„A magyar agrárium akár 20 millió ember ellátására is képes” – nyilatkozta az Indexnek Nagy István. Az agrárminiszter szerint az éghajlatváltozás kihívások elé állítja a magyar gazdákat is, akiknek tudniuk kell alkalmazkodni az új helyzetekhez. Több kutató is állítja, hogy a búza és a kukorica termésátlaga 30 százalékkal is csökkenhet az évszázad végére. Interjú.
Nagy István az Indexnek adott interjújában kitért arra is, hogy
Eddig a katasztrófaturisták nyüzsögtek árvíz idején a töltéseken, 2024-ben azonban a politikusok adták kvázi egymásnak a lapátot. Ellenzékiek és kormánypártiak versenyeztek, ki tud több lájkot vadászni a zsákolással. Ön szerint miért lett része a politikai kommunikációnak az idei árvíz?
Megváltozott a világ, az emberek pedig nemcsak a valódi eredményeket figyelik, hanem azt is, mi zajlik a virtuális térben. Sőt, sokszor sokkal nagyobb figyelem hárul a közösségi média felületein megjelenő tartalmakra, mint arra, hogy mi is történik valójában. Ezért nem elég tenni a dolgunkat, hanem meg is kell mutatni az erőfeszítéseket és az eredményeket. Ehhez a megváltozott nyilvánossághoz nekünk is alkalmazkodnunk kell. Fontos, hogy ne elferdített, hamis képet, hanem a valóságot sikerüljön mindenkinek megmutatni. A tény az, hogy ilyen szervezetten, ekkora erővel Magyarország talán még soha nem nézett szembe árvízzel, mint idén. Az elmúlt időszakokban számos árvízvédelmi beruházás valósult meg itt nálunk, a Szigetközben: Mecséren, Dunaszentpálon, Győrújfalun is. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően pedig sokkal nagyobb biztonságban élhetnek az emberek, mint – mondjuk – a 2013-as árvíz előtt.
Ön a választókörzetében, a Lajtánál védekezett több napig.
Fantasztikus érzés volt látni és részese lenni annak az összefogásnak, amit az itt élők tanúsítottak. Az állami szervek munkáját az önkéntesek elhivatottsága remekül kiegészítette. Megmutattuk, hogy együttes erővel a legnehezebb akadályokat is le tudjuk győzni.
Egyes tudósok szerint a jövőben a hazai folyóknál fel kell készülnünk a hirtelen jött áradásokra. Készülnek-e tervek, hogy a folyók ne csak „lefolyók” legyenek, hanem a víz egy részét az egyre szárazabb Kárpát-medencében tarthassuk?
A szélsőséges időjáráshoz és a megváltozott klimatikus viszonyokhoz természetesen nekünk is alkalmazkodnunk kell. Egy nagyon fontos lépést sikerült elérnünk a szemléletváltás terén. Az árvízre már nem csupán katasztrófaként, hanem lehetőségként is tekintünk. A vízzel ugyanis folyamatosan gazdálkodnunk kell. Törvényben mondtuk ki, hogy az öntözés közérdek. Sikerült földeríteni 447 sík- és dombvidéki tározó lehetséges helyét, illetve az elmúlt években felújítottunk és építettünk is komplex tározókat, amelyek az öntözést szolgálják. Itt említhetném a magyarszéki, mátételkei, bácsborsódi vagy a harangodi tározót, amelyek együttes kapacitása meghaladja a négymillió köbmétert. Itt azonban nem állhatunk meg, tovább kell folytatni a csatornahálózat rekonstrukcióját és újabb tározók létesítését, amelyekre a költségvetési források is rendelkezésre állnak. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mivel ütemes tempóban zajlik az apadás, az Országos Vízügyi Főigazgatóság a víz tájba juttatását tekinti az elsődleges feladatának. Az OVF területi igazgatóságai megkezdték a kezelésükben lévő állami tározók, holtágak, mellékágrendszerek, csatornák feltöltését.
A víz egyre inkább kulcskérdés lesz a mezőgazdaságban. Az Alföldön komoly kihívást jelent az egyre sűrűbben előforduló aszály. Vannak olyan agrárcégek, amelyek a legmodernebb öntözési technológiákat használják, de nem ez az általános.
Valóban, a víz kulcskérdés. Éppen ezért – azzal együtt, hogy a vízmegtartást és a talajnedvesség megőrzését szolgáló gyakorlati technológiai megoldások alkalmazására biztatjuk a gazdálkodókat – támogatjuk az öntözésfejlesztési beruházásokat is a Vidékfejlesztési Program után az új támogatási ciklusban is. Egy hamarosan megjelenő felhívással is támogatni kívánjuk a víztakarékos öntözési technológiák bevezetését, az öntözőrendszerek vízfelhasználásának optimalizálását, valamint a víztakarékos öntözési infrastruktúra és a kapcsolódó műtárgyak fejlesztését és rekonstrukcióját. Eddig is komoly sikereket értünk már el: például a Vidékfejlesztési Program keretei között több mint 1200 öntözési projektet támogattunk, összesen 177 milliárd forint összegben. A régi rendszerek szinte teljes rekonstrukciója és a 32 ezer hektáron megvalósult vagy éppen megvalósítás alatt álló fejlesztés minden érintett termelő vagy öntözési közösség számára óriási előrelépést jelent.
Mekkora károkat okozott idén az elhúzódó aszály? Megközelítette a 2022-es fekete évet?
Szerencsére az extrém 2022-es év történelmi léptékű aszályrekordját nem közelítettük meg idén. Akkor 1,4 millió hektár volt a bejelentett aszálykárral sújtott területek nagysága, ez év szeptember közepére ez mintegy 462 ezer hektárt tett ki.
Csaknem kétezer éve, a római klímaoptimum idején olyan meleg volt, hogy a Brit-szigeteken szőlőt termeltek. Ma a francia borászok földeket vásárolnak Angliában, hogy ott telepítsenek szőlőültetvényeket. A magyar agrárium hogyan készül a klímaváltozásra?
Magyarország területének több mint fele mezőgazdasági terület. Ennek közel felén termesztenek gabonaféléket, azaz búzát, kukoricát vagy árpát, 20 százalékán pedig ipari növényeket, vagyis napraforgót és repcét. A két legfontosabb mezőgazdasági terményünk, a búza és a kukorica is a kiszolgáltatottabbak közé tartozik az éghajlatváltozás szempontjából. A klímaváltozás minden évben nagy kihívás elé állítja a mezőgazdasági termelést a növekvő hőségnapok számával, az egyre hosszabb ideig tartó aszályokkal és más kedvezőtlen időjárási tényezőkkel. A termés- és élelmiszer-biztonság növelése miatt mind a biológiai, mind a környezet hatások elleni ellenállóságot javítani kell, vagyis
ellenállóbb növényfajtákkal, a talaj állapotát javító művelési eljárásokkal és öntözéssel, technológiai modernizációval remény van az éghajlatváltozás okozta károk kivédésére.
Míg a klimatikus viszonyok rohamosan változnak, a gazdálkodói gyakorlatok átalakulása egy hosszabb tanulási folyamat eredménye lesz. Nem lehet kikényszeríteni egyik esztendőről a másikra. Fontos a tudásátadás, de még fontosabb a gazdálkodói tudatosság erősítése, a megfelelően célzott támogatási rendszer nélkül pedig nem jutunk egyről a kettőre. Aki a hagyományos szántóföldi termelési szerkezetnél marad, annak törekednie kell az inputanyagokkal való sokkal tudatosabb gazdálkodásra és akár a precíziós gazdálkodásra való áttérésre. Sokaknak lehet jó megoldás a fő szántóföldi kultúrnövények esetében a piacon keresettebb, speciálisabb fajták, a magas fehérje- vagy rosttartalmú gabonák termesztése. Vagy eredményes és működő stratégia lehet a termelési szerkezet tudatos differenciálása, bővítése. Ezzel nemcsak újra felfedezhetőek olyan, ma kevésbé számontartott, alternatív szántóföldi kultúrák, mint a szója, a cirok, a köles, az olajlen, a pillangósvirágúak, a rozs, a tritikálé, illetve az ipari kender, de a talajok számára is kedvező hatással bírnak ezek a növények.
A gazdák tudnak alkalmazkodni a klimatikus viszonyokhoz, vagy évről évre inkább bevállalják a veszteségeket, de maradnak a korábbi slágernövényeknél?
Ezek komoly, hosszú távú gazdálkodói döntéseket igénylő kérdések, amelyek sokszor ellenérzéseket váltanak ki, hiszen hosszú évtizedes, mondhatni, generációs megszokásokat kell félretenni, ha az előremutató változás irányába akar előrelépni a termelő. Ma mintegy 80 ezer termelő foglalkozik gabonafélékkel, hiszen a hazai természeti adottságok, a piaci kereslet és a szakmai tudás az elmúlt másfél évszázadban ezt alapozta meg, ez vált a magyar termőföld hasznosításának egyik alapvető elemévé. Az aszály és a piaci kihívások azonban ki fogják kényszeríteni a változást. Ezért hívjuk fel a gazdálkodók figyelmét a kockázatok csökkentésének olyan eszközeire, mint a vetésszerkezet megváltoztatása vagy változatosabbá tétele. Sőt, az egyre szigorodó uniós támogatási keretrendszer szabályai is ebbe az irányba tolják a gazdálkodókat.
A magyar kertekben egyre több helyen látni fügét, gránátalmát, kivit és olajfát is. A haszonnövények termelésében milyen változások várhatóak?
A termékstruktúra változása tekintetében nagy átrendeződésre nem lehet számítani a közeljövőben. Amit tapasztalni fogunk ugyanakkor, hogy egyes szántóföldi kultúrák kevéssé lesznek preferáltak a gazdálkodók által, így például a repce területének visszacsökkenését látjuk. Jellemző lesz, hogy egyes területeken lassan egyik évben sem lehet eredményesen termelni, és váltani kell a gazdálkodónak, erre példa az Alföld rosszabb talajadottságú és hőstressz által leginkább sújtott területein a kukorica termesztése. A zöldségtermesztés oda fog koncentrálódni, ahol elérhető öntözővíz van a termesztéshez, míg a Magyarországon hagyományosan termelt gyümölcsfélék esetében az étkezési piacra termelt árut egyre inkább a napégés és jég ellen is védő árnyékolás mellett lehet a fogyasztók számára elfogadható esztétikai minőségben megtermelni. Rengeteg változás zajlik tehát már most is a termelésben.
A 2022-es aszály után milyen gabonaprojektek indultak el a magyar kutatóintézetekben? Milyen nemesítések folynak, hogy a búza és a kukorica jobban bírja a Kárpát-medence szubmediterránná váló éghajlatát?
Számos jó alkalmazkodóképességű fajta kapcsán folyik a szakértői munka, mint az aszálytűrő búza, kukorica és takarmánycirok, ezek nemesítése és hasonló biotechnológiai kísérletek már eddig is jó eredményeket szolgáltattak. Az elkövetkezendő években az új búzafajtáink mellett az új nemesítésű zab, árpa, durumbúza, tritikálé és pelyvás kalászos fajtákkal is segíthető, hogy a hazai termelőink a megváltozott termesztési és időjárási körülmények között is jó terméseredményeket érjenek el.
Magyarország több szektorban is az önellátásra törekszik. Az élelmiszer területén tartanunk kell-e hiánytól?
Magyarországon nem kell félni az élelmiszerhiánytól, hiszen csak búzából kétszer annyit termelünk, mint amennyi az önellátásunkhoz szükséges. A többi alapvető élelmiszerből is képesek vagyunk önellátóak vagy megközelítőleg önellátóak lenni. A magyar agrárium akár 20 millió ember ellátására képes ágazat.
Mi a helyzet a magyar gyümölcsökkel, amelyek sokak számára már megfizethetetlenek?
A belföldi felhasználás alapján a legfontosabb terményeinkből, általánosságban gyümölcsből önellátóak vagyunk. Köszönhetően a vidékfejlesztési támogatásoknak, a cseresznye-, meggy-, kajszi-, szamóca-, nektarin-, bodzaültetvények területe az elmúlt években még növekedett is. Hazánk például Európa meggybefőtt-termelésében meghatározó szereplő: 60 millió üveg körüli termelésével 60-70 százalékos piaci részesedést ér el. A magyar meggybefőtt mintegy háromnegyede a német piacra kerül, amivel a német meggybefőttigény 60-70 százalékát elégíti ki.
A hazai vásárlók mennyire keresik a magyar gyümölcsöket és zöldségeket?
Ha tudatos vásárlók akarunk lenni, fogyasszunk és vásároljunk hazai szezonális termelésű gyümölcsöket, mert azok ellenőrzött és biztonságos termékek, ráadásul a magyar termelők megélhetéséhez is hozzájárulhatunk a vásárláskor meghozott döntéseinkkel. Az itthon termesztett gyümölcsnek kisebb az ökológiai lábnyoma, hiszen nem utazik annyit, mint a külföldről behozott termékek, így a környezetünket is kevésbé terheli. Azaz rajtunk, a mi hozzáállásunkon és szemléletünkön is múlik a hazai agrárium jövője! Az elmúlt tíz évben tovább nőtt a kereslet a helyi termelők által előállított termékek iránt. Ezért támogatja a tárca fokozottan a termelői piacok létrejöttét, tavaly év végéig közel 540 helyi termelői piac újult meg 21,11 milliárd forintból.
(Borítókép: Árvíz Budapesten 2024. szeptember 22-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)