„A Kárpát-medencében az éghajlat szubmediterránná válik, ami azt hordozza magában, hogy a csapadékos időszakok áttolódnak az őszi és a téli időszakra” – nyilatkozta az Indexnek Sipos György, a Szegedi Tudományegyetem tanára, aki szerint változtatni kell eddig megszokott életünkön. Kozák Péter vízügyi igazgató emlékeztetett arra, hogy az aszály természetes jelenség, de a klímaváltozás egyik következményeként előfordulási gyakorisága és tartóssága is nőtt.
A Balástya közelében található Őszeszéki-tó idén nyáron teljesen kiszáradt. A 71 hektáros horgásztóban egy csepp víz sem található, holott számos kedvelt halfaj élt vizében, és a térségben 143 védett, valamint fokozottan védett fajt tartanak számon. Nem messze innét, a mórahalmi Nagyszéksós-tó is kiszáradt, ahogy eltűnt a víz a Kakasszéki-tavakból is.
Az aszály természetes jelenség, azonban a klímaváltozás egyik következményeként előfordulási gyakorisága és tartóssága is nőtt. További fontos jellemző, hogy gyorsabban alakul ki, mint a korábbi években, aminek egyik oka a hirtelen felmelegedés, a sokévi átlagértékeknél jelentősen magasabb napi maximum-hőmérséklet
– nyilatkozta az Indexnek Kozák Péter. Az Alsó-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője hozzátette, Magyarországon átlagosan minden második-harmadik év aszályos, az erősségében és kiterjedésében van jelentős különbség. A 2022. évi aszály nemcsak hazánkban, hanem az egész európai kontinensen rekordot döntött. 2024-ben ugyan valamivel kisebb az aszály erőssége, azonban térbeli kiterjedése nagyobb.
A hosszan tartó aszályos időszakban az alföldi folyók vízszintje alacsonyan van. A Maros több pontján szinte lábbal lehet átkelni a folyón. Kozák Péter szerint a hidrológiai aszály elérte a folyókat is, azonban vízszintjeik még nem kritikusak. A Maroson fellelhetőek időnként homokpadok, de az Alsó-Tiszán egyáltalán nem fordulhat elő ilyen állapot.
„A lábbal való átkelést sehol nem javasoljuk, bármilyen csábító egy homokpad a Maros vagy a Tisza mentén. Tudni kell, hogy a homokpadok közvetlen közelében akár olyan mélységek is kialakulhatnak, amelyek közvetlen életveszélyt okozhatnak” – figyelmeztetett a vízügyi szakember.
„A fölmelegedés következtében a francia gazdák már vásárolják a földeket Dél-Angliában, hogy a szőlőtermesztést megkezdjék a szigeten” – mondta el az Indexnek Sipos György. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének vezetője hozzátette:
A Kárpát-medencében az éghajlat szubmediterránná válik, ami azt hordozza magában, hogy az őszi és téli időszak csapadékosabb, ugyanakkor a nyár jóval szárazabb lesz.
A folyószabályzások előtt Magyarország mostani területe vízjárta táj volt, de a gazdasági érdekek miatt egyre több területet vontak be mezőgazdasági művelésbe.
„Százötven éve nem voltak tisztában a kis jégkorszak vagy a klímaváltozás fogalmaival, de érintőlegesen már akkor felvetődött, hogy egyszer majd hiányozhat a víz a tájból. De hogy ennyire, azt nem gondolták volna” – magyarázta a tanszékvezető egyetemi docens.
Az ATIVIZIG igazgatója szerint a településeknek és az ingatlantulajdonosoknak növelniük kellene a beszivárgó és a zöldfelületek területét, valamint a belterületeken záportározókat kellene kialakítani. A vízügyi szakember azt javasolja, hogy a mély fekvésű területeket – a mezőgazdasági művelésből kivonva – meg kellene hagyni vízjárta területnek.
A mezőgazdasági földeken – tette hozzá az igazgató – úgy kellene növelni a talaj vízmegtartó képességét, hogy szerves trágyát használjanak, a mélyszántás helyett pedig úgynevezett bolygatás nélküli művelési módra térjenek át.
A meglévő tavak, tározók, mély fekvésű területek vízzel való feltöltésével is lehetne biztosítani a víz természetes hasznosulását. Utóbbinál nagy gondot okoz, hogy ezek jellemzően több tulajdonost érintő magánterületek, s csak teljes egyetértés esetén lehet az adott földet elárasztani.
A folyó menti területeken a főmeder állandósult alacsony vízszintjei nem képesek elegendő vízzel ellátni a régi víz járta területeket, sőt inkább megcsapolják a környező felszín alatti vizeket, aminek következtében a talajvízszintek is süllyednek
– magyarázta az ATIVIZIG vezetője. Az árvizek idején ugyan van lehetőség a víz mentett oldalra történő kiengedésére – tette hozzá –, azonban ez a hidrológiai adottságok miatt csak rövid ideig lehetséges. Az így beadott vízkészlet nem teszi lehetővé elegendő víz biztosítását a kiszáradó területeken.
Az SZTE tanára szerint az éghajlatváltozásban megfigyelhető egyfajta ciklikusság. Az 1970-es évek egy árvizes időszak volt, míg az 1980-as, 1990-es évek viszonylag száraznak számítottak. Az ezredforduló megint csapadékosabb, árvizes időszakot hozott.
Valószínűleg az aszályos évek után újra kialakulnak árvizes időszakok is, a két jelenség ugyanis nem zárja ki egymást az egyre szélsőségesebbé váló éghajlat következtében
– jegyezte meg Sipos György, hozzátéve, készülnünk kell nagy árvizekre is.
„Most kell lépnünk!” – jelentette ki a tudós, aki szerint a döntéshozók is csak akkor hozhatnak felelős döntéseket, ha minden információ a birtokukban van. Szerinte nem riogatni kell, hanem a politikát, a gazdaságot és az állampolgárokat felkészíteni a változásra, hogy később helyes döntéseket hozhassanak. Az SZTE tanszékvezetője szerint a Föld nem esik kétségbe attól, hogy három Celsius-fokkal melegebb lesz az átlaghőmérséklet. Az úgynevezett kréta időszakban és az azt követő paleocén időszakban a sarkvidéki területeken a jégsapkák helyett trópusi erdők voltak.
„A mediterrán jellegű éghajlattal a csapadék egy jelentős része ősszel és télen hullik, míg a nyarak forróbbak és szárazabbak. Ez nem kedvez az évszázadok alatt kialakult mezőgazdasági kultúránknak. Ezért kell váltani – hangsúlyozta Sipos György. – Biztos vagyok benne, hogy nagy kihívások előtt állunk, leginkább a vízgazdálkodásban érintettek, mert vízre egyre nagyobb igény lesz.”
(Borítókép: A drónnal készült képen egy kiszáradt puszta látható Nádudvar térségében 2024. augusztus 27-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)