Az ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar Magyarországon is sok család életét keseríti meg. Egyes felmérések szerint a gyerekek 8-10 százaléka lehet a rendellenességgel érintett. Az MTA Lendület Fejlődéstani és Transzlációs Idegtudomány Kutatócsoportja több mint 300 gyerek és tinédzser bevonásával végez egy nagyszabású kutatást. Bunford Nóra, a kutatócsoport vezetője az Indexnek úgy nyilatkozott: az ADHD és az alkoholfüggőség közötti átfedés körülbelül 64 százaléka közös genetikai tényezőknek tulajdonítható.
Az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder), azaz a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar minél pontosabb megismerése céljából az MTA Lendület Fejlődéstani és Transzlációs Idegtudomány Kutatócsoportja több mint 300 gyerek és tinédzser bevonásával folytat vizsgálatot.
Az ADHD egy idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amelynek magtünetei: a figyelemzavar, a hiperaktivitás és az impulzivitás, kísérő tünete pedig többek között a gyenge impulzuskontroll.
„A kutatás azt vizsgálja, hogy a fiatalok körében mik jelzik majd, hogy a serdülők közül kik fognak évekkel később valószínűbben az ADHD szempontjából különösen releváns problémás viselkedésformákat mutatni” – magyarázta az Indexnek Bunford Nóra, a kutatócsoport vezetője. A szakemberek a genetikai és az elektrofiziológiai vizsgálatok mellett megfigyelik a gyerekek viselkedési formáit, valamint a velük készített interjúkban az úgynevezett „önbevallási szintet” is mérik.
Az USA-ban végzett pszichológusnő elárulta, hogy a releváns viselkedésformák esetén mérik az agressziót, a bűnözési hajlandóságot, a különböző kockázatos attitűdöket és magatartásformákat.
A mai tudásunk szerint az ADHD kialakulása több gén kölcsönhatásának és a környezeti tényezők együttes hatásának az eredménye. Külső tényező lehet például az életmód vagy különböző környezeti hatások, amelyek fontos szerepet játszanak a rendellenesség kialakulásában
– magyarázta a kutatócsoport vezetője.
Arra a kérdésre, hogy van-e kapcsolat az ADHD-val diagnosztizált gyerekek és a később kialakuló függőségek között, Bunford doktornő elmondta: az érintettek jellemzően korábban kezdenek el kémiai szereket fogyasztani vagy kipróbálni. Mint mondta: gyorsabban és nagyobb valószínűséggel alakul ki náluk függőség. Ugyanez igaz az alkoholfogyasztásra is.
Az eredmények azt sugallják, hogy azoknál az egyéneknél, akiknél magasabb a genetikai kockázat az ADHD-ra, nagyobb lehet a kockázata a problémás alkoholfogyasztás kialakulásának is. Ikerkutatásokban azt is kimutatták, hogy az ADHD és az alkoholfüggőség közötti átfedés körülbelül 64 százaléka közös genetikai tényezőknek tulajdonítható
– tudatta Bunford Nóra, aki határozottan hangsúlyozta: nem minden ADHD-val érintettnél lesz megfigyelhető ugyanaz a biológiai vagy következménymintázat.
Az Index azon kérdésére, hogy növekszik-e a figyelemhiányos hiperaktív zavar a mostani gyerekeknél, vagy 30 évvel ezelőtt is ennyi volt, csupán a rendszer nem szűrte ki őket, a doktornő közölte: sajnos erre nincs egyértelmű válasz.
Egyrészt világszerte csökken a mentális zavarokat övező stigma a társadalmakban, másrészt egyre több információ jut el az emberhez, ráadásul a diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai eszközök is folyamatosan fejlődnek.
Míg néhány évtizeddel ezelőtt azt gondoltuk, hogy az ADHD egy, csak gyermekeket érintő zavar, ma már úgy látja a tudomány: az ADHD sok esetben felnőttkorban is tartósan jelen van, ami szintén hozzájárulhat a növekvőnek tűnő gyakorisághoz
– jelentette ki a pszichológus.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, az EU több tagállamában is korlátozzák a mobiltelefonok használatát az iskolákban. „A mobilozást nem vizsgáljuk ebben a kutatásban, de a legtöbb pszichológiai jelenséghez hasonlóan a mentális problémák és a mobiltelefon-használat kapcsolata sem fekete-fehér. A hasznossága és károssága függ a használó életkorától, a használt funkcióktól és tartalmától, a használat mennyiségétől és egyéb körülményeitől. Tehát az informált szabályozás feltehetően indokolt” – mondta el Bunford Nóra.
(Borítókép: Az MTA Lendület Fejlődéstani és Transzlációs Idegtudomány Kutatócsoportjának vizsgálata. Fotó: MTA Lendület Fejlődéstani és Transzlációs Idegtudomány Kutatócsoport)