Az Index külön sorozatban jár utána, mi történik azokkal az újszülött babákkal, akiket a szüleik kórházban hagynak, és nem látogatnak. Az első részben azt néztük meg, hány csecsemő rekedhetett országos szinten egészségügyi intézményekben. A második részben bemutattuk, milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki örökbefogadásra készül. Harmadikként pedig egy olyan család történetét mutatjuk be, ahol három örökbe fogadott gyermeket nevelnek: Olivér, Márk és Patrik vér szerinti testvérek.
Három nap alatt háromszor szállították kórházba Szebényi Krisztát. Mint később kiderült, kismedencei gyulladás okozta a panaszait, ezért úgy döntöttek, megműtik. A beavatkozás rövid műtétnek indult, ám később többórás orvosi munka ellenére sem tudták megmenteni a petevezetékeit: meddő lett.
Az akkor 18 éves lány ma már felnőtt nőként, mély őszinteséggel és természetességgel beszél a kálváriájáról, a traumákat egyszerű történetekként elmesélve. Kiegyensúlyozott, boldog feleség, és három fiúgyermek büszke anyukája. Még arra is szakít időt, hogy a közösségi médián keresztül segítsen azoknak a nőknek és férfiaknak, akiknek hozzá hasonlóan nem adatott meg, hogy vér szerinti gyermekük legyen.
Tamással, a férjével 2013-ban ismerkedtek meg, és két évre rá össze is házasodtak. Tudták, hogy nagy valószínűséggel nem lehet közös gyermekük, ám mint azt Kriszta mesélte, ennek tudatában vágtak bele a közös életbe. Volt időszak, amikor bíztak az 1 százalékban, és meddőségi kezelésekre jártak. „Két meddőségi klinikánál is próbálkoztunk. Az első helyen többször megalázó és kellemetlen helyzetbe hoztak, mintha futószalagon próbáltak volna termékennyé tenni. A második helyen viszont annak ellenére, hogy nagyon jó orvoshoz kerültem, nem mentek utána, valójában mi lehet a probléma” – emlékszik vissza.
Három hormonkezelést kapott, de az inszeminációig sem jutottak el, mert nem voltak petesejtjei. Ráadásul minden egyes kezelés előtt valamilyen természeti nehezítéssel kellett megküzdeniük: vagy elgázolt valakit a vonat, ezért nem járt, vagy defektet kapott a busz, amivel a meddőségi központba tartottak. „Mindig volt valami, ami miatt úgy éreztük, nem kellene erőltetni, így abbahagytuk ezt az amúgy fizikailag és lelkileg is megterhelő folyamatot.”
Krisztáék 2018 áprilisában jelentkeztek először a Pest vármegyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (TEGYESZ). Ő biztos volt a döntésben, ám a férje kezdetben sokat aggódott azon sztereotípiák miatt, amelyek körbelengik az örökbefogadást. Az akkor még kötelező (2020 szeptembere óta nem szükséges elvégezni) 40 órás örökbefogadói tanfolyam viszont eloszlatta a kételyeket, és segített megismerniük az örökbefogadás valódi oldalát.
„2018. december 5-én kaptuk meg a határozatot, ami feljogosított a TEGYESZ-nél való várakozásra, nem csak megyei de országos szinten is. Kérésre ugyanis akár országos szinten is várakozhatnak gyermekre az örökbe fogadni szándékozók” – tette hozzá Kriszta, aki a folyamat minden lépésére szakembereket megszégyenítő pontossággal emlékszik vissza.
A házaspár 0-tól 4,5 éves korig, nemi és származási kikötés nélkül, betegségekben elfogadóan várta első gyermekét (és a következő kettő gyermekük esetében is ugyanezekkel a kikötésekkel vágtak neki az örökbefogadásnak). Illetve jelenleg is így várakoznak, azzal a változással, hogy kizárólag lányt szeretnének, és több gyermekért már nem állnak sorba.
Sokan megbotránkoznak azon, hogy szinte bármilyen kikötést tehet egy örökbe fogadni szándékozó a gyermekkel kapcsolatban. De az én személyes véleményem az, ha valakinek vannak kikötései, az jó, mert az azt jelenti, hogy fel tudja mérni, mivel tud együtt élni egy életen át
– hangsúlyozta Kriszta, hozzátéve, hogy az örökbefogadók életkorra, nemre és betegségekre is tehetnek kikötést. Ugyanakkor rengeteg betegséget újszülöttkorban nem lehet felismerni, más betegségek viszont annyira jelentéktelenek, hogy a kizárásuk csak meghosszabbítja a várakozást.
„Van olyan pont, hogy végtaghiány. Mi az első, ami eszedbe jut? Hogy nincs keze vagy nincs lába, de végtaghiány az is, ha nincs meg egy ujjperce. Nem tökmindegy, van-e egy ujjperce, vagy nincs a gyereknek? Nyilván jó ha van, de ne ezen bukjon el egy örökbefogadás.” Ezért Kriszta azt tanácsolja az örökbe fogadni szándékozóknak, hogy a kérdéses pontoknál kérjenek bővebb tájékoztatást, és csak azt zárják ki, amivel valóban nem tudnának együtt élni. Az esetükben a következő négy betegség volt kizárva: Down-szindróma, teljes süketség, teljes vakság és az AIDS.
Nem mindenki ilyen szerencsés, mesélte Kriszta, de ők 8,5 hónap várakozás után kaptak SMS-t, hogy érkezik egy kisbaba, aki minden feltételüknek megfelel, és örökbefogadható.
„2019 júliusában nyaraltunk, egy olyan hotelben, ahol szinte csak gyerekesek foglaltak szállást. Tudtam, hogy ez egy jel, mondtam is a férjemnek, hogy: »Meglátod, holnap gyerekünk lesz.« Azt gondolták, kezdek kicsit beleőrülni ebbe a gyerekre várásba. Egész másnap a telefonomat néztem, nyilván senki sem hívott, és amikor este sétára készülődtünk, háromnegyed kilenckor jött az értesítés, hogy születni fog egy kisbaba” – elevenítette fel a napot.
A terhesség gondozatlan volt, az anya roma származású, hajléktalan és szifiliszes, aki már korábban is adott örökbe gyermeket.
Ez, Kriszta elmondása szerint, olyan csomag volt, amire több házaspár is nemet mondott, „túl félelmetes volt nekik”. Ő viszont, amikor elolvasta az üzenetet, beszélni sem tudott a boldogságtól. Üröm az örömben, hogy egy másik párt is értesítettek a baba érkezéséről, akik régebb óta várakoztak, így csak remélni tudták, hogy a visszalépésükkel ők vihetik majd haza az újszülöttet.
„Másnap reggel állásinterjúra mentem volna, 8 órakor betelefonáltam, hogy nem tudok menni, mert gyerekem lesz. 8 óra 25 perckor csörgött a telefonom, hogy visszalépett a másik pár, másnap mehetünk a kórházba. Így lett Patrik” – magyarázta az anyuka, hozzátéve, hogy amint meglátták az inkubátorban fekvő apró kisfiút azonnal igent mondtak.
Azért, hogy a lehető legbiztosabb legyen a döntésében, az örökbe fogadni szándékozók leghamarabb két héttel a szülés előtt találkoznak a vér szerinti anyával. „Elborzasztó dolgokra számítottunk, mert a kórházi dolgozók ilyen dolgokat mondtak. De alaptalan volt minden: az anyuka ápolt, csinos és összeszedett volt, és nagyon félt, ugyanúgy, ahogy mi.”
Az anyának újszülött nyílt örökbefogadása esetén szüléstől számítva hat hete van arra, hogy meggondolja magát, és visszakérje a gyermekét, ám ez idő alatt már az örökbe fogadni szándékozó szülők nevelik, ápolják és gondozzák a picit. Tehát, ahogy Kriszta mondta:
Hiába van hozzád kihelyezve, szereted és törődsz vele, ha visszakérik, akkor vissza kell adni.
Érdemes megjegyezni, hogy az az édesanya, aki lakhatási, anyagi vagy mentális problémák miatt segítségre szorul, fordulhat civil szervezetekhez is támogatásért. A jogvédők nem csak jogilag, mentálisan és lelkileg állnak az édesanya mellett, hanem azzal is megismertetik, milyen lehetőségei vannak az élethelyzete rendezésére.
Krisztáék szülés után hat hétig vártak arra, hogy hivatalossá váljon az örökbefogadásuk, és biztosak legyenek abban, hogy megtarthatják a picit. (Amikor az örökbefogadás hivatalossá válik, új anyakönyvi kivonat készül, az örökbefogadók pedig vér szerinti szülő státuszba kerülnek.) Ám még meg sem száradt a bélyegző a családdá válásukon, már a következő baba örökbefogadásán gondolkodtak.
Több vármegyében fő szabályként legalább egy-másfél évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki ismét örökbe fogadhasson. „Arra hivatkoznak, hogy természetes úton sem lehetne kilenc hónapnál hamarabb ismét gyermeket vállalni. Így Patrik születése után egy évvel tudtunk csak ismét jelentkezni a TEGYESZ-nél. Már előkészítettük a papírokat a várakozáshoz, amikor jelezték, hogy Patrik vér szerinti anyja ismét terhes. Nagyon örültünk, hogy a fiúnknak vér szerinti testvére lehet” – folytatta a történetüket Kriszta.
A terhesség ismét gondozatlan volt, ezért a házaspár arra kérte a civil szervezetet, hogy hadd támogassák a kismamát. Bár az anyagi támogatást a törvény tiltja, Kriszta a születendő babára gondolva a terhesgondozás, valamint a védőnői konzultációk szervezésével segítette az anyát.
Második gyermekük, Márk februárban, a terhesség 41. hetében, 3200 grammal született meg. Gondozatlan terhesség esetén azonban csak becsülni lehet, hogy a terhesség hányadik hetében indult be a szülés.
Kriszta idillinek nevezte azt az időszakot, amikor hazavitték a második kisfiukat, Márk ugyanis nagyon nyugodt baba volt. Nem sírt és jól aludt, Patrik pedig örült a kistestvérnek. A házaspár így a második gyermek után sem gondolkodott sokat azon, hogy szeretnének magukhoz venni még egy gyermeket.
Olivér, Márk és Patrik vér szerinti testvérek, édesanyjuk terhessége nagyrészt gondozatlan volt, ám Krisztáék a harmadik fiú érkezésénél is mindent megtettek (már amit a törvény megenged), hogy biztonságban születhessen meg a pici.
Dohányzott, alkoholt és szereket is fogyasztott a terhességek alatt. De nem lehettem vele minden pillanatban, és nem foghattam a kezét. El kellett fogadjam, hogy ezekre nincs ráhatásom, és talán ez volt az egészben a legnehezebb
– vallotta be Kriszta. A szóban forgó nőnek nem lehet több gyermeke, a házaspár viszont utolsóként egy kislányra vár, 0-tól 4,5 éves korig, származási kikötés nélkül, betegségekben elfogadóan.
Az Index november 11-én indította el a kórházban hagyott gyermekekről szóló sorozatát. Eddig az alábbi részeket jelentettük meg:
1. rész (Hány csecsemő rekedt országos szinten kórházban, mi történik velük, miután nem látogatják őket?)
2. rész (M ilyen feltételeknek kell megfelelnie egy örökbe fogadni szándékozónak és mennyi idő, míg valaki magához tud venni egy csecsemőt?)
Tartsanak velünk sorozatunk következő részében is, amelyben azt nézzük meg, milyen esetekben bonthatnak fel és hatálytalaníthatnak egy örökbefogadást.
(Borítókép: Németh Kata / Index)