Az Alkotmánybíróság pénteken elutasította a Transparency International Magyarország alkotmányjogi panaszát, amelyben a szuverenitásvédelmi törvény több rendelkezésének megsemmisítését kérte. Az alkotmánybírák ezzel a döntésükkel beelőzték az Európai Unió Bíróságát, amelyhez még októberben fordult az Európai Bizottság a magyar jogszabály kapcsán elrendelt kötelezettségszegési eljárás keretében.
A szuverenitásvédelmi törvényt egy éve fogadta el az Országgyűlés. A jogszabály felállította a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amely feladatkörében eljárva többek közt
A törvény szerint a hivatal vizsgálati eljárása során bizonyítási jellegű cselekményként „a vizsgált szervezet, valamint az adott ügyben érintett állami vagy önkormányzati szerv kezelésében levő, a vizsgált üggyel összefüggésbe hozható összes adatot megismerheti, arról másolatot készíthet, és az összes ilyen iratba – ideértve az elektronikus adathordozón tárolt iratokat is – betekinthet, illetve azokról másolatot kérhet”.
A magyar jogszabály kiütötte a biztosítékot Brüsszelben. Az Európai Bizottság (EB) nem is késlekedett sokat, hiszen februárban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen „az uniós jogot sértő nemzeti szuverenitásvédelmi törvény miatt”.
A bizottság úgy értékelte, hogy a jogszabály sérti az elsődleges és másodlagos uniós jog számos rendelkezését.
És miután a magyar kormánynak az uniós aggályokra adott válaszait nem fogadták el Brüsszelben, Didier Reynders, az EB igazságügyi biztosa októberben közölte, hogy a törvény a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága elé kerül.
A jogszabály a hazai jogvédőktől is kemény kritikákat kapott. A Transparency International Magyarország június 19-én, egy nappal azután, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal „külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolása és támogatása” miatt vizsgálatot indított a szervezet és a vele szorosan együttműködő Átlátszó ellen, a hivatal fellépése miatt az Alkotmánybírósághoz fordult.
Alkotmányjogi panaszában többek közt azt kifogásolta, hogy olyan jogosítványokkal ruházták fel a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amelyekkel élve korlátozás és indokolás nélkül hozzáférést igényelhet az indítványozó és az indítványozóval kapcsolatba kerülő bármely személy vagy szervezet összes adatához. Emellett szóvá tette, hogy
a törvény sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, mert korlátozza az indítványozó azon jogát, hogy bármely társadalmi vagy politikai témában véleményét független szervezetként kifejthesse.
A Transparency International Magyarország indítványához kapcsolódva a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty Magyarország másfél hete amicus curiae (a bíróság barátja) beadványt juttatott el a Donáti utcába, amihez további 28 civil szervezet csatlakozott. Állásfoglalásukban további érveket igyekeztek felhozni amellett, hogy a törvény sérti az Alaptörvényben rögzített, a véleménynyilvánítás szabadságához, a tisztességes hatósági, illetve bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot, miközben rendelkezései ellentétesek a jogállamiság elvével, és nemzetközi szerződésbe is ütköznek.
Alkotmánybírák november 5-én kezdték tárgyalni az ügyet, és tíz nap alatt döntésre jutottak. Pénteken hozott határozatukban (előadó alkotmánybíró Juhász Imre, a testület elnöke) több pontjában elutasították, illetve visszautasították az alkotmányjogi panaszt.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy
a törvény a hivatal számára nem teszi lehetővé semmilyen jogkövetkezmény alkalmazását, így a támadott rendelkezései nem hozhatók összefüggésbe a véleménynyilvánítás szabadságával.
Ami pedig a hivatal jogállását, feladatait, a vizsgálati eljárására vonatkozó rendelkezéseket és az azzal összefüggő jogkövetkezményeket illeti, az alkotmánybírák arra a következtetésre jutottak, hogy a hivatal olyan független, autonóm államigazgatási szerv, amely sem a szuverenitásvédelmi törvény, sem az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016-os törvény fogalomrendszerében nem minősül hatóságnak, és nem folytat közigazgatási jogi értelemben vett hatósági ellenőrzést sem.
A hivatal a törvény alapján nem rendelkezik a vizsgálati eljárásával összefüggésben közvetlen szankcionálási lehetőséggel; az eljárást követő jelentésben tett megállapítások önmagukban nem minősülnek szankciónak, azok jogi kényszerítőerővel közvetlenül nem rendelkeznek. Emellett közvetlenül nem jogosult jogkövetkezmények alkalmazására sem, ezért eljárására a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog védelmi köre nem terjed ki.
A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs különvéleményt, míg Márki Zoltán, Patyi András és Handó Tünde párhuzamos indokolást csatolt.
Hörcherné Marosi Ildikó különvéleményében elismerte ugyan, hogy a magyar jogrendszerben és államszervezetben kitüntetett helye van a hivatalnak, mindazonáltal szerinte a törvényből hiányoznak azok a garanciális rendelkezések, amelyek a hivatal eljárását a szakjogi szabályozás szintjén összhangba hozzák a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal. Ezért szerinte
a testületnek hivatalból meg kellett volna állapítani, hogy a törvényalkotó általi mulasztással előidézett Alaptörvény-ellenesség áll fenn a törvény vonatkozásában.
Schanda Balázs a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése tekintetében osztotta Hörcherné Marosi Ildikó álláspontját.
(Borítókép: Az Alkotmánybíróság épülete 2021 márciusában. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)