A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) közleményben reagált a kormány 2025-ös költségvetési tervezetére. A tanárok arra kérik az ország vezetőit, hogy a tervezetben foglaltaktól eltérően legalább az infláció mértékével emeljék a közoktatás működtetésére fordítható összeg nagyságát. 

Az érdekvédők nehezményezik, hogy „a kormány továbbra sem fordít kellő figyelmet a nemzetgazdaság szempontjából is meghatározó területre, és nem tekinti az oktatást stratégiai ágazatnak”. Kiemelték: 

A PSZ követelései között van továbbá, hogy az iskolakezdési támogatás járjon automatikusan minden oktatásban dolgozó munkavállaló köznevelésben tanuló gyermeke után, és ne a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozzon az, hogy kap-e valaki ilyen béren kívüli juttatást. Követelik, hogy ennek a fedezetét építsék be a jövő évi költségvetésbe. 

Akkor nem fordulhat az elő, ami a 2024/2025-ös tanév kezdetekor, hogy a tankerületek pénzhiányra hivatkozva utasították el a szülők kérelmeit, mert nem volt erre elkülönített pénz a költségvetésükben. Ez a helyzet még furcsább annak fényében, hogy minden határon túli magyar iskolás 100 000 forintot kapott tanévkezdéskor

– tették hozzá. 

Emellett azt követelik a kormánytól, hogy az állami fenntartású intézmények dologi kiadásaira szánt összeget emeljék az egyházi, alapítványi fenntartású iskolák dologi kiadásokra fordított összegének szintjére. „Az értelmetlen tartalmú pedagógusi vizsgák helyett pedig inkább a Nemzeti alaptanterv beválásának vizsgálatával foglalkozzanak.” 

„Nem lehet másodrendű polgár, aki közoktatásban dolgozik”

November 22-ét a PSZ kezdeményezésére nyilvánították a magyar közoktatás napjává 1991-ben. A szakszervezet ezen az akciónapon az aktuálisan zajló költségvetési vitához kapcsolódva szerette volna felhívni a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a közoktatás stratégiai jelentőségére és a szükséges fejlesztésekre.

Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke az Indexnek elmondta, „úgy tűnik, idén helyreáll a világ rendje”, mert amikor november 22-e kiemelt nap lett, az eredeti cél az volt, hogy a novemberi költségvetési tárgyalások idején helyezzék a fókuszt a közoktatás problémáira és azokra a területekre, amelyek szerintük több forrást igényelnek. Az elmúlt közel másfél évtizedben azonban júniusban vagy július elején fogadta el a kormány a következő évi költségvetést, ezért nem volt alkalmuk javaslatot tenni.

Jelenleg probléma, hogy az állami fenntartású oktatási intézmények jóval kevesebb pénzt kapnak dologi kiadásaikra, mint az egyházi intézmények, amelyek legalább két és félszer nagyobb összeggel gazdálkodhatnak. Ezért az esélyegyenlőség jegyében azt kérik a döntéshozóktól, hogy minden oktatással foglalkozó intézmény ugyanazokkal a forrásokkal rendelkezzen. 

Emellett kérik, hogy az oktatásban dolgozó munkavállalók köznevelésben tanuló gyermekei után járó iskolakezdési támogatást is kapja meg mindenki, akit illet. A jogszabály ugyanis igen faramuci módon szól erről, és az adható juttatások közé sorolja. Gosztonyi Gábor szerint azonban ez nem csak hogy adható, de jár is a munkavállalónak. 

Nem lehet másodrendű állampolgár valaki azért, mert a közoktatásban dolgozik, szemben más közszférában dolgozókkal, akik megkapják ezt az összeget. Az oktatás illetékesei azzal a cinikus félmondattal intézték el az egészet, – a tankerületek és maga a Klebelsberg Központ is – hogy egyrészt ez csak adható, másrészt nincs benne a költségvetésben 

– magyarázta Gosztonyi Gábor, hozzátéve: Ha valóban az a legnagyobb akadály, hogy nincs benne a költségvetésben, akkor itt az ideje, hogy költségvetési forrásokat különítsenek el rá. „Ráadásul a pedagógustársadalom erősen elöregedett, ezeknek a juttatásoknak a kifizetése nem lenne hatalmas összeg a kormány számára” – egészítette ki. 

A pedagógusok azt remélik, közleményük eléri a célját, és felhívja az ország vezetőinek figyelmét arra, hogy a közoktatás nemzetgazdasági szempontból is meghatározó terület, tehát ehhez méltóan, stratégiai ágazatként kell tekinteni rá. 

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)