Index Vakbarát Hírportál

A magyar fenegyerek, akinek kilenc élete volt

2024. október 20., vasárnap 15:56

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. október 15-én Horthy Miklós kormányzó sikertelen kiugrási kísérlete után – német támogatással – Szálasi Ferenc és hungarista kormánya ragadta magához a hatalmat. A magyar történelem egyik legsötétebb időszakában a nyilasok szolgai módon hajtották végre a náci Németország parancsait, miközben a szovjet hadsereg már Budapest külvárosait ágyúzta. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós és veje, Libik György aktívan részt vettek az antifasiszta ellenállási mozgalomban, ahol zseniális és pimasz akciókkal mentettek életeket. Néhány üvegszilánkos történet Szerb Antalról, a svéd Wallenbergről, Péter Gáborról és Donáth Ferencről. Megjelenés előtt álló könyvéről beszélt Medgyesi Konstantin szegedi történész.

„Libik György élete, munkássága és ellenálló tevékenysége filmbe illő jelenetekben bővelkedett” – mesélte egy szegedi kávéházban Medgyesi Konstantin történész, a Móra Ferenc Múzeum főmuzeológusa. Szegeden a mai napig „Albi bácsizzák” a híres Nobel-díjas tudóst, akiről legendák keringenek a Tisza-parti városban. A különc Szent-Györgyi Albert előszeretettel járt motoron dolgozni a Dóm téren berendezett irodájába, vagy hétvégenként ki-kilovagolt a Tisza- vagy a Maros-partra. Lánya, Nelly egy olyan gazdag férfihoz ment feleségül, aki kinézetre és életszemléletében is apjára hasonlított.

Libik György egy igazi fenegyerek volt, aki óriási szerepet játszott a nem túl népes magyar ellenállási mozgalom életében

– fogalmazott Medgyesi Konstantin, aki könyvet ír a különc aranyifjú életéről. A történet feldolgozásában – mint mondta – sokat segített neki Bubryák István szegedi televíziós újságíró és producer, aki többek között összeismertette Libik György testvérével, a most 92 éves Andréval.

Zseniális és pimasz kurázsi

Libik Györgynek – a macskákhoz hasonlóan – kilenc élete volt, mert kemény próbákban volt része, és rendkívül bátor ügyeket vitt véghez a magyar antifasiszta ellenállásban. A mérnökvégzettségű Libik – aki a háború után a felrobbantott budapesti hidak újjáépítésén dolgozott – a vészkorszak idején valahogy mindig azt tette, amit tennie kellett.

Mindezt nagyon kötetlenül, lazán és vagányan

– összegezte a történész az akkor 25 éves fiatalember akcióit, amelyeket sokszor a németek és a nyilasok orra előtt végzett.

Libik György az apósa, Szent-Györgyi Albert révén került kapcsolatba a magyar ellenállással, és kapcsolódott be a magyar politikába. Apjának, a vagyonos Libik Albertnek volt köszönhető, hogy bejáratos volt magyar és német üzleti körökbe egyaránt.

Előfordult, hogy apja egyik-másik német partnerének autóját használta az ellenállás szórólapjainak terjesztéséhez, illetve szállításához. De előfordult az is, hogy a pesti csillagos házakból zsidókat mentett a német üzletemberek német rendszámú autóival.

„Zseniális és egyben pimasz is” – értékelte a munkamódszert a szegedi kutató. Hozzátette, hogy olyan kurázsival találkozott, amelyet muszáj volt kutatnia, és meg kellett írnia a történetet. „Mutassuk be, hogy nemcsak a lengyeleknek, a franciáknak vagy az olaszoknak voltak hőseik a vészkorszakban, hanem nekünk, magyaroknak is” – vallott a szerző motívumairól, miért is kezdett bele a feltáró munkába.

Dzsingisz kán és a replikázó „Liba”

A parányi – és többnyire csak Budapesten működő – ellenállás tagjai befogadták a síbajnok-motoros mérnököt: itt ismerkedett meg Donáth Ferenccel, Major Tamással, Losonczy Gézával, Péter Gáborral, valamint Pálffy Györggyel is, akit később a Rajk-perben kivégeztek.

Fontos megjegyezni, hogy lelkialkatát és habitusát tekintve Libik nem volt kommunista, akiket túl vonalasaknak tartott, de az ellenállásban mégis ők domináltak

– magyarázta a szegedi történész.

Libik, vagy ahogy az ellenállók becézték, „Libás” 1944 szeptemberében kapott egy feladatot az illegális kommunista Donáth Ferenctől, mozgalmi nevén Dzsingisztől. Egy olyan röplapot kellett terjesztenie a fővárosban, ami a tépett gatyájú Hitlert ábrázolta gunyorosan, amint a törpe Horthyra támaszkodik. „Libás” és Donáth között kisebb purparlé alakult ki, mert a fiatalember szerint egyáltalán nem igaz, hogy Horthy és Hitler között bárminemű politikai együttműködés lett volna akkoriban. Libik később úgy emlékezett vissza az esetre, hogy a felvetéseire Donáthék részéről „fensőbbséges” kioktatást kapott. Világossá tették: a röplap terjesztése kommunista politikai érdek. Dzsingisz még azon is élcelődött, hogy „Liba” biztosan megijedt a feladat kockázataitól.

Ez volt az első olyan élethelyzet, amikor baloldali szimpatizánsként ugyan, de a kommunista nézőponttal szemben érvelt. Az első olyan pont, amikor a felvágott nyelvű fenegyerek kritikát fogalmaz meg a kommunistákkal szemben

– állapította meg a kutató. Szerinte ekkor érezte először azt: valami nem stimmel velük, hogy valami nem teljesen kerek. Először tapasztalta meg ezt az érzést 1944 őszén, majd 1947 után egyre többet – 1949-et követően pedig szinte mindig.

Patkányok a romok között, avagy Szerb Antal drámája

Libik hamis papírokat kapott Retkovszky Béla álnéven. A fiatalember a svéd követség autóvezetője lett, ekkortól vált hivatalosan a követségi titkár, Raul Wallenberg sofőrjévé.

Nagyon intenzíven vett részt a budapesti zsidók mentésében

– hangsúlyozta Medgyesi Konstantin. Például ’44 decemberének végén értesítették a svéd nagykövetséget, hogy Pesten a nyilasok a Dunához terelik ki az egyik csillagos ház lakóit. Az egész várost elsötétítették, és mindenütt ellenőrző pontok voltak. „Libás” autóba ugrott, hogy Wallenberg követségi titkárt a Kodály köröndhöz szállítsa. Ott a svéd diplomata határozott fellépésének köszönhetően visszaengedték a csillagos ház lakóit, és a nyilasok eltakarodtak a zsidók lakta házból.

Egy másik akcióban egy Farkas Imre nevű gépészmérnök vezetésével a műegyetemi ellenálló csoport kidolgozott egy megmentési tervet Szerb Antal író, irodalomtörténész számára. Ebben Libik ugyancsak sofőrként működött közre. A terv szerint György 1100-as Fiatjával ment volna Szerb Antalért. „Szerb részben a lojális, részben a fatalista típusok közé tartozhatott” – ezért nem tartott Libikkel a búvóhelyre, csak bőröndjét adta át elhelyezés végett. Az író azt mondta, hogy „még gondolkozik az illegalitás s a munkaszolgálati bevonulás közötti alternatíván”.

Szerb Antal az 1937-ben megjelent Utas és holdvilág című regényének zárósoraiban írt így a főhős Mihályról: „Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok között. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

Tudjuk, Szerb végül 1944. június 5-én bevonult a munkaszolgálatra. Mellbevágó olvasni a 7 évvel korábban írt sorait, miszerint „életben kell maradni” a patkányok és a romok között. Szerb Antalt 1945 januárjában a balfi táborban nyilas keretlegények agyonverték.

Az Urál hegység mellé deportált barátnő

A második világháború után Szent-Györgyi Albert országgyűlési képviselő lett. A tudós és családja is nagyon bízott abban, hogy egy igazságos új világ fog beköszönteni. Libik „Libás” György Gerő Ernő közlekedési miniszter egyik mérnök tanácsadója lett. Kijózanító volt számára a ’47-es, kékcédulás kommunista csalás. Családi barátjukat, Karig Sára költőt, aki hivatalosan panasszal élt a választási csalás miatt, az egyik éjszaka a szovjetek elrabolták. A törékeny irodalmár 1953-ig az Urál egyik munkatáborában robotolt.

„Libás” megkereste egykori ellenállótársát, Péter Gábort, aki akkor már a hírhedt ÁVO-t vezette. A szabóból lett államvédelmis meghallgatta a mindig vidám fickót, majd széttárta a kezét, és azt mondta: ez a szovjetek ügye, nem akar beleavatkozni.

Libik György ezután kezdett távolodni a baloldaltól, és az ötvenes évek elejére már egészen antikommunista lett.

„Libás” 1989-ben, amikor hazatért Svédországból, megkereste az öreg és beteg Péter Gábort. A férfi, aki egykor élet és halál ura volt, senkit sem fogadott otthonában, kivéve egykori harcostársát, Libik Györgyöt. A csalódott és keserű öregember, amikor meglátta a sportos és mosolygó Libiket, a nyakába borult, és megölelte. Aznap senkit sem kértek számon a múlt miatt.

Akiket egymásnak teremtett a sors

„Én oda megyek, ahová Daddy mondja” – pityergett a háború után egy családi vacsora alatt Szent-Györgyi Nelly, miután tudós apja tudatta családjával, hogy a kommunista uralom sem lesz jobb, mint a nemzetiszocialista.

Nem sokkal később Nelly és Gyurka elváltak. Talán azért, mert a hölgy nagyobb biztonságban érezte magát édesapja közelében, mint férje mellett. Talán ideológiai okai voltak. Libik György később feleségül vett egy magyar úszónőt, Marit, akitől két gyereke lett. 1956. december 6-án Svédországba disszidáltak. Nelly hozzáment egy amerikai üzletemberhez, akitől három gyereke született.

Csaknem két évtized telt el, amikor újra találkoztak.

Hiába öregedtek meg, ezt a két embert a sors egymásnak teremtette

– mondta lelkendezve Medgyesi Konstantin, mintha egy negédes hollywoodi forgatókönyvből olvasná.

Nelly és Gyurka románca 1965-ben kezdődött újra. Egyik alkalommal együtt mentek el síelni.

A nő félve mesélte el a férfinak: válásuk után arról álmodozott, talán „lesz még alkalmam arra, hogy lesiklok utánad”. A késői románc rövidebb volt, mint a házasságuk. Nelly rákos lett, és ’69-ben meghalt.

Libik György megérte a rendszerváltást, és a ’80-as évek végén Magyarországra költözött. Boldogan élt Budapesten, míglen 1995 januárjában rosszul nem lett, és kapott egy agyi trombózist. A 76 éves férfi egy hétig lebegett élet és halál között. „Ezt követően, ahogy azt a nekrológjában írták: a tőle megszokott könnyedséggel átsiklott a másik oldalra” – zárta az egykori ellenálló történetét Medgyesi Konstantin.

Rovatok