A többsávos utak biztonságos használatát mutatja be az Autós Nagykoalíció figyelemfelhívó-oktató sorozata.
„Párhuzamos közlekedésre alkalmas úttest” – fogalmaz a KRESZ 36. paragrafusa, de még ezt a meghatározást is körülírják: olyan úttest, amelyen az azonos irányú forgalom számára két vagy több forgalmi sáv van. A közbeszédben csak többsávos utaknak hívott szakaszokon egyre inkább elharapódzik a tolakodás, ügyeskedés, ami gyakran idéz elő veszélyhelyzeteket, így érdemes részletesebben is foglalkozni a kérdéssel.
Lássunk egy példát: nyugodt kora délután, nincs túl nagy forgalom, az autók szépen haladnak a többsávos úton. Mivel járművünkkel követési távolságot kell tartani, a forgalom sűrűségétől függően kialakul egy úgynevezett optimális sebesség, amely mellett a haladás még biztonságos, stabil, és a vezetők nem kényszerülnek gyakori lassító fékezésekre a ráfutások elkerülésére.
De jönnek az ügyeskedők!
A követett és a mi autónk közé beférkőzik valaki. Fizikailag megteheti, hiszen van hely, mert mi tartjuk a biztonságos követési távolságot. Ha ezt továbbra is meg szeretnénk tenni, akkor azonnali gázelvétellel vagy lassító fékezéssel kell reagálnunk, ami természetesen minden mögöttünk haladó autóra is hatással lesz, mégpedig egyre növekvő mértékben. A forgalom stabilitása felborul, és a végén kialakul a „dugó a semmiből” jelensége.
Sajnos nem minden ilyen esetet lehet kivédeni egyszerű lassítással. Ha a veszélyes mértékű megközelítést csak intenzívebb lassítással tudjuk elkerülni, az a fent vázolt torlódásos-ráfutásos kockázatot extrém mértékben megnöveli. Más megoldás viszont nem is kínálkozik, mert az úttest mindkét oldalán zárt. Tehát ezekből a helyzetekből egyszerűen nincs hová menekülni, éppen ezért kell minden eszközzel kerülni.
Ezzel a magatartással nemcsak a közvetlenül veszélyeztetett autósnak okoznak kellemetlenséget, hanem gyakorlatilag mindenki másnak is, aki mögötte közlekedik.
Többek között azt, hogy „a forgalmi sávokat azonban – a gyorsabb előrehaladás érdekében – kis távolságon belül ismételten változtatni és ezzel a közlekedés résztvevőit zavarni tilos”. Ha már itt tartunk, érdemes feleleveníteni az irányváltoztatás szabályait is, mert nemcsak időbeli haszonlesés céljából, hanem akár indokolt sávváltáskor is lehetünk szabálytalanok.
Irányváltoztatáskor kötelesek vagyunk (az irányjelző használatán túl) az irányt nem változtatónak elsőbbséget adni, ami azt jelenti, hogy a másik sávban haladó járművet nem is kényszeríthetjük haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására.
Murphy törvénye itt is érvényes: „A másik sáv mindig jobban halad.” De ez a való életben csak látszat, általában pillanatnyi állapot, főképp azért, mert amikor mi haladunk el mások mellett, azt természetesnek vesszük. Az esetek döntő többségében, hosszú távon mindegyik sáv azonos sebességgel halad, ezért nem csupán tiltott, hanem váltogatni sem érdemes sávokat.
Képzeljük el, mi történne, ha minden autós mindig át akarna sorolni, amikor a másik sáv jobban megy!
Ha okvetlenül át kell sorolnunk a másik sávba, akkor mindenekelőtt használjuk az irányjelzőt, és ne vágjunk be a legkisebb helyre is, ahol autónk még elfér, mert ezzel kimerítjük a veszélyeztetés fogalmát, amennyiben hirtelen irányváltásra vagy fékezésre kényszerítjük a másik autóst. Várjuk meg, amíg tiszta a levegő, vagy elsőbbségéről a másik sávban haladó egyértelműen lemondott a javunkra!
Ezzel együtt segítsük is a sávváltók dolgát, legyünk előzékenyek, és biztosítsunk elegendő helyet a másiknak!
(Borítókép: Forgalmi dugó Budapesten, a Hungária körúton 2017. november 27-én. Fotó: Mónus Márton / MTI)