Droppa Györggyel, a Duna Kör és az Ister Kelet-Európai Környezetvédelmi Kutatóintézet volt vezetőjével készített interjút a Népszava, aki kijelentette: „ami ma Magyarországon a vízügyben történik, jó esetben is a XIX. század ismeretszintjét képviseli.”

A szakértő a beszélgetés elején kifejtette, hogy „mára teljesen szétverték a magyar vízügyet.” Elmondása szerint az Antall-kormány idején még név szerint tudni lehetett, hogy kik az ágazat szakmai vezetői, de ma már senki sem tudná megmondani, hogy kik irányítják szakmailag a magyar vízügyet. Úgy gondolja, hogy ma egyáltalán nincs állami környezetvédelem, de a vízügy még ennél is rosszabbul járt.

Droppa György szerint azonban a magyar vízügy már az 1840-es években, a Vásárhelyi-féle tervnél el lett rontva. Felidézte, hogy versenyben volt egy másik javaslat is, a Paleocapa-elképzelés, amely valamivel előrébb járt, ám végül a két tervet összegyúrták Vásárhelyinek kedvezve.

Arról a javaslatról, hogy árvíz idején a vizet szükségtározókba engednék, elmondta, hogy több problémát generálna, mint amennyit megold. „A projektet még az első Orbán-kormány álmodta meg; csak a tározók egy része készült el, de ha a teljes mennyiség elkészült volna, áradáskor az is pillanatok alatt megtelne, nem segítene érdemben. Viszont rengeteg közpénzt elnyelt, és még többet el fog nyelni ezután” – mondta el.

Ha áradás van, a víz egy részét ki kell engedni a töltések közül – de nem vésztározókba, hanem mélyen fekvő területekre, ahova magától is menne, ha nem lennének töltések, ahogyan azt Schweitzer Ferenc, a Földrajztudományi Kutatóintézet volt vezetője kidolgozta

– magyarázta, hogy szerinte mi lenne a jó megoldás.

Elmondása szerint valószínűleg szükség lenne egy csatornára, ami a Dunát és a Tiszát összeköti, abból kiindulva, hogy a két nagy folyón nagyon ritkán van egyszerre árhullám, ahogyan az most is látható.

Droppa György arról is beszélt, hogy a Tisza mentén a Dunánál is súlyosabb a helyzet, de szerinte ezért csak mi vagyunk a felelősek. Úgy gondolja, a Tiszának nem az ereje túl nagy, hanem a döntéshozók tudása túl kicsi. Mint mondta, az átlagember és az átlagos politikus annyit tud a Tiszáról, amit Petőfi versében olvasott, márpedig a folyó egyszerű eszközökkel könnyen kezelhető lenne.

Azt is elmondta, hogy az elmúlt évtizedekben egyetlen olyan döntés sem született a magyar vízgazdálkodásban, amely reagálna a klimaválságra.

Miközben az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb időjárást, és egyre nagyobb árhullámokat hoz, a védekezés ma arra épül, hogy Orbán Viktor gumicsizmában kiáll a gátra, és ettől a víz apadni kezd

– mondta el véleményét.

Szerinte azonban a magyar árvízvédelemben nem is az árhullám a legnagyobb veszély, hanem a jég. Ha egy 100 méteres jégsziget megindul, derékvastagságú fákat, házfalakat is simán szétnyír. Emlékeztetett, hogy régen 12 nagy hajóból álló jégtörőflottánk volt, ma talán kettő-három van meg belőle, azokon sincs vizsga, mozdíthatatlanok.

Az árvízhelyzetről az Indexen is beszámolunk folyamatosan frissülő, percről percre tudósításunkban, amelyet itt követhet nyomon. Időjárás-előrejelzésünket a https://index.hu/idojaras oldalon kísérheti figyelemmel.