A hivatásturizmusban, vagyis a konferenciákban és üzleti rendezvényekben rejlő potenciál kiaknázásán is múlik, hogy Magyarország idegenforgalma – amely lendületben van, miután maga mögött hagyta a koronavírus árnyékát – be tud-e vonzani több millió vendégéjszakát pluszban a következő években. A vidéki szállodák számára is az előremenekülés útját mutatja meg, ha konferenciaközpontként is pozicionálják magukat, máskülönben a pihenni vágyó családok szezonálisan kiemelkedő érdeklődése nem elég a működési költségek kigazdálkodásához.
Deklarált cél, hogy 2030-ra Magyarország turizmusa érje el az évi 50 millió vendégéjszakát. Ambiciózus a terv, de a megvalósítása nem elérhetetlenül távoli, hiszen a mostani 41,8 millióhoz képest mintegy 20 százalékos növekedésre van szükség a következő években. Ebben nagy szerepe lehet a hivatásturizmusnak is, így a konferenciáknak, üzleti rendezvényeknek, amelyek jelentős mértékben járulhatnak hozzá a szektor szintlépéséhez.
Fontos szempont, hogy a hivatásturizmusban részt vevők gyakran több napot töltenek el az adott helyszínen, és magasabb költést is generálnak, mint az átlagos vendégek. Míg központi fekvése és fejlett infrastrukturális háttere révén Budapest egyre több nemzetközi szakmai fórumnak is otthont ad, addig a belföldi keresletet gyakran a fővároson kívüli, de onnan könnyen megközelíthető, konferencia-központként is funkcionáló hotelek elégítik ki.
Pilisi study tourunk során a gyakorlatban is meggyőződhettünk arról, hogy a szállodák jól felfogott érdeke, hatékonysági, versenyképességi kérdés az üzemeltetésben, hogy mennyiségben és minőségben is megfeleljenek a hivatásturizmus által támasztott igényeknek. Azt Turza Tamás, a dobogókői Cardoner Hotel és Konferenciaközpont igazgatója is megerősítette az Indexnek: bár jól hangzik az a kifejezés, hogy 365 napos desztináció, egy hét még mindig hét napból áll, év közben pedig főként hétvégente építhetnek a pihenni vágyó családokra.
Nehéz elképzelni gazdaságos üzemeltetést rendezvények nélkül. Ebben a műfajban kevésbé érződik a szezonalitás, de hagyományosan május és október a két legerősebb hónap
– mondta a szakember. Az említett hasznosítást segíti, hogy az üzleti saroktól a plenáris teremig jó néhány különböző helyiséget alakítottak ki erre a célra. Ottjártunkkor épp egy tőzsdén jegyzett magyar nagyvállalat és annak leánycége töltötte meg a termeket.
Annyiban mindenképpen különleges történet a Cardoneré, hogy 1993 óta a jezsuiták tulajdonában áll az épület. Kárpótlásként kapták cserébe a kommunista államhatalom által még az 1940-es évek végén elvett budai Manréza épületéért. Ezt követően Manréza Hotelként működött a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya irányításával, a házban rendszeresen szerveztek eseményeket egyházi és egyházhoz köthető szervezetek. Előremenekülve, beruházásokkal, fejlesztésekkel jött ki a Covid-válságból a szálloda, amely hároméves teljes körű, külső-belső rekonstrukción esett át (2020–2023), elnyerve a modern kori követelményeknek megfelelő kényelmi szintet.
Az Accent Hotels üzemelteti a négycsillagos, természetközeli házat, de a jezsuita tulajdonosokhoz köthető érdekesség, hogy a Cardoner Hotel bevételeit a rendtartomány apostoli céljaira, ezen belül elsősorban a lelkigyakorlatos házak üzemeltetésére és a szociális feladatokra, főként az arlói misszió fenntartására fordítják.
Az aktív pihenés híveinek bőrébe bújtunk a study tour során, amit erdei meditációs programmal alapoztunk meg. A közigazgatásilag Pilisszentkereszthez tartozó dobogókői hotelből ezután Ecobusszal közelítettük meg a Pilis-tetőt, igaz, a páratlan panoráma helyett ezúttal tejköddel kellett beérnünk a 756 méteren fekvő Boldog Özséb-kilátó tetején. Lefelé az utat szemerkélő eső nehezítette, a sziklákkal tarkított lejtőkön jól jött a túrabot is az ereszkedéshez.
A folytatásban Pilisborosjenőn pedig arról is meggyőződhettünk, hogy egy felső polcos pop-up pékség és delikatesz nemcsak Budapest szívében vagy a Balaton-felvidéken működhet jól, hanem a tágabban értelmezett agglomerációban, történetesen a Nagy-Kevély lábánál megbújó zsáktelepülésen is. Érdeklődésünkre a Mandelbrot társtulajdonosa, Korányi Gergő elmondta, lehet bármilyen széles is a választék, illetve kísérletezhetnek akárhány új termékkel, a burgonyás kenyér és a kakaós csiga az idejárók örök kedvence. Mivel pék vagy cukrász felmenői nincsenek, mint ahogy a társainak sem, a megfigyeléseken túl alapvetően az ösztöneikre hallgatnak, eddig sikerrel. A remekbe szabott péksütemények mellett az ínyencek minden más ínyenc portékát megtalálnak a polcokon, legyen az tészta, szósz, méz vagy éppen mustár, mind-mind hazai kisüzemi termelőtől.
Másnap – továbbra is az aktív pihenés oltárán áldozva – a Sátorkőpusztai-barlang felé vettük az irányt, ami igazán különleges kalandot tartogatott számunkra. A Duna–Ipoly Nemzeti Park egy rejtett kincsét fedeztük fel a Nagy-Strázsa-hegyen, amelynek képződményei javarészt a meleg vízzel megtelt járatokban keletkeztek több százezer év leforgása alatt. Komárom-Esztergom vármegye egyetlen látogatható barlangját a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) üzemelteti.
Nem árt észnél lenni odalent, hiszen a rendkívül gazdag gipsz-, aragonit- és kalcitképződmények sokféleségét csodálva akadálypályának sem utolsó létrák sorozatán szállunk alá, de azon sem csodálkozhatunk, ha közben egy-egy denevérrel vagy pelével osztozunk a nem mindennapi látványon.
Ha már hivatásturizmus, a zakós-nyakkendős topmenedzsereket elsőre nehéz elképzelni a barlangban mászni a létrán, pedig egy ilyen mozgalmas program – megfelelő ruházatban – tökéletes kiegészítője lehet bármilyen szakmai fórumnak. Ugyanígy egy dobogókői e-bike-túra vagy bármilyen más outdoor kaland feldobhatja a hivatalos programot. Azt pedig a turisztikai szakemberek sem hangoztatják eleget, hogy Magyarország idegenforgalma nem egyenlő Budapesttel és a Balatonnal, erről ezúttal a Pilisben győződhettünk meg.
(Borítókép: Accent Hotels)