Óriási riadalmat váltott ki, hogy szerdán két embernél Marburg-vírus-fertőzés gyanúja merült fel egy hamburgi kórházban. Mindketten Ruandából tértek haza, ahol szeptember végén járvány tört ki. Az akár 90 százalékban halálos vérzéses láz ellen nincs gyógyszer, sem alkalmazható védőoltás, de elterjedésének számos gátja van – erről beszélt lapunknak Tóth Sándor virológus, immunológus. Frissítés: a német hatóságok közölték, nem igazolták a PCR-tesztek Hamburgban a Marburg-vírus-fertőzést.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO jelentése szerint október 3-ig 36 embernél mutatták ki a Marburg-vírus-fertőzést Ruandában, 11-en közülük életüket vesztették, a karanténba helyezett kezelés alatt álló személyek főként egészségügyi dolgozók. Innen érkezett a két hamburgi influenzaszerű tünetekkel szerdára virradóra Frankfurtba, ahonnan vonattal utaztak tovább. Azóta kiderült, egy fiatal orvostanhallgatóról és barátnőjéről van szó, a férfi korábban a ruandai kórházban dolgozott, ahol a vírussal fertőzötteket is kezeltek. A német hatóságok karanténba helyezték őket, kivizsgálásuk folyamatban van. Elővigyázatosságból elkérték a vonaton azoknak az utasoknak az elérhetőségét, akik kapcsolatba kerülhettek az érintettekkel.
Tóth Sándor virológus elmondása szerint ilyenkor szigorú járványügyi protokoll lép életbe, a szakemberek vizsgálata után az adott kórokozó esetében ez elégséges intézkedés, mivel a Marburg-vírus cseppfertőzéssel nem, csak váladékkal, testnedvekkel való kontaktus útján terjed. „Ezért a fertőzöttek ágyneműjét, ruháit, sőt a matracot is, amelyen aludtak, nagy hatékonyságú fertőtlenítőszerrel kezelik, sok esetben elégetik, ugyanis akár a víz is kioldhatja a textíliából a vírust. Afrikában éppen ezért jelent kockázatot, hogy a nők abban a folyóban, tóban mosnak, ahonnan az ivóvizet hordják a családnak” – részletezte a virológus.
A szakember közlése szerint alapvetően a bőr, nyálkahártya sérülésével kerülhet be a szervezetbe a kórokozó, csakhogy apró mikrosérülések észrevétlenül előfordulhatnak mindenkin, amit borotválkozásnál, erősebb kézmosásnál szerzünk.
Ugyanakkor megmarad az epidémikus, időszakosan szűk csoportban terjedő jellege, nem kell tartani attól, hogy Európában járványt okoz
– fejetette ki az immunológus. Elsősorban olyan területeken fordul elő, ahol nem megfelelők a higiénés körülmények, a rendszeres kézmosás, a fertőtlenítés, a védőruházat gátja a fertőzés terjedésének. Tóth Sándor rámutatott: afrikai kórházakban dolgozók beszámolói szerint sokszor nem áll rendelkezésre kötszer, kesztyű, a tűket sem tudják cserélni, fertőtleníteni újabb használat előtt, a higiénés szerekből is szűkös a készletük.
Elmondása szerint a másik tényező, amiért a vírus nem képes nagyobb járványt okozni, hogy bár egyénenként eltérően 2–21 napig lappanghat, de a markáns tünetek megjelenésekor fertőz, a magas, 40 fok feletti láz, hányás, a belső szervek károsodása miatti bevérzések gyorsan ágynak döntik az illetőt, a kórházakban hamar felismerik, 6 órán belül pedig teszttel tudják igazolni a fertőzést. A megbetegedésre nincs gyógymód, csak tüneti támogató kezelést adnak, a kiszáradás megelőzésére infúziót, és várják, hogy a szervezet leküzdje magától a fertőzést – részletezte a szakember.
A virológus azt is megemlítette, hogy már kifejlesztettek a Marburg-vírus ellen oltást, ez azonban nem engedélyeztethető, mert nem megfelelően tesztelhető. Egyrészt nem igazolható, hogy valaki az oltás miatt nem fertőződött meg az épp érintett területen, másrészt mivel megelőzésre szolgál a vakcina, etikátlan az állatkísérletekben ugyan jól működő szerrel az egészséges emberek oltása.
A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) leszögezte: hazánkban nem kell tartani a járvány megjelenésétől, ugyanakkor figyelemmel kísérik a helyzetet. Mint megjegyezték, Belgiumban is volt a hamburgihoz hasonló eset, azonban ott nem igazolták a Marburg-fertőzést. A hatóság közlése szerint már korábban is behurcolták a vírust Európába, azonban annak a valószínűsége, hogy Magyarországon megjelenjen és járványt okozzon, rendkívül alacsony.
A vírus nevét onnan kapta, hogy 1967-ben kísérleti célra importált közép-afrikai fertőzött majmokkal került a németországi Marburg városába, ahol detektálták az addig ismeretlen kórokozót. A legutóbb ilyen fertőzést 2023 februárjában jelentettek Egyenlítői-Guineából, ahol legalább kilenc ember meghalt és 16 megfertőződött, további 200 embert pedig karanténba helyeztek megfigyelésre. Ghánában 2022 nyarán három ember halt meg emiatt, az áldozatok között volt gyerek, huszonéves és ötvenes felnőtt. A virológus lapunknak kifejtette: minden korosztályra egyaránt veszélyes a fertőzés, és nem lehet tudni, kinek a szervezete képes legyőzni a 70–90 százalékban végzetes kimenetelű megbetegedést. Ugandában 2017-ben három beteget regisztráltak, egyikük sem élte túl. Öt évvel korábban a 15 fertőzött közül négy halt meg. A legsúlyosabb járvány Angolában volt 2005-ben, amikor a 374 fertőzött közül 329-en meghaltak – idézte a WHO adatait a BBC.
A szakember szerint annak, hogy csak Afrikában bukkan fel időnként a vírus, valószínűleg az lehet az oka, hogy a rezervoár faj, a tünetmentes hordozó élőhelye itt található. „A kórokozó a természetben főként gyümölcsevő denevérekben él, amelyeket néha zsákmányul ejthetnek majmok, amelyeket az afrikai lakosok előszeretettel fogyasztanak, alig hőkezelve pedig az életképes vírus bekerül az emberi szervezetbe” – ismertette Tóth Sándor.
A német hatóságok nemrég közölték: mindkét Marburg-vírus-fertőzés gyanúja miatt hamburgi kórházba szállított ember PCR-tesztje negatív lett. Hozzátették: a többi utast is megvizsgálták, mivel nem jelentkeztek náluk tünetek, kizárható a további fertőzés kockázata – tudatta a Spiegel.