Ahogy arról beszámoltunk, Karsai Dániel volt alkotmányjogász, aki az életvégi döntések egyik élharcosa volt, szombaton késő este meghalt, amit testvére közölt a közösségi oldalán. A gyógyíthatatlan ALS-sel diagnosztizált Karsai élete végéig küzdött az eutanázia legalizálásáért, hogy életét méltósággal, a saját döntése alapján fejezhesse be, ügyét a strasbourgi bíróságig vitte, ám az Emberi Jogok Európai Bírósága több ízben is elutasította kérelmét.

A Facebookon már az éjjel elkezdtek sorjázni a részvétnyilvánító üzenetek, a Párbeszéd – Zöldek az elsők között búcsúzott el tőle azzal, hogy „bár küzdelme szombat este véget ért, az ügyet, amellyel megannyi sorstársát bátorította, viszik tovább”. Sváby András a Heti napló oldalán annyit írt, hogy a vasárnapi adásban megemlékeznek majd az elhunytról. Rózsa András, a Momentum politikusa azt írta, hogy bár szokás azt írni, hogy „legyen neki könnyű a föld”, de 

bár életének utolsó szakasza lehetett volna könnyebb...

A Tisza Párt barcsi különítménye szerint „hatalmas harcos és hazafi távozott közülünk, mindannyian szegényebbek lettünk nélküle”. Jakab Péter, a Nép Pártján elnöke egy személyes anekdotával búcsúzott Karsaitól. Felelevenítette, hogy amikor az alkotmányjogász márciusban előterjesztette beadványát az eutanáziáról az Igazságügyi Bizottság ülésén, így reagált rá: 

Őszintén szólva, én nem venném a bátorságot ahhoz, hogy jogi kérdésekben vitába bocsátkozzak doktor úrral, mert egészen biztos vagyok benne, hogy ön győzne. Őszintén szurkolok, és nagyon-nagyon bízom benne, hogy azokkal szemben is győzni fog, akik meg jogi érvelésekbe bocsátkoznak. Nekem ez nem jogi kérdés, hanem egy emberi, morális kérdés. Ha én holnap tükörbe akarok nézni, akkor nincs is más választásom, és emberileg jogom sincs vitatkozni arról, hogy ezt meg kell szavazni

– végül nem szavazták meg. Jakab hozzátette, hogy a jogi csatát Karsai elvesztette, viszont az emberi, morális csatát megnyerte. „Magasan!”

Dunai Ede író is elbúcsúzott barátjától, szurkolótársától egy korábbi emlékkel, amikor egy Vasas-meccsen találkoztak és megismerkedtek egymással. A kedves történettel együtt megosztotta egy közös fotójukat is, direkt nem fekete-fehérben, „mert tudom, hogy Te így szeretnéd. Piros-kékben...” – utalt a Vasas színeiben ülő Karsaira. Tarjányi Péter csak annyit írt: „Nincsenek szavaim.”

Veiszer Alinda újságíró arról írt, hogy hősies küzdelem volt, amit a jogász véghez vitt, és reméli, hogy nem hiábavaló, és Karsai halála után is folytatódni fog a téma tárgyalása, ugyanis egyetért azzal, hogy

jogunk van dönteni arról, hogyan élünk, kivel élünk, és arról is, hogy meddig.

Balavány György újságíró szintén közösségi oldalán búcsúzott a volt alkotmányjogásztól, véleménye szerint egy nemzeti hős távozott, aki jogilag alulmaradhatott, de valójában győzött. „Az ágyába ragadva, mozgásképtelenül is szabadabb maradt, mint a szarháziak, akik az emberi élet eredendő méltósága ellen küzdenek” – írta, hozzátéve, hogy Karsai azok közül való volt, akikre „nem méltó a világ”.

Kim Lane Scheppele, a Princeton egyetem szociológia és nemzetközi ügyek professzora az X-en búcsúzott Karsaitól azzal, hogy az ő emléke miatt „jobban kell küzdenünk, hogy biztosítsuk mindenkinek azokat a jogokat, amire szüksége van”.

(Borítókép: Karsai Dániel 2024. május 15-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)