Az ember az X-menben érzi magát egy kiváló mentőkutya által egy, a törökországi földrengés során történő mentőakcióban – így érzékeltette a nemrég, hosszan tartó betegség után elhunyt mentőkutya, Zulu jelentőségét gazdája, Tóth Attila. Az önkéntes mentő az Indexnek elmondta: Zulu kiváló példa arra, hogy a kutya nem csak az ember legjobb barátja, jóval több annál. Zulu elvesztésével a „szuperképességek” is elillantak, és kérdés, hogy valaha visszatérnek-e.
„A kutyák angyalok szárnyak nélkül” – tartja a közkeletű mondás. Akinek van négylábú kedvence, biztos bőszen bólogat, hiszen sok esetben egy hosszú és fárasztó munkanap után már az feldobja hangulatunkat, ahogy szűnni nem akaró farokcsóválás közepette fogadnak minket. Sokan egyenesen családtagként tekintenek kutyájukra, ellátnak őrző-védő feladatokat, ám jóval több területen is igénybe vehetjük segítségüket. Nemcsak látásukban vagy mozgásukban korlátozott emberek segítőjeként és legjobb barátjaként funkcionálnak, de terápiás célokra is előszeretettel vetnek be kutyákat.
Ahogy az embernél sokszorta élesebb szaglásuknak és hallásuknak, valamint atletikusságuknak köszönhetően kutatási-mentési munkálatokra is kiválóak.
Tóth Attila tíz éve jelentkezett a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat tagjának Lili nevű, immár 12 éves német juhász kutyájával. Ő is fontos a történet szempontjából, hiszen Attila szerette volna komolyabb, mentési célokra kiképezni Lilit, ám hamar kiderült, hogy az amúgy igen intelligens eb nem alkalmas mentőkutyának. „A kiképzés úgy épül fel, hogy minél közelebb álljon egy éles, bevetési helyzethez. Ennek része a lövéspróba, ami egy mentési helyszínen előforduló zajt modellez. A lövéssel lehet leginkább mérni egy kutya idegrendszerét. Kiderült azonban, hogy Lili nem bírja a lövést. Nyugodt körülmények között nagyon jól végzi feladatát, ám zajterhelés mellett meginog a koncentrációja” – fejtette ki az Indexnek Tóth Attila.
Aki ezt követően Balázs László szolgálatvezetővel közösen ellátogatott egy őrző-védő feladatokra kutyát tenyésztőhöz, ahol rátaláltak az akkor 8 hetes fekete német juhász kutyára, Zulura.
A tenyésztő gondolkodott, hogy nekünk adja-e, mert mentőkutyának szánt ebet még nem vittek el tőle. Pillanatok alatt kiderült, hogy szuper kutyára tettem szert
– idézte fel Tóth Attila.
Végül Zulu hozzákerült, és 9 hetesen meg is kezdődött az intenzív kiképzés. Hamar kiderült, hogy nem jön zavarba, kerüljön bármilyen körülmények közé, már néhány hetesen otthonosan „botorkált” a romok között. Fiatalkorban nagyon intenzív tréningnek vetik alá a kutyát, 14 hónapos korától vehet részt éles bevetésen, természetesen a megfelelő vizsgakövetelmények teljesítését követően. Tóth Attila rámutatott, hogy 14 hónapos kor alatt a kutyának az idegrendszere, a mozgáskoordinációja, valamint az ízületei nem elég fejlettek éles bevetéshez.
„Két része van a kiképzésnek. Az egyik az úgynevezett engedelmes képzés, illetve a keresőképzés, amikor a bevetési szituációkat gyakoroljuk. Utóbbi kettéágazik terület-, illetve romkeresésre. Az engedelmes képzést saját pályánkon, Szentendrén csináljuk, míg a keresőképzést erre alkalmas területeken, illetve szintén külön erre a célra létrehozott épített romokon” – mondta Tóth Attila.
A vizsgarendszer négyszintű: van alap-, A, illetve B vizsga, amire jön még a mestervizsga. Egy mentőkutyának 6–8 jó éve van, amikor már minden tréningen átesett, de még nem öreg ahhoz, hogy a maximumon teljesítsen. Ahhoz, hogy külföldön bevethető legyen, rendelkezni kell nemzetközi minősítéssel, amit 5 évente meg kell újítani.
Zulu a törökországi földrengés utáni kutatás-mentés során szerzett országos hírnevet. Nagyon gyorsan zajlottak az események – eleveníti fel Tóth Attila. „Gyakorlatilag egy nap még olvastam a híreket, másnap már repülőn ültünk, útban a földrengések helyszíne felé.” Rávilágított, hogy
a mentőkutyákat előszeretettel helyezik előtérbe a különböző hírfolyamokban, ám sok esetben nem valóságnak megfelelő képet kapnak az olvasók, a hatásvadász cikkek és címek más irányba viszik a nyilvánosságot.
Kifejtette, hogy kevés az életmentés a helyszínen, ezért a mentőcsapatok nem szeretnek „számháborúba” belemenni, hogy egy-egy kutya, például Zulu, hány életet mentett meg azzal, hogy rátalált valakire a rom alatt. Zulu keresőkutyaként olyan helyekre is beférkőzik a romok között, ahová az ember nem jutna el, és jelzi, ha talált valakit. Ezt követően az ő adott küldetése „véget ért”. Beteszik a kocsiba, és ekkora jön az akár 48 órás mentőakció immár két lábon. A legtöbb esetben az eltűnéstől számított 48 óra az a kritikus idő, amíg élve kihozható egy ember a törmelékek alól, ezt követően kritikusan lecsökken az esély az életben maradásra.
A dróntechnológia rohamtempóban történő fejlődése a mentés-kutatást is nagyban képes segíteni, ám
egy kutya szimata akár egy drón általi beazonosítással is felérhet a mentések során.
Több olyan pont is akad, ahol a tűpontos helymeghatározásnak köszönhetően a drón már helyettesíteni tudja a kutyát. Négylábú keresőkre azonban továbbra is szükség lesz, hiszen a drón nem képes bejutni a törmelékek alá, ráadásul időjárásfüggő, míg a kutya nem.
Fontos megemlíteni, hogy Tóth Attila nem hivatásos, ahogy a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat tagjai sem. Civil foglalkozásuk mellett szabadidejükben vállalnak kutató-mentő feladatokat, ahogy a kutyák képzését, tréningezését is ekkor végzik.
A mi csapatunk mentőkutyái családi kutyák. Én etetem, én hordom orvoshoz, az én gyerekeim simogatják, az én karácsonyfám alatt fekszik. Annyi a különbség, hogy időként elmegyünk kutató-mentő feladatokra belföldön és külföldön egyaránt
– mondta Tóth Attila, akitől azt is megkérdeztük, családja mit szól ahhoz, hogy szabadidejében kvázi kockára teszi az életét. Elmondása szerint felesége és gyermekei támogatják ezen „hobbijában”, végig mögötte álltak az elmúlt években.
„A kutató-mentő bevetések veszéllyel járnak, amit vállaltunk, minden tréningen tudatosan készülünk arra, hogy fel tudjuk mérni a veszély mértékét saját magunk és a kutya számára is. Van az a pont, ahol meg kell állnunk, mert inkább egy halott és egy élő, mint két halott” – fogalmazott.
A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat az országos katasztrófavédelem „Huszár” csapatába tartozik.
A medium, illetve a light csapatok önkéntesek, egyéni döntés, hogy riasztáskor a helyszínre mennek-e. A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat a medium kategóriába tartozik, rendelkeznek tehát mentéshez szükséges eszközökkel. Önkéntes szervezetként adományokból tartják fenn magukat, például az adók 1 százalékából.
Törökországból hazatérve egy-két itthoni riasztás után fény derült Zulu betegségére, amit egy 5 hónapos tortúra, orvosról orvosra, műtétről műtétre történő járás követett. A hős négylábú ínyét támadta meg a rák, ami egészen az agyáig jutott, átlépve a nyirokrendszerbe. Különleges, rák elleni kezelésben is részt vett, ám minden csak időhúzásnak bizonyult. „Zulu igazi sztorija Törökországban ért véget, nem minden mentőkutyának adatik meg, hogy eljut egy ilyen helyre” – fogalmazott az eb gazdája.
Tóth Attila nem tenyésztette tovább Zulut. „A vérvonal a testvérei által fennmarad. Rövid időn belül ivartalanítottam Zulut, aki egy semmitől sem félő, hatalmas munkabírású, nagyon domináns természet volt, amit igyekezett is fellépésében megmutatni. A temperamentum kontrollálása mellett az egészsége megőrzése szempontjából is fontos volt” – fejtette ki.
Zulu jelenléte a törökországihoz hasonló mentésekben való részvételt is könnyebbé teszi.
Ha van egy jó mentőkutyád, akkor X-mennek érezheted magad, olyan, mintha ő lenne a szuperképességed, a hatodik érzéked. Szokták mondani, hogy egy jó mentőkutya tökéletes testrésszé válik, hiszen mindent ő csinál, én csak várom, hogy jelt adjon. Amíg Zulu élt, erős és egészséges volt, akkor tudtam, hogy bárhol letesznek minket, megálljuk a helyünket
– mondta.
Tóth Attila egyetért a cikk elején megfogalmazottakkal. Zulu nem csak mentőkutya volt. Nemcsak a mentést segítette fáradhatatlanul, nemcsak emberek életét próbálta megmenteni, de otthon a család kutyájaként is több ember életét tette napról napra boldogabbá jelenlétével. Távozásával az X-men-képességek is eltűntek, és idő kell, mire jön valaki, aki ismét felruház vele, ha egyáltalán jön. Zulu ugyanis csak egy volt, biztos, hogy nem lesz következő, de egyelőre a lelkierő sincs meg ahhoz Attilában, hogy Zulunál tovább gondolkodjon.
Zulu jól kijött Lilivel, persze ő volt a főnök. A család a ház kertjében helyezte végső nyugalomra hős kutyáját, nyakörvével a fakereszten. Lili pedig ma is mindennap köszön öreg barátjának.
(Borítókép: Zulu, a hős mentőkutya. Fotó: Tóth Attila)