A Kozma utcai izraelita temetőben temetik el vasárnap délelőtt az 53 éves korában elhunyt Hadas Krisztát. A család vallástól és pártállástól függetlenül mindenkit szeretettel vár.
Vasárnap délelőtt 10 órakor, a Kozma utcai izraelita temetőben vesznek végső búcsút a tragikus hirtelenséggel elhunyt Hadas Krisztától – közölte az újságíró férje, Balassa János.
Szeretettel várunk mindenkit, aki szerette, vallástól, pártállástól függetlenül. Kérjük, hogy egy kaviccsal, és aki szeretné, egyetlen szál fehér rózsával vegyen tőle búcsút, a férfiak hordjanak bármilyen fejfedőt (sapka is lehet)
– áll a család közleményében.
Ahogy azt az Index is megírta, október 31-én, 53 éves korában meghalt Hadas Kriszta újságíró, riporter. Egy informátor szerint Hadas a tragikus csütörtöki délelőttön piacra ment, majd nem sokkal később egyik pillanatról a másikra rosszul lett, de ekkor még nem esett össze.
Az újságírónak még volt annyi ereje, hogy segítséget kérjen, így amilyen gyorsan csak tudott, besietett az első patikába, ahol elmondta a dolgozóknak, hogy rosszul van, és megkérte őket, hogy hívjanak hozzá mentőt. A gyógyszertár dolgozói azonnal Hadas Kriszta segítségére siettek, adtak neki egy pohár vizet. Azt viszont elsőre senki sem gondolta, hogy mennyire nagy a baj, a mentők kiérkezésekor Hadas szíve már nem dobogott.
Hadas Kriszta halálával óriási űrt hagyott sokakban. Kollégái, barátai az elmúlt napokban megható üzenetekkel búcsúztak a népszerű riportertől. A családtagok mellett többek között Csonka András, Vujity Tvrtko, Sváby András, Papp Gergely, Bojár Iván András és Till Attila is elbúcsúzott tőle.
Balassa János korábban, a közösségi oldalán Kriszta kedvenc írójának kedvenc idézetével búcsúzott feleségétől, Bächer Iván Haláltánc című könyvéből.
Furcsa dolog ez is, a meglátás. Amikor az ember meglát valakit. Amikor először látja meg azt, aki abban a pillanatban még idegen egészen. Furcsa dolog ez. Annyi embert lát az ember. De egészen más meglátni valakit, aki nélkül pár hét múlva már nem leszünk elképzelhetőek, és nem leszünk azok pár hónap, pár év, pár évtized elteltével sem, olyan embert meglátni először, akivel aztán végigcsináljuk az egészet, amikor még nem lehetett tudni, de lehet, hogy egy kicsit igen, hogy abban a meglátásban már benne volt minden, ami aztán elkövetkezett
– idézte Balassa. „Várj meg, kérlek” – zárta akkor sorait a gyászoló férj.