A koronavírus-járvány kezdete óta egyre többen viszik haza elhunyt hozzátartozójuk urnáját – mondta az Indexnek az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület elnöke, Gerencsér Balázs. A szerettünk halála miatti gyász feldolgozásának fontos része a temetés, ennek hiányában nehezebb az elszakadás – fogalmazott az Indexnek Révész Renáta Liliána gyászterapeuta a közelgő halottak napja kapcsán.
A KSH adatai szerint Magyarországon évente körülbelül 130 ezer elhunytat helyeznek végső nyugalomra, az urnás temetések aránya országos átlagban 70 százalék, Budapesten és a megyei jogú városokban 95 százalék. „A tendencia folyamatosan növekszik, amivel egyenes arányban nő az urnák hazavitelének, azaz a méltó végtisztesség elmaradásának aránya is, ami már a hamvasztások 30-40 százalékát érinti” – mondta Gerencsér Balázs. Az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) elnöke szerint ennek hátterében az anyagi mellett társadalmi okok állnak, a szertartások egyre kisebb jelentőséggel bírnak az emberek életében.
A KSH szeptemberi adatai szerint 2024-ben egy koporsós temetés országos átlagára 446 400 forint, míg az urnásé 321 460 forint, a tavalyi évhez képest tízszázalékos a drágulás, ötéves összevetésben – bár infláció alatti, de – már 40 százalékos áremelkedést lehet megfigyelni. Magyarországon a halál helye szerinti illetékes önkormányzat gondoskodik a köztemetésről a szociális kasszából azokban az esetekben, amikor nem találnak hozzátartozót, vagy nincs fedezet erre, és a hagyaték sem terhelhető meg.
Gerencsér Balázs elmondása szerint a koronavírus-járvány kezdete óta választják egyre többen az urnák hazavitelét, tavaly már évi 25 ezer esetről számoltak be. Ekkor indította első közös Ne vidd haza! kampányát öt országos temetkezési szervezet. „A megemlékezés helyét és a mindennapi életünket lélektani szempontból is fontos különválasztani” – hangsúlyozta Révész Renáta Liliána gyászterapeuta. Az OTEI elnöke rámutatott: nem szabad megfeledkezni arról, hogy az urnákat megfelelő kegyeleti körülmények között, a megjelölt lakóingatlanban kell tárolni, amit évente ellenőrizhet a kormányhivatal, és a hozzátartozóknak biztosítani kell a tiszteletadás lehetőségét.
Családon belül is több konfliktushoz vezethet, ha a temetkezési eljárásban, a hamvak tárolásában nincs egyetértés
– emelte ki Gerencsér Balázs. Az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület, a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesülete (MATESZSZ), a Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesülete (MTFE), a Magyarországi Krematóriumok Szövetsége (MKSZ) és a Magyar Temetkezési Kellékgyártók Egyesülete (MATEK) halottak napjához közeledve közösen arra hívják fel a figyelmet, hogy fontos időben beszélni a végső nyugalomra helyezés gyakorlatáról. Több száz kihelyezett plakáttal, tízezer nyomtatott kiadvánnyal tájékoztatják a napokban a temetőket járó embereket arról, hogy a halál nem lehet tabu, az önrendelkezéssel könnyíteni lehet a család veszteséggel együtt járó terhein.
Nemzetközi adatok azt mutatják, hogy a temetkezési költségek tekintetében az érintettek 33 százaléka tapasztalt valamilyen pénzügyi nehézséget, közülük 66 százalék azt mondta, hogy hónapokba telt, amíg pénzügyileg helyreállt, és sokan (22 százalék) közülük még évek múlva sem tudták anyagi helyzetüket rendezni.
Gerencsér Balázs hozzátette: az öngondoskodás mellett a hozzátartozóknak az is segítséget jelenthet, ha van végakarat a temetést, szertartást illetően. „Ma már számtalan lehetőség van erre: lehet a kedvenc kirándulóhelyen nyugodni, folyóba szórni a hamvakat, vagy lakott területen kívül levegőbe kisrepülőgépről. A jogszabály szerint két héten belül végső helyére kell helyezni az elhunytat. Ha ismerjük utolsó kívánságát, ennek megvalósítása érdekében mielőbb fel lehet venni a kapcsolatot az illetékes hatóságokkal” – jegyezte meg az OTEI elnöke, hozzátéve: a halálról nehezen beszélnek az emberek, de november 1-jéhez közeledve nyitottabbak erre.
„A halandóságunkkal nem akarunk szembenézni, ezért tabu a városiasodott társadalmunkban a halál, pedig a természet körforgásához éppúgy hozzátartozik, mint az évszakok változása” – fogalmazott Révész Renáta Liliána. Az amerikai Hospice of the Piedmont kutatása szerint az emberek 97 százaléka szerint nagyon fontos a halálról való kommunikáció idősödő szülő esetén, a megkérdezettek 81 százaléka gondolja úgy, hogy a saját haláláról is érdemes beszélgetni, viszont 63 százalékuk, azaz 3-ból 2 ember mégis arra vár, hogy valaki más kezdje el ezt a beszélgetést, mivel nehezen megközelíthetőnek tartják a témát, félnek, hogy rosszat mondanak, megbántanak valakit.
A gyászterapeuta szerint ebben közrejátszik az, hogy a mai ember elidegenedett halál rítusaitól, régen a családnál volt a ravatal, ma a halálozások többsége a kórházakban történik.
A ’60-as évektől érezhető egyfajta fiatalságkultusz, ami együtt járt azzal, hogy kevésbé lett téma a halál.
„Ha időnként beszélünk erről, a trauma könnyebben feldolgozható lesz. A temetés, a végtisztesség megadásának szertartása a gyászfolyamat fontos része, ami nagyjából fél év, de főként minden ünnep lezajlását követően, egy év után lesz könnyebb” – mondta Révész Renáta Liliána. A pszichológus szerint azok, akik otthon tartják az urnát, nem válnak el valójában az elhunyttól, ez megnehezíti a veszteség feldolgozását. Az is a gyász elakadásához vezethet, ha nincs egy sírhely, amit felkereshet.
„A halottak napja a megemlékezés ideje, alkalom arra, hogy beszéljünk az elhunyt életéről, a közös élményekről a nyughelyénél” – fejtette ki a szakember. Arra vonatkozóan pedig, hogy sokan a gyerekeket nem viszik temetőbe, temetésre, hogy megkíméljék őket a szomorúságtól, elmondta: ez a tabuképzéshez is hozzájárul, miközben ez egy szeretetteljes emlékezés rítusa is lehetne. „A rítusokat sokan azért hagyják el, mert nem értik annak célját, miközben pszichológiai előnyökkel is jár ezek megélése. A haláltémát sokan kerülik, miközben félnek attól, hogy majd róluk sem emlékeznek meg. Ha azonban ezeket az alkalmakat megtartják, az oldhatja ezt a szorongást is” – ismertette a gyászterapeuta.
(Borítókép: Temető. Fotó: Németh Kata / Index)