Tarjányi Tamás, az igazságügyi minisztérium kegyelmi ügyi osztályának egykori vezetője egy podcastban elárulta: rég megjelent a nyilvánosságban az indoklás azzal kapcsolatban, hogy miért javasoltak elnöki kegyelmet K. Enrdének, a kegyelmi botrány főszereplőjének. A botrány idején sokan követelték, hogy hozzák nyilvánosságra a dokumentumot, és szerinte ez meg is történt – csak éppen egy sajtócikk formájában.
Tarjányi Tamással a hvg.hu készített egy podcastműsort számos témáról, többek közt arról is, hogy az ellenzéki vezetésű budavári önkormányzatban milyen gyanús ügyek folytak V. Naszályi Márta polgármestersége alatt. (Tarjányi ugyanis a jegyzője volt az önkormányzatnak, egészen 2021 februárig, amikor egy jogsértően elfogadott költségvetés miatt távozott.)
Az interjú legérdekesebb része viszont az volt, amikor szóba került, hogy Tarjányi Tamás régebben az állampolgársági kegyelmi és hatósági főosztály vezetője volt az igazságügyi tárcánál. A jogász elmondta, hogy ez még 15 évvel ezelőtt volt, és körülbelül 2–2,5 évig töltötte be a tisztséget a minisztériumban, ez idő alatt „több száz kegyelmi ügy” ment át a kezén.
Ezt követően terelődött rá a beszélgetés a K. Endrének adott kegyelem ügyére, és arra, lehetett-e politikai oka annak, hogy kegyelemet kértek neki. Tarjányi Tamás ezzel kapcsolatban leszögezte: amikor ő betöltötte a tisztséget, akkor politikai hátterű kérés nem érkezett hozzájuk. Ugyanakkor megjegyezte:
Nagyon komoly szakmai küzdelem volt sokszor az elnöki hivatal és a minisztérium közt. Azért ne legyenek illúziónk, nem úgy zajlik ez az eljárás, hogy a köztársasági elnök kinyitja reggel a postát, benne vannak a kegyelmi kérelmek, és ő nem tudja, hogy mi az. Ezeket a háttérben szakemberek előzetesen egyeztetik. Mi nem kaptunk akkor ilyen politikai kéréseket, hogy azóta voltak-e ilyenek, arról nem tudok nyilatkozni.
Kifejtette továbbá: az viszont biztos, hogy a mostani kegyelmi ügy „gyakorlatilag tönkretette a kegyelmi intézményt”, amely „halott intézmény” lett mostanra szerinte.
Tarjányi Tamás ezután beszélt arról is, hogy az elnöki kegyelem pontos jelentését sokan nem is értik, mivel „sokan analógnak tartják a megbocsátással, irgalommal”. Mint mondta, szerinte helyesebb lenne „mentesítésnek” hívni, mert az elnök „nem erkölcsi ítéletet mond” egy ilyen esetben, hanem jogi ügyben hoz döntést.
Tarjányi Tamás ezt követően tért rá arra, hogy a K. Endrének adott kegyelem ügye szerinte szakmailag is elbírálható, és ha ebből a szempontból nézi, „szakmailag teljesen alaptalannak” tartja a döntést, amely „súlyos hibáktól hemzseg” . Úgy véli, szakmailag hibás volt a botrány feldolgozása, vagyis az, amit a sajtó írt róla, és az is, hogy a politika „ráugrott a témára”, és hogy sokan azt követelték utána, legyenek nyilvánosak a kegyelmi döntések.
A kegyelmi döntésnek nincs indokolása. Itt kezdődött az egész [...] Az egy A4-es oldal, amin van egy név, személyazonosító adat, meg van egy döntés, hogy milyen büntetését engedi el vagy függeszti fel az elnök
– mondta Tarjányi, majd megjegyezte, hogy ha a sajtó vagy az ellenzéki politika jól végezte volna a munkáját, akkor ezzel kapcsolatban korábbról is találhattak volna jogi precedenst. Ugyanis évekkel ezelőtt is volt példa arra, hogy megpróbáltak kiperelni egy kegyelmi döntésről szóló iratot, és a bíróság akkor úgy döntött, hogy egyszerűen nincs mit kiadni, mert ha kihúznák belőle a ki nem adható személyes adatokat, „akkor nem maradna semmi”. (A kegyelmi döntések hátteréről részletesen írtunk előzőleg ebben a cikkünkben.)
Tarjányi Tamás ezután kitért arra, hogy valójában csak az igazságügyi miniszter felterjesztése az, aminek van egy indoklása, és korábban is az volt a kérdés, hogy Varga Judit tárcája milyen indoklást küldött az elnöki hivatalhoz ebben az ügyben. Megjegyezte, hogy a kegyelmi döntés indoka „a köztársasági elnök személyes szubjektuma”, tehát nincs hivatalos indoklása a döntésnek (bár Novák Katalin szerinte ettől függetlenül megindokolhatta volna a nyilvánosság előtt, hogy miért írta alá a kérvényt).
Az igazságügyi miniszteri indoklással kapcsolatban Tarjányi Tamás felidézte, hogy erre vonatkozóan indult is egy közérdekű adatigénylési per, amit elbuktak az érintettek. Mint fogalmazott, ezt „nagyon sajnálta”, majd azt mondta:
Az én állításom ugyanis az, hogy a kegyelmi botrány kirobbanásának a napja óta nyilvános az igazságügyi miniszter felterjesztésének indokolása, és bárki elolvashatja a mai napig.
Ezután visszautalt arra, hogy a botrány február 2-án reggel robbant ki a 444.hu cikke után, és este fél 7-kor a Magyar Nemzetben már megjelent egy olyan, névtelenül íródott cikk, amiben még K. Endrét és a köztársasági elnököt próbálták mentegetni. Tarjányi szerint a cikk szövegéből egyértelműen az látszik, hogy a szerző megkaphatta az igazságügyi miniszteri indoklást.
Na most, ha valaki elolvassa ezt az újságcikket, akkor abban olyan részletezettséggel és olyan nyelvezettel van leírva az ügye, hogy ő miért jogosult erre a kegyelemre [...], hogy számomra egyértelművé vált, ez maga az igazságügyi miniszteri felterjesztés
– fogalmazott Tarjányi Tamás.
Megjegyezte, hogy ezek a felterjesztések rendszerint egy sajátos logikával, speciális szakmai nyelvezettel készülnek, és „ez a cikk a bevezetést meg a zárómondatokat kivéve tulajdonképpen tökéletesen illeszkedik ebbe”. (A szóban forgó cikkben olyan mondatok szerepelnek, mint például, hogy „az érintett személy végzettsége testnevelő tanár, fejlesztőpedagógus, síoktató, számos sportágban edzői diplomával rendelkezik, erdélyi családból származik”, vagy „a vádemeléssel az érintettnek közel négy évtizedes pedagógusi pályafutása ért véget”.)
„Hogy milyen okból adták ki, az nem az én feladatom. De az az állításom, hogy szerintem ez az újságcikk reggel fél 10-től este fél 7-re csak úgy születhetett meg, hogy valaki előtt ott volt a teljes igazságügyi miniszteri felterjesztés, abból szó szerint kimásolt részeket, és akkor sajnos ezt kell, hogy állítsam, hogy ezt valaki eljuttatta a sajtónak” – mondta ezután a jogász. Szóvá tette azt is, hogy a botrány közben mindenki a kegyelem indoklását „kereste”, ehhez képest pedig „ott volt az első nap” ebben a formában, csak épp nem tűnt fel senkinek. (Pedig – mint mondta – a szóban forgó cikk hivatalos nyelvezetét volt is, aki szóvá tette akkor.)
„És nem vitték tovább azt a kérdést, hogy hogy sikerült este fél 7-re ennek az embernek az életéről egy olyan mélységű cikket írni, amiben még az is benne van, hogy hogyan viselkedett a büntetés-végrehajtási intézetben, meg hogy hol lakik a nagypapája, meg a nagymamája” – fogalmazott végül Tarjányi Tamás.