A közműves ivóvíz a hazai települések több mint 99 százalékán biztonságosan fogyasztható – ezt igazolja a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) legfrissebb éves jelentése. Dr. Vargha Márta vezető vízhigiénés szakértő az Indexnek számolt be az országosan 46 ezer ivóvízmintából végzett 600 ezer vizsgálat eredményéről. A hatóság közlése szerint néhány időszakos bakteriológiai probléma vagy esztétikai kifogás ugyan felmerült, de a panaszokat minden esetben soron kívül kivizsgálták, a helyzet hamar megoldódott.
Az élelmiszerek között az Európai Unión belül a legszigorúbban az ivóvíz minőségét szabályozzák és ellenőrzik. Magyarországon az 5/2023. (I. 12.) kormányrendeletnek megfelelően több mint 60 paramétert vizsgálnak, köztük kémiai, mikrobiológiai, mikroszkópos biológiai és radiológiai komponenseket. Vargha Márta az Indexnek elmondta: 2026-ra több mint 100 összetevőre terjed ki a csapvíz folyamatos monitorozása.
Egészségvédelmi céllal vizsgálják az ártalmas kémiai anyagokat, mint például arzén, peszticid, ólom, nitrit és a szennyvízeredetű szennyezést jelző baktériumok, az E. coli és Enterococcus jelenlétét. A vizsgálatok száma az ellátott lakosok számától és a nekik szolgáltatott víz mennyiségétől függ.
A kistelepüléseken évente legalább négy alkalommal, a nagyobb városokban több százszor, Budapesten pedig naponta ellenőrzik a szolgáltatók és a kormányhivatalok laboratóriumai az ivóvíz minőségét. Az NNGYK szakértője elmondta, hogy összesen 9 településen nem alkalmas fogyasztásra a csapvíz, Makó környékén (Ferencszállás, Földeák, Kiszombor, Klárafalva, Makó, Makó-Rákos, Maroslele, Óföldeák, Székkutas) arzén határérték feletti jelenléte miatt. Ezeken a településeken ivóvíztisztító konténeres ellátással biztosítják a lakosság napi szükségletének megfelelő mennyiséget. A magyarok napi közvetlen vízfogyasztása nem haladja meg a napi 3 litert, az összesen fejenként felhasznált 100-120 liternyi mennyiség túlnyomó része tisztálkodásra, WC-öblítésre, mosásra megy el, az említett helyeken erre mind alkalmas a vezetékes ivóvíz.
„Ugyanakkor már ezeken a településeken is folyik az ivóvízminőség-javító program. 2012-ben 365 településen volt kifogásolt a csapvíz, azonban e programnak köszönhetően már 356 településen fogyasztható” – jegyezte meg Vargha Márta. Az említett kémiai anyagok jelenlétének geológiai háttere van. „Az, hogy bővelkedünk termálvizekben, a mélyebb víztartó rétegek magasabb arzéntartalmának kockázatával is együtt jár” – tette hozzá. Ahol nem áll rendelkezésre karsztvíz, parti szűréssel tisztított felszíni víz vagy kifogástalanul tiszta talajvíz, ott vették használatba a mélyfúrású artézi kutak vizét.
Tehát a dél-alföldi településeken a geológiai adottságok miatt nehezebb más vízforrást találni.
Európában az eltérő környezeti adottságok miatt más-más anyagok előfordulása jelent problémát, Olaszország egyes térségeiben például a szintén geológiai eredetű urán okoz problémát, míg Németország iparnegyedeinél az ipari eredetű szennyezők eltávolításával küzdenek.
Az NNGYK honlapján megtalálható valamennyi településre vonatkozó ivóvízminőségi jelentés, az alábbi kategóriák szerinti besorolással:
A hatóság vezető vízhigiénés szakértője elmondta: csak akkor nem fogyasztható biztonságosan a vezetékes víz, ha az utolsó kategóriába esik, vagyis az egészségre ártalmas kémiai anyagok mennyisége a megengedettnél tartósan magasabb. A szeptemberi árvízzel kapcsolatban megjegyezte: egyesek érezhették, hogy az érintett településeken biztonsági szempontból kissé jobban klórozták a hálózatot. Az árhullám Budapest ivóvízminőségét nem veszélyeztette, de a Dunakanyar több településén lajtos kocsiból biztosították az ivóvízellátást a probléma megoldásáig.
„Mikrobiológiai kifogás miatt az ilyen haváriahelyzeteket leszámítva rövid ideig, 1-2 napig szokott fennállni korlátozás” – jegyezte meg az NNGYK szakértője, hozzátéve: a főzéshez forralást követően itt is használhatták a csapvizet, ugyanis hőkezeléssel elpusztíthatók az árvíz miatt esetleg az ivóvízbe jutó kórokozók. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ közlése szerint az összesített adatok alapján 2023-ban az ország 99 százalékában jó minőségű volt a csapvíz. Összetételben sincs akkora eltérés az ásványvizektől, mint gondolnánk. „Sőt, vakteszten sem tudták megkülönböztetni szakértők a csapvizet a szén-dioxid-mentes ásványvizektől” – említette Vargha Márta a Magyar Vízközmű-szolgáltatók Szövetségének egy korábbi rendezvényén szervezett vízkóstolás eredményét.
Azt ugyan nem lehet meghatározni, hogy hol a legfinomabb a csapvíz Magyarországon, mivel – csakúgy, mint az ételeknél – az emberek többsége magasabbra értékeli azt az ízvilágot, amin felnőtt. A 2023-as évben kapott a hatóság néhány esztétikai szempontú panaszt a csapvíz megváltozott szagáról, színéről, ízéről, de mint leszögezték: a vizsgálati adatok szerint ez az említett 2. kategóriába esik, így a fogyaszthatóságot nem befolyásolta a jellemzően átmeneti probléma.
Legtöbbször az elosztóhálózatok elöregedése, az évtizedek alatt kialakult lerakódások vagy korrózió miatt válhat zavarossá a víz.
Az NNGYK közlése szerint panaszok esetén a szolgáltatók soron kívül elvégzik a hálózat öblítését, mosatását.
„A zavaros, sárgásbarnás elszíneződésért a jellemző ízvilággal általában a vas, illetve a mangán nagy koncentrációja jellemző, amely származhat a hálózatból, de lehet geológiai eredetű is. Ezek máskülönben a szervezet számára értékes vegyületek, csakúgy, mint a vízkőképződésért felelős magnézium és kalcium, ez utóbbiban bővelkedik a hazai ivóvízkészlet, egyes helyeken pedig jódban, szelénben vagy fluoridban – jegyezte meg a hatóság vízhigiénés szakértője, hozzátéve: az egészség- és a környezetvédelem szempontjából a magyarok számára a legjobb választás a csapvízfogyasztás. „Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van elegendő, jó minőségű ivóvizünk” – emelte ki. Sok mediterrán országban a szűkös édesvízkészlet miatt a tengervíz sótalanításával állítják elő az ivóvizet, ezért lehet helyenként sósabbnak érezni a csapvizet.
A szakértő arra is kitért, hogy ha nem a hálózatnál, hanem az ingatlanon belül történik a vízminőségromlás, azért a tulajdonos a felelős. Az 1945 előtt épült házaknál előfordul, hogy az épületen belüli csőhálózat ólomból készült. Az NNGYK ólomtérképén rá lehet keresni az ebből a szempontból kockázatot jelentő városrészekre, épülettömbökre. A fővárosban mintegy 50 ezer, míg a vidéki nagyvárosokban nagyjából 32 ezer épület és 620 ezer, illetve 130 ezer ember lehet érintett. Vargha Márta elmondta, hogy bár mindenképpen javasolják az ólomcsövek cseréjét, de egyperces folyatással is jelentősen lehet csökkenteni a kockázatot, a hálózatból ugyanis ennyi idő alatt kiöblítődik a pangó víz, és friss, biztonságos víz folyik már utána. A pazarlás megelőzésére ezt locsolásra, mosogatásra, takarításra fel lehet használni.
Az egyre népszerűbb háztartási víztisztító berendezésekről elmondta, a legtöbb esetben nincs rájuk valójában szükség,
sokan vannak, akik a klóríz kiszűrésére használják, pedig az pár perces szellőztetéssel is eltávolítható. Vargha Márta csak az NNGYK által engedélyezett eszközök megvásárlását tanácsolja, és hangsúlyozta a használati utasításnak megfelelő karbantartást, tisztítást. „Ha ezt elhanyagoljuk, az ivóvízbe káros anyagok oldódhatnak, vagy a szűrőkön veszélyes baktériumok szaporodhatnak el” – mutatott rá.
Az ingatlanon belüli, kerti fúrt kutak vízminősége is fókuszba került a szeptemberi árvíz során; a lehetséges szennyeződések miatt használatukat mellőzni kellett. A szakember erről úgy nyilatkozott, hogy alapvetően a megbetegedések szempontjából magasabb kockázatot jelent. Ezek vízminőségét a hatóság nem vizsgálja, viszont a vonatkozó jogszabály szerint a tulajdonosnak 3 évente kell vizsgáltatni. „Háromévenként vízminőség-vizsgálatot kell végeztetni, noha erről a kúttulajdonosok többsége nem tud. Az ásott, fúrt kutak minőségét máshogy is óvni kell, legalább 10 méteres körzetében nem szabad árnyékszéknek lennie, trágyázott földkezelést végezni vagy állatot tartani” – hangsúlyozta a vízhigiénés szakértő, hozzátéve: a szerves trágya, műtrágya nitrittel szennyezheti a vizet, ami főleg a várandós nők esetében a magzatot, valamint az egy év alatti gyermekek egészségét veszélyezteti.
A vezetékes ivóvíz minőségét a szolgáltatók mellett az illetékes népegészségügyi hatóság is folyamatosan ellenőrzi, ez összesen a 2023-as évben 46 ezer mintavételt és közel 600 ezer vizsgálatot jelentett az NNGYK közlése szerint. Az ivóvíz minősége az ország legtöbb pontján megfelelő. Amennyiben a vizsgálatok során bármilyen szennyezést észlelnek, az ivóvíz-szolgáltatók minden esetben beavatkoznak a biztonságos szolgáltatás helyreállítása érdekében, és ha kockázat merül fel, arról a lakosságot azonnal tájékoztatják – szögezte le a hatóság.
(Borítókép: Csapvíz Amerikában. Fotó: Los Angeles Times / Getty Images)