Érdemi vizsgálat nélkül visszautasította az Alkotmánybíróság a Magyar Evangéliumi Testvérközösség lelkészének alkotmányjogi panaszát, amelyben azt sérelmezte, hogy nem tudta felajánlani egyháza javára az előző évi személyi jövedelemadójának egy százalékát, mert az adóhatóság érvénytelenítette a felajánlását. Az alkotmánybírák szerint az egyén vallásszabadsághoz való jogából önmagában nem következik sem az, hogy adója egy százalékát az adózó vallási szervezetnek felajánlja, de az sem, hogy olyan vallási szervezetnek ajánlja fel, amely az ahhoz szükséges, törvényben foglalt feltételeknek nem felel meg.
Az Alkotmánybíróság péntek délután közzétett végzésében visszautasította Ónodi Istvánnak, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) lelkészének a Fővárosi Törvényszék ítéletét támadó alkotmányjogi panaszát.
Iványi Gábor egyházának gazdasági igazgatója még 2020-ban felajánlotta egyháza javára előző évi személyi jövedelemadójának egy százalékát, de a NAV érvénytelenítette a felajánlását, mert az egyház technikai száma nem szerepelt a hivatalos listán.
Mint arról beszámoltunk, fellebbezés folytán a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mert szerinte az adózók az egyszázalékos felajánlásukat kizárólag a hivatalos listán szereplő, technikai számmal ellátott szervezetek javára tehetik meg.
Ónodi István az adóhatóság másodfokú határozatával szemben keresettel fordult a Fővárosi Törvényszékhez, amely 2023. június 16-án kézbesített ítéletével elutasította azt. Ezt követően felülvizsgálati kérelmet terjesztett be a Kúriához, ám a legmagasabb bírói fórum szeptember 14-én kézbesített végzésével elutasította a kérelem befogadását.
Az indítványozó az ügy előzményeként beszámolt arról, hogy az általa kedvezményezettként megjelölt vallási közösség 2012-ben, az egyházi törvény hatálybalépésével elveszítette egyházi státuszát. Hozzátette: a MET 2012. május 20-át követően is folyamatosan és szakadatlanul egyháznak minősül, amely technikai számra jogosult. Álláspontja szerint sem az állam, sem annak valamely intézménye nem jogosult arra, hogy csorbítsa vallásszabadságához fűződő jogát.
Úgy vélekedett, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyták a 6/2013 (III. 1.) AB-határozatot, és megsértették az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésében foglalt vallásszabadsághoz való jogát, mert
a hivatkozott alkotmánybírósági döntést követően nem lehet kérdéses a vallási közösség egyházi státusza visszamenőlegesen sem, így a technikai szám is megillette volna a kérdéses időszakban.
Ónodi István szerint az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal semmisítette meg az egyházi törvény több rendelkezését, és kimondta, hogy a vallási közösség az egyházi jogállását nem veszítette el, ugyanakkor a jogalkotó által előidézett Alaptörvény-ellenes helyzet mai napig nem rendeződött.
Az alkotmányjogi panasz 2024. január 5-én érkezett meg a Donáti utcába. Az indítványt először egy öttagú tanács tárgyalta június 4-én, majd három héttel később már a testület teljes ülése elé került az indítvány.
Az Alkotmánybíróság (előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs) pénteken közzétett végzésében a kúriai döntés Alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasította.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt szükségesnek tartotta kiemelni, hogy a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi – vélt vagy valós – jogsérelem orvoslása eszközének, ellenkező esetben a testület burkoltan negyedfokú bírósággá válna.
Az alkotmánybírák indoklása szerint a vallásszabadság joga magában foglalja az egyén teljes életvezetésének hite szerinti alakítását, továbbá a vallási közösség önértelmezése szerinti működését is. A vallásgyakorlás szabadsága a hagyományos kultuszszabadság mellett azt az általános szabadságjogot jelenti, melynek lényege a meggyőződésből fakadó cselekvés fokozott védelme. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta kiemelni:
Az egyéni vallásszabadság gyakorlása nem jelenti azt, hogy az állam által a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételek ne lehetnének törvényi rendelkezések által meghatározhatóak.
Az egyén vallásszabadsághoz való jogából önmagában nem következik sem az, hogy adója egy százalékát az adózó vallási szervezetnek felajánlja, de az sem, hogy olyan vallási szervezetnek ajánlja fel, amely az ahhoz szükséges, törvényben foglalt feltételeknek nem felel meg.
Az Alkotmánybíróság végül megállapította: sem a kifogásolt kúriai, sem a jogerős bírósági döntés nem áll alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggésben az indítványozó Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésben foglalt jogával. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy panasza nem veti fel bírói döntést érdemben befolyásoló Alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.
(Borítókép: Iványi Gábor 2024. szeptember 3-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)