Dél-Buda állja a sarat, pontosabban a vizet, Budafok, Tétény és a Kopaszi-gát alacsonyabban fekvő részeit azonban elborította az ár. A Káldor Adolf utcai aluljáróból a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. dolgozói kiszivattyúzták a vizet, úgy néz ki, a nagytétényi Horgásztelep is megmenekül, a Háros-sziget természetvédelmi területét azonban elöntötte a Duna, az őzek, vaddisznók, rókák, nyulak menekülnek a máskor háborítatlan vadonságból. Helyszíni riportunk Dél-Budáról.
Salamon Ferenc optimista. A hárosi Baross Gábor Horgász Egyesület – az ország legrégebbi, 1946-ban alapított horgászegyletének – gondnoka ott áll az ingatlanjuk lépcsőjén, és az ujjával mutatja, hogy szerinte eddig fog érni a víz. Mármint péntek éjjel vagy szombat reggel, amikor az előrejelzések szerint tetőzik Budafoknál és Téténynél a Duna árhulláma.
Nem lesz itt baj, 2002-ben és 2013-ban sem öntötte el a víz a Horgásztelepet, most még kevésbé fogja, hiszen fél méterrel alacsonyabb vízállást jósolnak, mint akkor volt – mondja Salamon úr. – Az más kérdés, hogy odaát, szemközt, a szigeten, amely természetvédelmi terület, a Duna elárasztotta az erdőt, és menekülnek a vadak. Őzek, vaddisznók, rókák, nyulak, talán még szarvasok is élnek ott, szerencsére ezek mind jól úsznak, el tudnak húzódni a magasan fekvő helyekre. A kacsák, szürke gémek pedig élvezik az árvizet.
És mintha csak Salamon úr szavait akarnák alátámasztani, nagy csapat vadkacsa húz el a lábunk előtt, odébb pedig még gémet is látunk!
Húsz méterrel arrébb öregúr áll a háza kapujában. Megszólítom.
„Nem tart attól, hogy betör a víz a telkére?” – kérdem.
„Nem én! Megúsztuk tizenegy éve, sőt 2002-ben is, most sem lesz másképp” – mondja, majd bemutatkozik, Rácz Sándornak hívják.
Akkor hát a Horgásztelep megmenekül, már csak azért is, mert Salamon úr mérései szerint csütörtök délután óta egy centit sem emelkedett itt a vízszint. Úgy legyen.
Néhány kilométerrel északabbra, a Gyár utcában bokáig ér a víz, sőt még talán feljebb is, pedig ez az utca nem a Duna partján van. Mégis le kellett zárni, elterelik a rendőrök az autósokat.
Amint megtudjuk, az egyik gyár csatornarendszere az felelős, a Duna visszanyomta a vizet, és az nem találván más utat, az úttestre ürítette a csatorna tartalmát.
Hm. Ilyen is van...
Pár méterrel odébb a Kompház Bisztró tulajdonosa, Molnár Szilárd már ismerősként fogad.
„Ugyan emelkedett egy kicsit a vízszint, de nincs baj, a konyhát nem érte el, az pedig, hogy a kerthelyiséget elöntötte, nem olyan nagy tragédia. Itt állok a lépcsőn, ennél feljebb nem fog emelkedni a vízszint” – állítja.
A biztonság kedvéért azonban ott van a homokzsákbarikád a ház bejáratainál.
Még jobban északra haladva, a budafoki városközpontban, az orvosi rendelő melletti Káldor Adolf utcában viszont csütörtök óta nagyot javult a helyzet. A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. munkatársai megfeszített munkával kiszivattyúzták a vizet az aluljáróból, nincs már szükség a kis kézikocsira, ha a gyalogosok át akarnak kelni a vasúti híd alatt. Le a kalappal a szakemberek előtt!
Na és mi a helyzet a londoni emeletes buszoknál, a vízparti népszerű szórakozóhelynél, Albertfalva határán? Hát ott bizony csak romokkal találkozik az ember, a Duna mindent elmosott, még szerencse, hogy a buszokat felvontatták a töltésre, ott biztonságban vannak.
Legalább azok. De a kár így is jelentős, ki tudja, mikor nyithat ki újra a Dunaparty megálló nevű vendéglátó egység.
A futópálya persze víz alatt, a jövő hét közepéig aligha hódolhatnak szenvedélyüknek a budafoki kocogók. Legalábbis a Duna partján nem.
Csütörtökön nem látogattuk meg a Kopaszi-gátat, most pótoljuk a mulasztást. A terület bejáratánál, az úgynevezett Buda-part felőli oldalon tábla fogadja az embert, a magas vízállás miatt a park és a sétány nem látogatható. Azért mi bemegyünk, nem vagyunk egyedül, a katasztrófaturizmus virágzik errefelé is.
Bizony, a mélyebben fekvő részeket elöntötte a víz, még szerencse, hogy a patinás kajak-kenu klub, a Lágymányosi Szpari (az együttvéve ötszörös olimpiai bajnok Kolonics György és Kovács Katalin nevelőegyesülete) létesítményei nem szenvedtek kárt, odáig nem hatolt el az árvíz.
Átautózunk a túlsó partra, a tulajdonképpeni Kopaszi-gátra. Leparkolom a kocsit, amikor majd fél órával később eltávozom, örömmel fogom konstatálni, hogy nem számolnak fel parkolási díjat. Létezik még szolidaritás Budapesten...
Az idilli szépségű terület jelentős részét, leginkább a parti sétányokat elöntötte a víz, de az éttermek, mivel azok magasabbra épültek, rendületlenül várják a vendégeket. A Veranda, a Le Bistro, a Vakvarjú és a többi közkedvelt hely épségben átvészelte eddig az árhullámot.
Írja meg nyugodtan, hogy jöhetnek a vendégek a hétvégén is, zavartalanul működünk – jelzi a Le Bistro pincére, asztaltörölgetés közben.
A gát keleti oldalán viszont az állóhajókra nem lehet bemenni, a víz elárasztotta a bevezető hidakat. Szépen rálátni a túlsó partra, a Nemzeti Atlétikai Központra. A tavalyi atlétikai világbajnokság impozáns helyszíne nincs veszélyben, jó két méterrel alatta hömpölyög az Amazonas méretűre duzzadt Duna.
Tetőzés péntek éjjel vagy szombat délelőtt. Legalábbis ezt mondják az okosok. Aztán kezdődhet a lassú apadás. Budapest, úgy tűnik, túlélte az évtized árvizét.
(Borítókép: Gáll András / Index)