Párhuzamot vontunk az aktív miniszterelnökként leghosszabb ideje regnáló Orbán Viktor és az őt hajszállal lemaradva követő Tisza Kálmán között. A beszélgetést onnan kezdtük Szarka László történésszel, a Rubicon főmunkatársával, hogy milyen korabeli belpolitikai fejlemények vezettek az 1867-es Kiegyezésig. A megváltozott világ, ami a Habsburgokkal szemben egyre kevésbé találta hatékonynak a passzív rezisztenciát, végül egymás után hozta felszínre a politikai pártokat. Az ország legnagyobb vármegyéjének, Biharnak a képviselőjeként lépett színre ekkoriban Tisza Kálmán, aki végül 1875-ben egészen a miniszterelnökségig vitte Szabadelvű Pártjával, és maradt is a bársonyszékben 1890-ig.
Az ő politikai pályafutását is az éles kanyarok jellemezték, csakúgy mint Orbán Viktorét. A történész a párhuzam kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy mindkét politikus életében volt egy olyan fordulat, amely – más-más történelmi környezetben –, de az életüket eltérő pályára terelte. Tisza eleinte nagyon határozott ’48-as elveket vallott, majd mire kormányfő lett, ez már nem jellemezte. Az Orbán Viktor vezette Fidesz pedig a liberális oldalon kezdett, mára viszont az Európai Parlament Patrióták Európáért nevű jobboldali frakciójának a tagja.
Kormányzása alatt Tisza Kálmán egy olyan nagy formátumú politikus lett, akit c s ak a hatalom érdekelt , hogy az ország javáért tevékenykedhessen.
Mind a Tisza-, mind pedig az Orbán-kormány kezdeti időszakát a katasztrófák jellemezték. Míg 2010-ben a nyári nagy árvizek, majd kora ősszel a kolontári vörösiszap-katasztrófa, úgy 1879-ben a szegedi árvíz volt ilyen, ami akkor a fél várost elpusztította, és sürgősen újjá kellett azt építeni. Mindkét államférfi jól kezelte a válsághelyzeteket – mondta Szarka László.
Párhuzamként felvillantottuk a mindkét időszakra jellemző radikális közigazgatási reformokat. Míg Orbán Viktorék már kormányzásuk elején centralizálták a közigazgatást, és visszahozták például a járások intézményét, addig Tiszáék 1876-ban kialakították az egységes vármegyerendszert, jó néhány évszázados kiváltságot megszüntetve, illetve onnantól kezdve a kormányhoz került a vármegyék élén állók kinevezése.
Tisza Kálmán alapelve az volt, hogy követőit, támogatóit helyzetbe hozta, ezáltal biztosította be lojalitásukat, viszont ő maga semmiféle személyes előnyre nem tett szert, még a felesége után járó grófi címet sem volt hajlandó használni. A kormánytagok kiválasztásánál viszont csak és kizárólag a szakértelem számított, ezért lett olyan sikeres kormányzásának 15 éve.
Mindkét politikus zseniálisan kezelte politikai ellenzékét, amit a jelenben az elmúlt 14 év több kétharmados győzelme bizonyított, míg Tisza Kálmán egyszerűen „elmagányosította” a korabeli ellenzék vezéralakjait, politikailag cselekvőképtelenné tette őket.
Tiszáék választási győzelmeit az is nagyban segítette, hogy nem volt általános választójog, a felnőtt népesség mindössze 6 százaléka adhatta le voksát, ha bizonyos súlyos elvárásoknak megfelelt.
A történész szerint
ha látványpékségnek fogjuk fel azt, amit a két korszakban a vezetők tettek, akkor azért Tisza Kálmánnak könnyebb dolga volt”.
A műsorban szó volt még arról is, hogy