Sport- vagy szórakoztató show-műsor? Sportolók vagy celebek? A téma sportközgazdász kutatója szerint furcsa hibriddel állunk szemben. András Krisztinával a Sztárbox kapcsán azokat a kérdéseket jártuk körül, amelyeket nem szoktak feltenni.
Szeptember elseje óta megy az ütős vasárnapok néven ismert Sztárbox – immár harmadik – szériája a televízióban és a különböző közösségi csatornákon. Arról azonban, hogy pontosan mit is látnak a nézők, erősen megoszlanak a vélemények. Az NMHH Médiatudományi Intézete a közelmúltban a Szabályozott valóságkonstrukció – szerepek, normák, stratégiák a ValóVilág 11-ben című tanulmánykötet megjelenése apropóján egy sajtóbeszélgetést is tervezett, melyre előadóként András Krisztina sportközgazdászt, egyetemi oktatót is meghívták, aki a televíziós szórakoztatás vonatkozásában a Sztárbox mögött meghúzódó jelenségeket és hajtóerőket is tanulmányozta.
A kötet bemutatója 2024. október 26-án lesz, s bár a háttérbeszélgetés elmaradt, a szakember az Indexnek megvilágított a műsorszámmal kapcsolatban több fontos összefüggést is.
Nem teljesen világos ugyanis, hogy a Sztárbox inkább a médiaiparhoz vagy a sport világához köthető-e. Az általános logika alapján a rendezvény jogtulajdonosa döntően a kapcsolódó sportági szakszövetség (ellenpéldát jelenthet az autó-motor sport világában a Dakar-rali), ami – egyéb tevékenységei mellett– szabályozza a kvalifikációt, meghatározza a szabályokat, és küldi a bírókat is.
Régről eredő jelenség, hogy a szórakoztatóipar és a látványsport összekapcsolódik, ennek példája lehet a Sztárbox egyfajta hibrid termékként. Izgalmas vizsgálati cél lehet a kapcsolódások szétszálazása.
Az összefonódás egyik meghatározó megvalósulási módja, amikor a sportszervezetek tulajdonosai a médiaiparban is érdekeltek, elég a Forma–1-re gondolni. Ugyancsak az összefonódás egyik jelensége, amikor a figyelem megszerzése és megtartása a széria két műsorszáma közti időre is kiterjed, ami már nem is csak az adott televízió (szerkesztett) köztes megszólalásaiban érhető tetten, hanem az írott és elektronikus sajtó hasábjain, nem utolsósorban pedig a (szerkesztői felelősség nélkül születő) közösségimédia-posztjaiban, -videóiban is. Ez esetben a termékfejlesztés többszereplős, ami felerősíti a résztvevői hangokat.
A figyelem fenntartásának kereskedelmi modellje az USA-ból ered, az ottani Super Bowl többnapos, felvezető programokkal jellemezhető rendezvénye egyfajta mintaként szolgált. Itt a megelőző körítés programjai applikációk használatát és adatok megadását követően „ingyenesek” voltak. A sportturizmust tudatosan élénkítő eseményekért az érdeklődők személyes adataikkal így fizettek. Az amerikai profiboksz-gálák is rendkívül népszerűek, ott fordult elő először (még a Covid-járvány előtt), hogy a fő sportösszecsapást megelőző felhozó rendezvény – ahol influenszerek léptek szorítóba, küzdelmüket pedig a közösségi médiában egy verbális összecsapás vezette fel – nagyobb (nézőszámban mérhető) érdeklődést váltott ki, mint maga a profi gálamérkőzés.
Ennek az a tanulsága – ami a Sztárboxban is megjelenik –, hogy nem feltétlenül kellenek a sportvilágban ismert, hivatásos sztárökölvívók a fent említett figyelem felkeltéséhez és lekötéséhez a sportágban. A ringbe lépők kiválasztásának fő szempontja a résztvevők eddigi tevékenységének figyelemfelkeltő és -lekötő ereje. A szórakoztatóipar és a látványsport szétszálazása kapcsán az is érdekes lehet, hogy a sport által képviselt értékek, úgymint a kemény felkészülés és a teljesítmény összekapcsolódása, a Sztárbox résztvevői esetében megjelenik-e.
A fair play, a tisztesség, illetve az eredmény elfogadása azonban már tovább árnyalja a képet. A hivatásos sportoló és az influenszerbokszoló mérkőzéshez kötődő személyes kommunikációja eltéréseket mutathat. Előbbi esetében a fiatalkortól tartó edzések és versenyek tanulási, példakövetési folyamatai mind a fair play irányába mutatnak, míg az influenszerek esetében a nem épp sportszerű megnyilvánulások is részei lehetnek akár e kereskedelmi terméknek.
Számottevő jelentésváltozáson ment keresztül az elmúlt 30 évben a sztárság fogalma. A napi sajtó rendre celebek bokszolásáról ír, és így teszi helyesen. A sztár ugyanis azt jelenti, hogy valaki a maga területén kiemelkedő teljesítményt nyújt, és mindez pozitív értékekhez kapcsolódik. Nem mond ellent ennek Dennis Rodman, a „Féreg” esete sem, aki nem véletlenül kapta ezen becenevet, de sportolói, a kosárlabdában megmutatkozó teljesítménye vitathatatlan volt. A szereplő celebek azonban az ökölvívás területén nem tudnak ilyet felmutatni, azaz nem bokszsztárok. A sportnak az a fontos értéke és célja, hogy a nézőit fizikai aktivitásra inspirálja. Ebben a tekintetben a Sztárbox jól vizsgázott, megnőtt ugyanis a sport iránti érdeklődés azokban az edzőközpontokban vagy fitneszstúdiókban, ahol a celebbokszolók a mérkőzésükre készültek.
Mindezek mellett az NMHH nézői korhatár-besorolása világosan jelzi, hogy nem sportműsorról van szó, hiszen a sport deklarált céljai nem igényelnek karikát, míg a Sztárboxot (tavalyi szériájának egyik adása miatti 10 millió forintos büntetése óta) 16-os karikával látják el.
A »Sztárbox« nem sport-, hanem szórakoztató show-műsor, amely hatásvadász módon, mintegy közvetítő közegként használta a résztvevőkre egyáltalán nem veszélytelen ökölvívást úgy, hogy a műsorszámban nem a sportág szabályai szerint folytatták le a mérkőzéseket
– állapította meg a Médiatanács, hangsúlyozva, hogy már a felkészülés során is súlyos sérüléseket szereztek a ringbe szálló hírességek, az eltört hüvelykujj, a bokaszalag-szakadás, bordarepedés mind a „Sztárbox” durvaságát jelzi.
Az egyik uralkodó elmélet szerint az emberekben eleve benne van az erőszak, s ha a média ezt nem mutatná meg, akkor nem a valóságról szólna az adott műsorszám. A mindennapi, civilizált élet önmérséklő szabályok közé szorít bennünket, de ha kint vagyunk egy futballmérkőzésen, akkor úgy viselkedünk, olyan szavakat használunk, amiket egyébként nem. Az „ópiumelmélet” szerint viszont – mivel különböző médiatartalmak révén számos erőszakos esetet látunk – az ingerküszöbünk magasabbra kerül, és elfogadunk olyan cselekményeket is, amiket amúgy nem tennénk meg – húzta alá Dr. András Krisztina.
Az sem érdektelen, hogy egy ilyen, jelentős néző- és követőszámot produkálni tudó kereskedelmi műsor hogyan hat az ökölvívás sportágra. Mint ismert, a boksz a 2028-as Los Angeles-i olimpia sportágai között egyelőre nem szerepel (a párizsi olimpia előtt már bemutatott sportdiplomáciai rendezetlensége miatt). A Nemzetközi Bokszszövetség (IBA) mellett ugyanakkor nemrég megalakult a Word Boxing, az eddig 43 tagországot számláló nemzetközi szervezethez pedig nemrég az egyik legfajsúlyosabb, az Amerikai Ökölvívó Szövetség is csatlakozott. Látható tehát, hogy az ökölvívás világa igyekszik megmozdulni annak érdekében, hogy a 2025 eleji döntésig növelje renoméját a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szemében, és esélyt teremtsen arra, hogy az továbbra is szerepeltesse a következő olimpia sportágai között. Az ilyen műsor, mint a Sztárbox, összességében a mindennapi beszéd témájává teszi az ökölvívó sportágat – emelte ki András Krisztina.
Többtényezős okokból a lineáris televíziózásnak ma is fontos szerepe van, ugyanakkor a fő célcsoport a fiatalabb generáció. Nem véletlen, hogy a sportműsor-közvetítők a valósidejűség elvesztésének kockázatát is vállalva adásaikat az interneten is mind gyakrabban streamelik. A Sztárbox esetében ez a visszakereshetőség a folyamatos figyelem fenntartásához is hozzájárul azzal, hogy olyan kiegészítő információkat is elérhetővé tesz, amik a „gigászok csatájában” megadják a bennfentesség érzetét.
Az ökölvívósportban az esélyazonosság megteremtése viszonylag egzakt módon történik, egyfelől nemek szerint, másrészt súlycsoport-besorolás alapján. A Sztárbox azonban ezek mellett nincs tekintettel arra, hogy egy sportolói pályaív erősen korrelál az életkorral, és ehhez igazodik a versenyre nevezés. Amint az a legutóbbi összecsapás előzményéből is kiviláglott, egyáltalán nem szempont az életkori közelség.
A Sztárbox első két évada vállaltan úgy mutatta be a résztvevők küzdelmét, mint akiknek valamilyen egyéb konfliktusa volt a mindennapi életben, amit most ebben a formában, azaz a ringben rendezhetnek. Ez a megközelítés 2023-ra már inkább az előzetes odaszólások által valósult meg, és tematikájában – azzal, hogy egy valódi sport- és rendezvénycsarnokban rendezik, így jegyeket váltva lehetünk részesei, továbbá hogy egy névadó szponzor is megjelenik – a maga hype-jával együtt egyfajta visszakanyarodás az amerikai típusú bokszgálák gigászok harcaként lefestett világához.
(Borítókép: Péter Király és Pulai Imre. Fotó: RTL)