A világon sehol nincsen olyan egyetem, amely úgy tudna növekedni, hogy közben bármely politikai oldal ízekre szedi – nyilatkozta az Indexnek a Corvinus Egyetem új elnök-rektora, aki szerint a felsőoktatás célja, hogy a fiatal generációnak megfelelő oktatást és támogatást nyújtson a tudás megszerzéséhez. Ennek a kivitelezése nagyban múlik a finanszírozási mechanizmuson.
Bruno van Pottelsberghe az Indexnek adott nagyinterjújában többek között arról is beszélt, hogy
Honnan értesült és miért pályázott a Corvinus rektori pozíciójára? Illetve ön szerint van jelentősége annak, hogy belga állampolgár?
A lehetőségről különböző fórumokon hallottam, az interneten közzétették a pályázatot, valamint ebben a kis világban, az egyetemi életben mindenki ismer mindenkit. Számomra tényleg megtiszteltetés, hogy a Corvinus Egyetem rektora lehetek. Amikor a folyamat elkezdődött, akkor még nem sokat tudtam az intézményről, illetve később alakult ki, hogy a megbízás egy összevont, elnöki és rektori pozícióvá fejlődött. Hamar világossá vált számomra, hogy ide kiváló hallgatók járnak tanulni, kimagasló a kutatási tevékenység, a társadalom széles spektrumán tanulnak itt, és számos felső vezető a Corvinus Egyetem hallgatója volt korábban.
Bízom abban, hogy együtt a Corvinust igazi nemzetközi szintre emeljük.
Az alma materemben, a ULB (Université Libre de Bruxelles) részeként működő Solvay Brussels School of Economics and Managementen hasonló hallgatók tanulnak, a kutatás és a multidiszciplinaritás is hangsúlyos, utóbbit pedig itt kifejezetten szeretnénk erősíteni.
A pályázati felhíváshoz négy célkitűzés társult: még több nemzetközi diákot, még több kutatást szeretnének, növelni a nemzetközi oktatók számát, és azt, hogy az összes nemzetközi tanúsítási rendszerben a Corvinus Egyetem akkreditált legyen. Ez utóbbi azért fontos, mert a Solvay Brussels Schoolban pontosan ezt csináltam az elmúlt tíz évben. Ezért is hiszem, hogy érdemben hozzájárulhatok a Corvinus Egyetem célkitűzéseihez. A Corvinus Egyetem hasonlít egy nemzeti labdarúgó-bajnokság bajnokához, fontos, hogy európai viszonylatban is kiteljesedjen. Az egyetemet most úgy képzelem el, mint egy fát: a gyökerei mélyen, Magyarországon találhatók, és most fontos, hogy a lombkorona kiterjedjen a nemzetközi térben.
Mennyire politikai állás jelenleg Magyarországon a Corvinus Egyetem rektorának lenni?
Mindenekelőtt fontos kiemelni az egyetemek akadémiai szabadságát és autonómiáját. Az egyetemi önálló önkormányzás kiemelten fontos egy oktatási intézmény számára, ezt képviselem. Az előző egyetememen ötször választottak újra, mind a négy választói csoport részéről, úgy a diákok, mint a kutatók, valamint az egyetem dolgozói állománya és a professzorok. Persze elképzelhető, hogy egy rektori állásnak lehet politikai beágyazódása, de fontos, hogy erre dedikáljunk majd olyan időszakot, amelyben folyhat a megfelelő vita, párbeszéd, egyfajta brainstorming, s majd a következő időszakban azok alapján történjen a hatékony megvalósítás.
Minden szereplőt meg kell hallgatni, de utána mindig valós munkának kell következnie, különben statikus helyzetbe kerülhet az egyetem.
Mindig vannak különböző érdekcsoportok, amelyek saját partikuláris érdekeiket tartják szem előtt, és ilyenkor a szemük elől téveszthetik az átfogó célokat, éppen ezért az egyensúlyra mindig oda kell figyelni: lehetőséget kell adni a párbeszédre, és biztosítani kell a biztonságos környezetet, ahol mindenki kifejtheti a nézeteit, illetve a gondolatait. Ezt követően meg kell születniük a döntéseknek, majd azokat meg kell valósítani.
Magyarországon még olykor-olykor a fociból is politikát csinálunk, az egyetemeket érintő modellváltás körüli politikai vita pedig Brüsszelig szólt. Tehát azt az egyensúlyt, amit említett, hogyan lehet megtalálni a politikával?
Ha jól tudom, az önök nemzeti válogatottjának is olasz a szövetségi kapitánya. Egy dolog biztos: amikor terepen vagyunk, ott nem számít a politika, csak hogy játsszunk jól és hatékonyan. Én pedig a terepen dolgozom. Természetesen tudatában voltam a politikai feszültségeknek, amik körülveszik a felsőoktatást, amikor pályáztam. Ezeknek a feszültségeknek lehetnek mellékhatásai, mert a politikai szinten lévők – bármely oldalon is legyenek – nincsenek is tudatában annak, hogy
az átpolitizáltságnak milyen negatív hatása lehet a hallgatókra, az oktatókra, a kutatókra és az egyetemen dolgozókra.
Itt az embereknek szabadságra van szükségük, hogy hagyják őket nyugodtan tevékenykedni. Nem lehet szem elől téveszteni, hogy ez mennyit árthat az egyetemek reputációjának, illetve azt, hogy mennyi szorongást és negatív lelkiállapotot vált ki az érintett csoportokból. Csak ne menjünk el szélsőségek felé, ami már hátrányt okoz. Nem véletlenül neveztem el a stratégiámat Hídnak: összekötni Budát Pesttel, Keletet a Nyugattal, hallgatóinkat a jövő karrierlehetőségeivel, kutatásainkat azok hatásával, az ipart az akadémiával.
Tehát ha a politika az ön ajtaján bekopogtat, akkor rektorként garantálja, hogy távol tartja a Corvinus Egyetemtől?
Igen, ez szükséges és nagyon fontos feltétel ahhoz, hogy egy egyetem virágozni tudjon a nemzetközi mezőnyben. A világon sehol nincsen olyan egyetem, amely úgy tudna növekedni, hogy közben bármely politikai oldal ízekre szedi.
Honnan veszi át a stafétabotot, hol van most a Corvinus Egyetem? Illetve hová szeretné eljuttatni az intézményt?
Nagyon fontos, hogy az egyetemen a nemzetközi hallgatók száma növekedjen. Jelenleg bár külföldi tanulók vannak itt, alacsony az európai diákok száma, ezt 30 százalékra szeretnénk felemelni. Ehhez a kommunikációt és brandet tovább szükséges javítanunk, illetve az egyetemünk megjelenítését is. A nemzetközi oktatók, kutatók számát is növelni kell, hiszen a külföldi diákok csak ennek függvényében jönnek ide tanulni. Ennek tekintetében már előttem is készítettek egy stratégiát, jelenleg ennek a felülvizsgálata, finomhangolása zajlik.
Átfogó stratégiai célkitűzéseinket öt munkacsoport fogja átvizsgálni, és az egyetemi vezetésben is változásokat tervezünk. A stratégiai szintű döntéseknek természetesen át kell menniük a szenátuson és a kuratórium szűrőjén is. A tervek szerint az egyetem vezetésének struktúráját, az elnöki testületet is átalakítjuk egy vezetői bizottsággá (Executive Committee): a jelenlegi három fő hétre vagy nyolcra bővül. Három vagy négy főt az egyetem szolgáltató, adminisztratív része ad majd a végrehajtó bizottságba, még hármat az akadémiai része (tehát három rektorhelyettes lesz), illetve nyolcadikként én elnök-rektorként veszek majd részt a bizottság munkájában. A stratégia finomhangolása legkorábban januárra készülhet el.
Hogyan néz majd ki ténylegesen egy döntéshozói mechanizmus?
Vannak olyan döntések, mint például a pénzügyi tervezés, egy beruházás vagy az irányítási struktúra átalakítása, amelyeket el kell vinni a kuratóriumig. Az akadémiai kérdések pedig a szenátusig mennek el, ahol képviseltetve van az egyetem minden fő, választói csoportja. A szenátus és a kuratórium elé kerülő előterjesztéseket pedig a vezetői bizottság hozza majd meg. A három rektorhelyettes a saját maguk struktúrájában egyezteti folyamatosan a kérdéseket. A vezetői bizottságban korábban az elnök, a kancellár és a rektor kapott helyet.
Nagyon nagy változtatás – amit még a szenátusnak és a kuratóriumnak is jóvá kell hagynia –, hogy nemzetközi mintára létre szeretnénk hozni egy hallgatói ügyekért felelős rektorhelyettesi szerepkört, ő is a bizottságban lesz. A koncepció egyik nagy újdonsága, hogy szeretnénk egy olyan vezetést megvalósítani az egyetemen, amely szolgáló vezetésként jellemezhető. Ez kultúra-, irányultság- és gondolkodásváltást jelent. Biztosítani kell a biztonságos és pozitív légkört, ahol kifejthetők lehetnek a különböző nézetek. Ha ez nem sikerül, akkor az említett hallgatói ügyekért felelős rektorhelyettes és maga a rektor is felelős lesz.
Ez az új struktúra mennyire jellemző Nyugat-Európában?
A végrehajtó bizottsági struktúra elterjedt Európában, de nem jelennek meg feltétlenül mindenhol a különböző egyetemi funkciók teljes paritásban, egyes helyeken az akadémiai rész, míg máshol az adminisztráció van túlsúlyban. Erre nincsen egyetlen recept, sok különböző modell létezik. A kuratórium számos helyen megtalálható, ahogy a szenátus is hasonló funkciót képvisel Nyugat-Európában.
A Corvinus Egyetemtől teljesen függetlenül, mi a véleménye a magyar kormány által véghez vitt modellváltásról?
A felsőoktatás célja, hogy a fiatal generációnak megfelelő oktatást és támogatást nyújtson a tudás megszerzéséhez. Ennek a kivitelezése nagyban múlik a finanszírozási mechanizmuson. Nyugat-Európában is vannak olyan nagyvállalatok vagy akár egy teljes szektor, egyház vagy gazdag családok, amelyek fenntartanak egyetemeket – vagy ugye az állam. Ez bizonyos pénzügyi szabadságot teremt a felsőoktatási intézménynek, ami persze nem hordozza magában azt, hogy szabadon költhet. Mert a board egyfajta pénzügyi kontrollt is gyakorol, és rászorítja az intézményt a prudens gazdálkodásra. Szerintem megfelelő a modellváltás, de nem ismerem még annyira az összes magyar egyetemet, hogy teljes mértékben átlássam minden részletét. Amíg garantálják a függetlenséget a kutatásban, az oktatásban és az innovációban, addig nincs fenntartásom a modellváltással kapcsolatban.
Kijelenthető, hogy a Corvinus az elit egyeteme? A hátrányos helyzetű diákok milyen lehetőségeket kaphatnak az ön vezetése alatt?
Nagyon fontos az egyetemek és így a Corvinus számára is, hogy bevonzza a tehetségeket, beleértve azokat is, akiknek nincs lehetőségük bizonyos erőforrások miatt részt venni az oktatásban, és őket támogassuk, valahogy segítsünk, és kidolgozzunk számukra megoldásokat. Ez olyan kérdés, amin már elkezdtünk gondolkodni a hallgatói szervezetek bevonásával, ám ezek egyelőre csak elképzelések, ötletek.
Az egyik szerint megnéznénk, hogy az egyetem és a lakóhely közötti távolságot hogyan tudjuk figyelembe venni, a másik megközelítés pedig – amit már számos nemzetközi egyetemen bevezettek –, figyelembe venné a család vagyoni helyzetét is. Ugyanakkor szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ezek még csak elképzelések. Ami a lényeg, hogy mindenképpen szeretnénk az ország minden részéről tehetségeket bevonzani, függetlenül az adott diák szociális helyzetétől.
Úgy hallottam, nagyon sokan gratuláltak már a kinevezéséhez. És mint azt korábban átbeszéltük, Magyarországon mindenhol ott a politika, így nem maradhat ki a kérdés: mely kormánytagok, illetve Orbán Viktor miniszterelnök gratulált-e már a kinevezéséhez?
A miniszterelnök nem gratulált. A Kulturális és Innovációs Minisztérium nevezett ki, a miniszter aláírása szerepel a kinevezésen, így ez egyfajta gratulációnak felfogható. Szerdán vettem át a köztársasági elnöktől személyesen a kinevezésemet, valamint folyamatban van egy személyes találkozó szervezése a kulturális és innovációs miniszterrel.
(Borítókép: Bruno van Pottelsberghe. Fotó: Mudra László)