Index Vakbarát Hírportál

Tizenkét évig volt Kádár miniszterelnöke, mégis szinte alig emlékeznek rá

2024. szeptember 15., vasárnap 20:23

A magyar kormány részéről ő írta alá a bős–nagymarosi vízlépcsőről szóló csehszlovák–magyar államközi szerződést, de tagja volt annak a háromtagú bizottságnak is, amely fogadta az Egyesült Államoktól visszakapott Szent Koronát. Hiába volt azonban tizenkét évig a Minisztertanács elnöke, pályafutása csúcsán is inkább szürke eminenciásként ismerték, aki vezető hivatalnok volt, igazi végrehajtó, de nem döntéshozó a Kádár-rendszer utolsó másfél évtizedében. Mindezekkel együtt a ma száz éve született Lázár György hivatali idejét tekintve dobogós a miniszterelnökeink örökranglistáján.

Hazánk leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnökeinek listáján csak négyen voltak tíz évnél tovább: Orbán Viktor 18 év 70 napja van hivatalban, őt Tisza Kálmán követi 14 év 144 nappal, a dobogó harmadik fokán Lázár György található 12 év 41 nappal, míg a negyedik, Bethlen István 10 év 132 nappal. Az időbeli rangsor végén egyébként Hadik János áll, aki 1918-ban mindössze 17 óráig volt miniszterelnök. De ki volt Lázár György?

Kádár János jolly jokere

Lázár György 1924. szeptember 15-én született Isaszegen. Apja asztalosmester volt, aki 1950-től az Iparművészeti Múzeum restaurátoraként dolgozott. Édesanyja a háztartást vezette. Az első elemit Isaszegen, a többit Pécelen, a polgárit Rákosligeten járta ki. Vasutasnak szánták, de ő az Állami Felső Ipariskolára ment, ahol faipari tagozaton tervezőtechnikusnak tanult. 1942-ben a Haas és Somogyi építőipari cégnél lett műszaki rajzoló.

1944-ben leventeként munkaszolgálatra rendelték be. 1945 januárjában szovjet hadifogságba került, és még ugyanebben az évben belépett a Szociáldemokrata Pártba. Noha nem szerzett felsőfokú végzettséget, villámkarriert futott be az Országos Tervhivatalban: eleinte előadóként dolgozott, aztán kinevezték közgazdasági főosztályvezető-helyettessé, majd 1953-tól az éves tervek főosztályának élére. 1961-től már ő volt a hivatal elnökhelyettese.

1970-ben munkaügyi miniszter lett, az MSZMP X. kongresszusán pedig beválasztották a párt Központi Bizottságába. A gazdasági reformok leállítása, illetve a reformot irányító politikusok bukása is az ő malmára hajtotta a vizet, hiszen 1973-tól a Minisztertanács elnökhelyettese és az Országos Tervhivatal elnöke lett.

Az 1975-ös kongresszuson bekerült a párt döntéshozó szervébe, az MSZMP Politikai Bizottságába, és az év májusában ő váltotta a Minisztertanács élén azt a Fock Jenőt, akinek a neve összeforrott a reformkísérletekkel.

Lázár Kádár János Jolly Jokere volt, akit mindig akkor kapott elő, ha feltétlenül megbízható ember kellett neki.

Ezért politikai pályafutása csúcsán is az őt közelebbről ismerők inkább szürke eminenciásként írták le, aki a Minisztertanács élén is vezető hivatalnok maradt, igazi végrehajtó és nem vérbeli döntéshozó.

Az ő habitusa, szikár alakja, nyírott-ápolt bajusza leginkább egy lelkiismeretes és lojális, ugyanakkor igen zárkózott hivatalnokra emlékeztetett. Pozíciójához képest szerényen élt egy többlakásos budai társasházban, amelynek védelme annyiból állt, hogy a nyitott kapu mögött, a pincelejáróban egy hokedlin ült a testőr, aki az érkezőt kérdésre sem méltatta

jellemezték a politikust a Kommunizmuskutató Intézet honlapján.

Olyan kell, aki nem csinál semmit

Miniszterelnöksége tizenkét éve alatt szinte egyszer sem adott interjút, egyáltalán nem mondott véleményt semmiről. A cikkeit és felszólalásait 1983-ban kötetté szerkesztők is csak ezt a címet tudták kiötleni:

A nép támogatásával a szocializmus útján

A magyar fél részéről ő írta alá 1977. szeptember 16-án a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer közös építéséről és üzemeltetéséről szóló csehszlovák–magyar államközi szerződést. Ahogy 1978. január 6-án Apró Antallal, az Országgyűlés elnökével és helyettesével, Aczél Györggyel tagja volt annak a bizottságnak, amely a Parlamentben Cyrus Vance amerikai külügyminisztertől átvette az Egyesült Államok által visszaszolgáltatott Szent Koronát és a koronázási ékszereket.

Amikor 1987 júniusában, a rendszer végnapjaiban megválasztották Kádár helyettesének, azaz az MSZMP főtitkárhelyettesének, Aczél György azt mondta egy politikustársának, hogy olyan főtitkárhelyettes kell, aki nem csinál semmit, akkor alkalmas lesz.

Szűk egy év múltán, a Kádárt is megbuktató 1988. májusi pártértekezleten, a régi garnitúra több tagjával együtt, még a KB-ba sem választották be. Tisztségei megszűntek, nyugalomba vonult.

Ezt követően negyedszázadot élt teljes visszavonultságban 2014. október 2-án bekövetkezett haláláig. „Csendben búcsút vettünk Tőle” – írta gyászközleményében családja.

(Borítókép: Lázár György Rómában, Olaszországban 1975. november 13-án. Fotó: Bettmann / Getty Images)

Rovatok