Hétfőn kezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka, de a júniusi EP-választások után meglehetősen szokatlan helyzet állt elő a magyar közéletben: a legerősebb ellenzéki pártnak nincsenek képviselői a parlamentben. Elemzőket kérdeztünk a furcsa politikai felállásról.
A magyar Országgyűlésnek a Fidesz–KDNP kormánypártok mellett hét ellenzéki frakciója van:
A júniusi EP-választáson viszont egy parlamenten kívüli szereplő, a Tisza Párt kapta a legnagyobb támogatottságot az ellenzéki pártok közül. Az Országgyűlés őszi ülésszaka hétfőn – értelemszerűen Magyar Péterék nélkül – vette kezdetét, ahol a parlamenti ellenzék politikusai Orbán Viktor miniszterelnökkel személyesen is vitázhattak.
Pék Szabolcs úgy látja, hogy „az Országgyűlés csaknem másfél évtizede egyfajta törvénygyár szerepét tölti be, és leginkább egy bábszínházra hasonlít, ahol az ellenzéknek semmilyen érdemi szerep nem jut. Az állandó fideszes kétharmadok mellett nem nyílik tér más pártok számára. A parlament biztosít némi nyilvánosságot a különböző politikai szereplők részére, de legyünk őszinték, a magyar társadalom legnagyobb része – érthető okokból – nem a parlamenti közvetítésekkel kel és fekszik, tehát ez a nyilvánosság meglehetősen korlátozott”.
„Arról nem is beszélve, hogy több mint háromezer napja van rendeleti kormányzás Magyarországon, ez még inkább csökkenti a parlament súlyát. Emellett a Tisza Párt parlamenti ciklus közbeni megjelenése és példátlanul gyors felemelkedése szintén nem a parlamenti politizálásnak kedvez. Természetesen erről nem ők tehetnek, mivel még nem volt lehetőségük megméretni magukat országgyűlési választáson. A klasszikus ellenzék képviselői ezzel szemben bent ülnek a parlamentben, ám a korábbi választások eredményéből kiindulva ennek nem sok politikai haszna van számukra, leszámítva a jól jövedelmező állásokat” – fogalmazott az Iránytű Intézet elemzője.
Pék Szabolcs arra a kérdésünkre, hogy a kialakult helyzet a parlamenti ellenzéknek vagy a parlamenten kívüli Tiszának kedvezhet-e, kijelentette,
a magam részéről nem látom, mi menthetné meg a parlamenti ellenzéket a politikai haláltól. A legtöbb ellenzéki formációt 1 százalék és 5 százalék közé mérik a különböző intézetek. Komoly innovációra lenne szükségük ahhoz, hogy ki tudjanak törni ebből a tartományból, de erre csekély esélyt látok. Túl régen részei a rendszernek és túl sok választást veszítettek el, ezért a hitelességük megszűnt a választók szemében. Nem létezik olyan foglalkozás, ahol ennyiszer meg lehetne bukni büntetlenül. Fő sanszuk az lehetne, ha Magyar Péter elkezdene sorozatosan nagyokat bakizni, ám ez egyelőre egyáltalán nem látszik, sőt az esetleges botrányok is inkább őt erősítik.
Az elemző úgy látja, a Tisza előnyére válik, hogy jelenleg nem parlamenti párt, „így azt tudja mutatni, hogy ő kívül van a rendszeren, ezzel fenntartva az elitellenes attitűdjét, és hitelesen tudja magát rendszerellenzéknek nevezni. Ez még mindig a romantikus mozgalmi időszak a párt életében, ami folyamatosan alakul és formálódik szervezeti és személyi értelemben a következő másfél évben”.
Éles választóvonal szokott lenni, amikor egy formáció komoly képviselethez jut a parlamentben, és kialakulnak, majd bemerevednek a különböző pártstruktúrák, innentől szokott vége lenni a mozgalmi hőskornak. Ez még a Tisza Párt előtt van, de például ezen már a Momentum régen túl van. A NOlimpia kampány idején hasonló reményeket fűztek a Momentumhoz, mint most a Tiszához. Az volt a mondás, hogy végre itt vannak a friss és romlatlan fiatalok, akik majd megdöntik az áporodott hatalmat, ám ehelyett az történt, hogy ők is a rendszer részévé váltak, pozíciókhoz jutottak, majd sokak belekényelmesedtek ebbe a képviselői szerepbe. Természetesen ezt nem lehet ráhúzni egy az egyben a mostani szituációra, de gyakran látunk hasonlót újonnan megjelenő pártok esetében.
– mondta Pék Szabolcs.
Az elemző megjegyezte, a Tisza esetében azért is szerencsés, hogy nincsenek a parlamentben, mert „a párt még mindig éppen csak megalakul, és kívülről nézve feltehetően nincs az a mélységű káderállománya, hogy kiállítsanak több tucat kameraképes, beszélni tudó országgyűlési képviselőt. Emellett óriás előny, hogy a tiszásoknak nem kell tehetetlenül ülniük egy monolit, kétharmados Fidesz–KDNP-vel szemben, ahol gyakorlatilag mindenki másnak a biodíszlet szerepe jut, illetve pontosan emiatt nem is kell alávetniük magukat azoknak a formális, szabott vitakereteknek, amelyeket a házszabály előír a frakcióknak. Így a Tisza választhatja meg a fegyvernemet, ott és akkor, ahol akarják. Ezt láthattuk is, milyen ügyesen használták az árvíz idején, amikor reakciókényszerbe szorították a kormányt”.
„Összességében tehát azt gondolom, az utcai politizálásnak komoly terepe lehet, ha a parlamenti teljesen ki van üresítve, ezzel a lehetőséggel eddig gyakorlatilag hiba nélkül élt is Magyar Péter. Ennek a fajta politizálásnak vannak hagyományai Magyarországon, elég, ha a Fidesz 2002 és 2010 közötti működésére gondolunk, amikor a parlamentet negligálva számos kérdést az utcára vitt az akkor még ellenzékben tevékenykedő jelenlegi kormánypárt” – összegzett Pék Szabolcs.
Horn Gábor lapunk kérdésére úgy vélekedett, hogy
eddig sem volt hatalmas súlya a parlamentnek a kétharmaddal működő szavazógépezet miatt, de igen, ezzel a helyzettel tovább veszít súlyából, lényegében politikai kommunikációs térként is elvész a parlament a következő másfél évre, mert Magyar Péter diktálja a kommunikációt, amihez a Fidesz is igazodik. A többiek ebből gyakorlatilag kimaradnak, leszámítva Gyurcsány Ferenc hajnali ébredéseit, amelyek inkább egyszemélyes show-műsort jelentenek. A többi párt mintha nem is létezne, biztos próbálkoznak, de nem jutnak el a politikát fogyasztó közönséghez. Voltak kongresszusok és személyi változások, én szorosan figyelemmel követem a politikát, időnként látom, hogy megszólal a Momentum elnöke, vagy az MSZP-ben módosítják az alapszabályt.
A Republikon Intézet vezetője úgy látja, hogy a Fidesz eddig sem használta valódi politikai színtérként a parlamentet, és ez valószínűleg a jövőben sem változik, „a parlament egyre jelentéktelenebbé válik, ami nem tesz jót a parlamentáris demokráciának”.
Horn Gábor arra a kérdésünkre, hogy a Tisza Párt profitálhat-e a parlamenten kívüli létből, kifejtette: „Abban az értelemben jó nekik, hogy nem süllyednek bele a többi párt felszólalásai közé, nem szürkülnek bele az ellenzék időnként mocsárnak tűnő világába. Azt azért ne felejtsük el, hogy miután a Tiszának vannak EP-képviselői, időnként felszólalhatnak a magyar parlamentben is, ezzel vélhetően élni fognak, de láthatóan működik a parlamenten kívüli politizálás is”.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök felszólal az Országgyűlés plenáris ülésén 2024. szeptember 30-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)