerű megállapodás született. A magyar országgyűlés megtárgyalta és elfogadta a módosításokat, azok ma a hatályos jogrend részei. Ezek után a bizottság részéről érkeztek olyan felvetések, hogy rendben, ebben akkor megállapodtunk, és ezt ti meg is csináltátok, de még ezt meg ezt meg kellene csinálni. Például szerintük problémás, hogy a kuratóriumokban regnáló miniszterek ülnek. Ezek után a kuratóriumokból a miniszterek lemondtak. Majd aztán kiderült, hogy még ez sem elég, merthogy ilyen, olyan meg amolyan szabályozást kellene elfogadni. Például hogyan választjuk ki a kuratóriumi tagokat, a mandátumuk meddig tart és így tovább.

Újabb és újabb problémák jöttek elő a bizottság részéről, egészen a kuratóriumok nemi arányának a kérdéséig. Ezek után mi úgy döntöttünk, hogy ez a beszélgetés nem kellően strukturált, és úgy tűnik, valójában csak az a szándék, hogy ne legyen megállapodás a kérdésben, ezért mi a bizottságnak elküldtünk sok-sok hónappal ezelőtt egy koncepciót, hogy hogyan képzeljük el az átfogó szabályozását. Ezt a papírt még tavaly megküldtük az Európai Bizottságnak, és azóta rendkívül általános megjegyzésektől eltekintve, érdemi választ a bizottságtól nem kaptunk. Szeptemberben tervezem, hogy újra felveszem a bizottsággal ez ügyben a kapcsolatot, és további lépéseket teszünk azért, hogy ez az egyezkedés a bizottsággal a lehető leghamarabb lezáruljon.

Az eddigi megállapodásokat a magyar kormány végrehajtotta. A bizottság azonban újabb és újabb ürügyre hivatkozva megakadályozta, hogy ez a vitás kérdés lezáruljon. Ha ennek politikai okai vannak, akkor ez egy komolyabb probléma. Ha csak technikai vagy adminisztratív, akkor nem látom, hogy ezt a vitát ne lehessen minél hamarabb, belátható időn belül lezárni.

Lát politikai okokat az Európai Bizottság elvárásai mögött?

Kizárólag politikai okokat látok az Európai Bizottság elvárásai mögött. A bizottság magát politikai bizottságként határozta meg, amiből az következik, hogy szemben az alapszerződések szellemével, saját politikai agendát visz, a rendelkezésre álló erőforrásokat a politikai agenda megvalósítására használja. A bizottság álláspontját az Európai Parlamenttel létező sajátos kapcsolata határozza meg. Az EP egyértelműen politikai szereplő, és a többsége ellenséges a magyar kormánnyal szemben, ezért nyomást gyakorol a bizottságra például a forrásokat illetően. Az elnökválasztáshoz és a biztosi kollégium felállításához is az EP jóváhagyására van szükség, így a választások felé közeledve a bizottság egyre kevesebb lehetőséget érezhetett arra, hogy ellenálljon a politikai szempontoknak.

Mi a politikai ellentét tényleges gyökere?

Gyökeresen eltérő elképzelésünk van arról, hogy miért létezik az Európai Unió, és mikor lenne sikeresebb az együttműködés. Ezt többféleképpen meg lehet fogalmazni, de minden ellentét erre vezethető vissza. A kormánynak teljesen más az elképzelése az Európai Unióról, a tagállamok és az EU kapcsolatáról, célokról és sikerességről, mint az Európai Parlament többségének.

Ez a politikai ellentét megér annyit, hogy a közösség renitens tagjai legyünk, és forrásvesztést kockáztassunk?

Vitatom, hogy a magyar pozíciót a renitens szóval lehet megfelelően leírni. Nem renitens a pozíciónk, mert az azt jelentené, hogy valamilyen oknál fogva ellenérdekeltek vagyunk a közös vállalkozás sikerében, ezért akadályozzuk azt, miközben ennek épp az ellenkezője igaz. Magyarország sikeres Európai Unióban érdekelt, egy olyan közösségben, ami lehetővé teszi, hogy a tagállamok együtt erősebbek, versenyképesebbek, sikeresebbek legyenek, mint külön-külön, de megmaradjanak önmaguk.

Azért sem vagyunk renitensek, mert nem a konfliktus kedvéért keressük a konfliktust. Van egy határozott elképzelésünk az Európai Unióról, egy szuverén állam kormányának pedig az európai integráción belül is jogában áll képviselni az álláspontját. Ezt nem abból a szempontból kell megítélni, hogy belesimulunk-e a többi álláspont közé, hanem a szakmai megalapozottságát, a hazai politikai támogatottságát, és azt kell vizsgálni, hogy hosszú távon növeli-e a magyar mozgásteret. Változás csak akkor következhet be, ha az ezzel kapcsolatos igényt valaki határozottan megfogalmazza és képviseli, ha pedig nem lesz változás, akkor hosszú távon az egész Európai Unió biztonsági, gazdasági, politikai mozgástere szűkül.

Az idei választások után felálló új Európai Parlament és az új Európai Bizottság valamennyire konszolidáltabbá teheti a kormány kapcsolatát az Európai Unióval?

Még túlságosan korai erre a kérdésre válaszolni. Az Európai Parlamentnek a politikai döntései az első néhány hónapban nem ebbe az irányba mutatnak. Az Európai Parlament meghozta azt a döntést, hogy az általuk használt kifejezéssel „egészségügyi kordont” hoznak létre bizonyos politikai szereplőkkel szemben. Ez az Európai Parlament egyharmadát, mintegy 20 milliónyi uniós szavazópolgár szavazatának a kirekesztését jelenti a közösségből. Ez szerintem egyértelműen nem abba az irányba mutat, hogy az Európai Parlament olyan európai irányvonalat akar kialakítani, ami figyelembe veszi az európai választók elképzeléseit és a választások eredményét. Ezt a zárt hatalmi struktúrát én európai oligarchiának nevezem, szemben az európai demokráciával. Ezt az oligarchikus hatalmi struktúrát akarják fenntartani, működtetni, függetlenül a választások eredményétől.

Így nehéz látni, hogy az Európai Parlament hogyan lenne érdekelt a konstruktív politikai párbeszéd fenntartásában a magyar kormányzattal. És ez nem a magyar kormányzat részéről kiinduló konfliktuskeresésnek az eredménye. Ez az Európai Parlament döntése, hogy bizonyos politikai szereplőket, európai választókat, politikai közösségeket az együttműködésen kívülre helyez. Az Európai Unió jövője szempontjából ez nem szerencsés döntés. A bizottságnak a politikai irányvonalát pedig még meg kell várni, Ursula von der Leyen beszéde az Európai Parlament előtt tartalmazott olyan elemeket, amik pragmatikus együttműködés felé mutatnak, és a magyar elnökségi program, illetve a magyar kormányzati célkitűzések jelentős része valamilyen formában megjelenik az ott elhangzottakban, más része viszont kifejezetten konfrontatív volt. Nem világos, hogy ez a beszéd az Európai Parlamentnek szóló politikai kommunikációt vagy valódi politikai irányvonalat tükrözött, ez az elkövetkező hónapokban fog kiderülni.

Tehát nem prognosztizálja most, hogy csitulni fog az ellentét. Ráadásul közben azt is hallani kormányzati szereplőktől, hogy fel kell készülni arra, hogy nettó befizetők leszünk pár éven belül. A konfliktusok és nettó befizetői státusz együttesen végül eredményezheti, hogy a kormány végül kivezeti Magyarországot az Európai Unióból? Az ellenzék gyakran ezt hozza fel a kormánnyal szemben.

Ez egy nem létező politikai vita, nem létező politikai diskurzus. A magyar kormányon belül nincsen beszélgetés arról, hogy Magyarország jövőjét az Európai Unión belül vagy az Európai Unión kívül kell elképzelni. A kormánynak az az egyértelmű álláspontja, amit minden fórumon elmondtunk, hogy Magyarország európai uniós tagságának nincs alternatívája. Ennek nagyon sok gyökere van. Magyarország kulturálisan és történelmileg  Európához kötődik. A mi helyünk Európában van, az Európai Unióban a helyünkön vagyunk. Ugyanez a helyzet identitásoldalról is, függetlenül attól, hogy a magyar eredetet hova vezetjük vissza, a modern magyar identitás az európai identitás.

Tehát amikor én magyar vagyok, akkor ezzel azt is mondom, hogy én európai vagyok. Az más kérdés, hogy szerintem csak magyarként lehetek európai, tehát csak ebből adódik az európaiságom, de a modern magyar identitás az európai identitás. Tehát identitás szempontjából is a helyünkön vagyunk. Ha megnézem a biztonságpolitikai szempontokat, Magyarország helyét a térképen, akkor világos, hogy Magyarország biztonsága csak egy erős védelmi közösség részeként garantálható, aminek egyik pillére a NATO, a másik pillére pedig az Európai Unió.

Végezetül a magyar gazdaság és a magyar emberek jólétének az alapját nézve, egy ennyire nyitott, ennyire exportvezérelt és ennyire külföldi beruházásoktól függő gazdaság esetében elképzelhetetlen a fejlesztési célkitűzéseket megvalósítani úgy, hogy Magyarországnak nincs korlátlan hozzáférése az egységes belső piachoz. Ez jelen körülmények között csak az Európai Unió tagjaként lehetséges.

Tehát akármilyen szempontot nézek, azt kell mondjam, az európai uniós tagságunknak nincsen alternatívája, és nyilván a kormány Európa-politikáját is ezek az alapvető szempontok határozzák meg. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az Európai Unió működésével kapcsolatban kritikát vagy javaslatokat nem lehet megfogalmazni. Az Európa-politikának nagyon komoly hiányossága, hogy minden ilyen megjegyzést, kritikát, ami az Európai Unió működésével vagy az európai politikai célkitűzésekkel kapcsolatos, azt a jelenlegi Európai Unió politikailag nem képes feldolgozni. Mindenkit, aki ezeket a kritikákat nyilvánosan, felvállaltan megfogalmazza, igyekeznek az európai politikai közösségből kitolni. Ez helytelen megközelítés, ami sem a tagállamok közötti lojális együttműködést, sem az uniós intézmények sikeres működését nem segíti.

„Nagyon erős politikai hisztéria alakult ki”

Július elsejétől az év végéig Magyarország látja el az uniós soros elnökséggel kapcsolatos teendőket. Ez milyen lehetőségeket jelent a magyar kormánynak, és mik a legfőbb célkitűzések?

Ez a feladat legalább annyira kötelezettség, mint lehetőség, és az, hogy milyen lehetőségeket hordoz egy tagállam és az Európai Unió egésze számára, nagyban függ az elnökség intézményi és politikai környezetétől. A magyar elnökségnek az intézményi és politikai környezete pedig rendkívül sajátos. Egyrészt az intézményi ciklus végén és egy új ciklus elején vagyunk, így ez átmeneti elnökség. Az átmeneti elnökséggel szembeni elvárások pedig különböznek. Az elnökségünk alapvetően politikai lehetőségeket hordoz magában, az átmeneti elnökségre tekintettel azoknak a jogalkotási dossziéknak a száma, amiket mi átveszünk és viszünk tovább, az sokkal kisebb, mint az intézménycikluson belüli elnökségek esetében.

A magyar elnökség sikeres tud lenni abban, hogy lefolytatja a politikai vitákat, amik az új intézményciklus elején szükségesek arról, hogy milyen irányba menjen tovább az Európai Unió az elkövetkező öt évben. Azonosítottuk azokat a területeket, ahol úgy látjuk, hogy a politikai vitákra szükség van, és ezt az elképzelésünket az európai parlamenti választási kampány és az EP-választások eredménye is megerősítette. Ezért helyeztük az elnökség középpontjába az uniós versenyképességet, mint egy ilyen mindent átfogó, horizontális prioritást, ezért beszélünk az európai biztonság- és védelempolitika megerősítéséről.

Ezért beszélünk az európai mezőgazdaság és kohéziós politika jövőjével kapcsolatos vitáról, és a demográfiai kihívásokról, amik szintén egész Európát érintik, illetve a bővítésről, ahol szeretnénk, hogy a politikai figyelem az eddigieknél erőteljesebben irányulna a Nyugat-Balkán felé, ahol az Európai Uniónak nagyon komoly tartozásai, befejezetlen ügyei vannak. Több mint húsz évvel ezelőtt ígértük meg a Nyugat-Balkán országainak, hogy a jövőjük az Európai Unióban van, és ehhez képest ez a bővítési folyamat rendkívül lassú. Ugyanakkor most úgy tűnik, hogy bár Nyugat-Európában újra megjött a bővítési lelkesedés, ez elsősorban Ukrajnára irányul. Ennek viszonylag kevés pozitív hozadékát lehet látni eddig a Nyugat-Balkán tekintetében.

Mindenképpen elzárkózik a kormány attól, hogy nagyobb ütemben haladjon Ukrajna uniós csatlakozása?

Nekünk Ukrajna csatlakozási folyamatával kapcsolatban az az álláspontunk, hogy ennek objektív és érdemalapúnak kell lennie, és nem politikai megfontolásoknak kell vezérelnie. Ukrajna jelenlegi felkészültségi állapota nagyon messze van attól, hogy komolyan lehetne beszélgetni a tagságáról. Nyílt és őszinte beszédet kell folytatni arról, hogy egy esetleges ukrán tagság a meghatározó európai politikákra – mint a mezőgazdasági vagy a kohéziós politika – milyen hatást gyakorolna. Nyilvánvalóan a biztonsági helyzettől sem lehet eltekinteni, hogy Ukrajna tagsága a jelen körülmények között az Európai Unió békéjét és biztonságát erősíti vagy gyengíti. Ezek nagyon komoly beszélgetések, és úgy gondolom, hogy sem az EU-s intézményekben, sem azokon kívül ezek a beszélgetések nem zajlanak olyan őszinteséggel és intenzitással, ahogyan annak kellene.

Térjünk vissza arra, hogy a magyar uniós elnökséggel kapcsolatban több tagállam komoly kritikát fogalmazott meg. Még bojkottot is kezdeményeztek. Mennyire terhelt ez az együttműködés, illetve mennyire mások a mai körülmények a 2011-es elnökségünkhöz képest?

Mind a gazdasági, mind a politikai kontextus teljesen más. A magyar elnökség évek óta tartó, egymásra épülő válsághelyzetekből bontakozik ki. Ez olyan sajátos elnökségi helyzet, amivel a 2011-es magyar elnökség nem összehasonlítható. A magyar elnökséggel kapcsolatban a politikai fenntartások az Európai Parlament és egyes tagállamok részéről korábban is voltak. A fenntartásoknak alapvetően a magyar Európa-politikához van közük, és nem a magyar elnökséghez. Én egyetlenegy intézménytől vagy tagállamtól sem hallottam azt, hogy a magyar elnökségi program ne lenne kellően átgondolt. Senkitől nem hallottam, hogy a magyar diplomácia vagy közigazgatás ne lenne felkészült az elnökségre.

Így nyilván ezeknek a célját és értelmét ennek megfelelően kell meghatározni. Ezeknek a kritikáknak nem az a céljuk, hogy a magyar elnökségről mondjanak ítéletet, hanem a magyar Európa-politikáról fogalmaznak meg egy véleményt. E tekintetben a kritikai megjegyzések nyilván eredménytelenek lesznek. Az egy másik kérdés, hogy a szimbolikus jelentőségű akciók meg tudják-e nehezíteni a magyar elnökség működését. Az eddigi tapasztalat az, hogy nem, mert a távolmaradások egyrészt nem valódi távolmaradások, hanem csak a jelenlétnek a szintjére vonatkoznak, másrészt csak az események rendkívül szűk hányadát érintik. Itt az informális tanácsülésekről van szó. Az összes többi szinten a rendezvények mindenféle demonstráció nélkül zajlanak. Harmadrészt az informális tanácsüléseken nekünk az a célunk, hogy megfelelő szakmai háttérrel rendelkező, politikai felhatalmazással bíró delegációk vegyenek részt a közös érdekű vitákban, és ez eddig megvalósult. Tehát én nem látom azt, hogy ez az elnökség sikerességét bármilyen módon befolyásolná.

Egy dolgot azonban szeretnék kiemelni: az Európai Bizottságnak az a nyilatkozata, hogy a magyar elnökség alatt az informális tanácsülésekre nem biztosítanak biztosi szintű jelenlétet, hanem alacsonyabb szinten képviseltetik magukat, szerintem ez lényegileg különböző attól, hogy a szuverén tagállamok eldöntik, hogy milyen szintű képviseletet biztosítanak ezeken az eseményeken.

Az Európai Unió, akárhogy is nézem, egy nemzetközi szervezet, amit a tagállamok azért hoztak létre, hogy közös érdekű ügyekben együttműködjenek. Az Európai Bizottság ennek a szervezetnek az intézménye, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy a tagállamokkal együttműködjön ezeken a területeken. Az Európai Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy eldöntse, mely tagállamokkal milyen ügyekben akar együttműködni, mert nem ezért jött létre.

A magyar kormányt sem kell félteni a szerepek összemosásában. Orbán Viktor békemissziója és az uniós soros elnökség megkezdése egy időpontra esett. Bár hivatalosan nem soros elnökként tárgyalt, volt valamiféle összhang a kettő között.

Nagyon erős politikai hisztéria alakult ki a békemisszió kezdetétől fogva...

És ezen megdöbbentek?

Nem állítom, hogy teljesen felkészületlenül ért bennünket ez a politikai reakció. Ettől függetlenül mi bíztunk abban, hogy mind a békemisszió céljairól, mind annak eredményeiről és következményeiről lehet majd értelmes politikai párbeszédet folytatni. Ennek a lehetősége még továbbra is adott. A miniszterelnök többször is világossá tette, hogy bár Magyarország tölti be az EU Tanácsának a soros elnöki pozícióját július 1-től, nem az Európai Unió mandátuma alapján és nem az Európai Unió nevében folytatta ezeket a megbeszéléseket.

Tekintettel azonban arra, hogy a soros elnöki pozíciót töltjük be, részletes tájékoztatást nyújtott valamennyi uniós állam és kormányfőnek arról, hogy ezek a megbeszélések miről zajlottak, és ebből személy szerint milyen következtetéseket von le és milyen javaslatokat tesz. Megjegyzem, ez nem kötelező, és nem általánosan bevett gyakorlat, mint ahogy az Európai Unió állam- és kormányfői is folytatnak megbeszéléseket mind az ukrán elnökkel, a kínai hatóságokkal, az Egyesült Államokkal, és ezekről a legváltozatosabb módon tájékoztatják, vagy nem tájékoztatják a többi európai államot és kormányfőt. Tehát azt mondhatnám, hogy a diplomáciai minimumot és a szokásokat messze meghaladó transzparenciával járt el a magyar miniszterelnök.

Azt is mondta, hogy ez csak úgy lehetséges, ha az Európai Unió ennek érdekében aktív szerepet vállal, mert a béke magától szemmel láthatóan nem jön el. A magyar kormányfő szerint az Európai Uniónak ebben autonóm szerepet kellene vállalnia, saját stratégiai érdekeit, saját megfontolásait kellene érvényesíteni, és képesnek kell lennie önálló cselekvésre ezen a területen. Ahhoz, hogy ezt meg tudja valósítani, közvetlen diplomáciai csatornákat kell fenntartani valamennyi harcoló féllel és valamennyi nemzetközi szereplővel, ideértve az Egyesült Államokat és Kínát, akiknek meghatározó szerepük van ennek a konfliktusnak a jövőjének az alakításában.

Ráadásul Kínának van saját béketerve, amit Brazíliával közösen fogalmaztak meg és tettek az asztalra, és hogyha valóban el akarunk jutni a békéhez, akkor az érintett feleket le kell ültetni az asztalhoz, és be kell vonni az egyeztetésbe mindazokat a nemzetközi szereplőket, akik képesek a folyamatot befolyásolni. A magyar miniszterelnöknek ezek voltak a pontjai.

És mit sikerült elérni azonkívül, hogy megint minden rólunk szólt?

Ha megnézzük, az ukrán külügyminiszter utána elutazott Kínába, és azt mondta, Kína megkerülhetetlen szereplője ennek a rendezésnek. Utána az indiai miniszterelnök elutazott Moszkvába és Kijevbe, majd Varsóba, és olyan dolgokat mondott, hogy ennek a konfliktusnak nincs megoldása a harctéren. Majd Zelenszkij jelezte, hogy ő szívesen venné, ha a következő békekonferencián közvetett vagy közvetlen módon Oroszország is részt venne, és ráadásul ezt a békekonferenciát jó lenne a globális délnek az egyik tagállamában megtartani. Indiát jelölte meg potenciális helyszínként.

Tehát olyan dolgokról beszélünk, amik most már a mainstream politikai beszéd részei, de néhány hónappal ezelőtt ez még óriási felháborodást váltott ki. Ma már a mainstream politikai beszéd iránya jórészt annak köszönhető, hogy Orbán Viktor ezt a békemissziót felvállalta, függetlenül attól, hogy milyen politikai ellenállásba ütközött.

(Borítókép: Bóka János 2024 augusztusában. Fotó: Európai Uniós Ügyek Minisztériuma)