Újabb információ derült ki a kötelező szűrővizsgálatok januári bevezetéséről. Az Országgyűlés júniusban fogadta el a törvénymódosítást, amellyel Pintér Sándor belügyminiszter elrendelhetné a kötelező szűrővizsgálatokat bizonyos korosztályokban. Az egészségügyi kezdeményezés heves indulatokat váltott ki. A tiltakozók szerint a kórházi feltételek sem adottak még egy ilyen lépésre.
Mint írtuk, elfogadta az Országgyűlés a júniusban benyújtott salátatörvényt, amely lehetőséget adna Pintér Sándor belügyminiszternek, hogy az eddig csak ajánlott szűrővizsgálatokat kötelezővé tegye a 18 éven felüliek bizonyos részeinek.
A betegségek megelőzéséről, a korai stádiumú felismerést szolgáló új egészségügyi szűrővizsgálati rendszerelveiről elnevezésű 15 oldalas koncepciót július elején társadalmi egyeztetésre bocsátotta a kormány.
A dokumentumból az is kiderült, hogy a vizsgálat érintené: a 25 és 65 év közötti nők háromévenkénti méhnyakrákszűrését, a 45–65 év közötti nők kétévenkénti emlőszűrését és az 50–70 év közötti férfiak és nők vastagbélrákszűrését is.
A Belügyminisztérium a 24.hu-t tájékoztatta arról, hogy
2025-től továbbra is csak önkéntes szűrések lesznek, így egyelőre semmilyen kötelező szűrés bevezetéséről nincs döntés.
A rákszűrések kötelező vizsgálatáról az egészségügyért felelős államtitkár augusztusban nyilatkozott a Hír TV-nek. Takács Péter ekkor úgy fogalmazott, hogy a vastagbélrákszűrés és a mammográfia sem lehet kötelező, mert nem is írhatnak elő kötelezően olyan szűrővizsgálatot, amely valamilyen eszközös (invazív) beavatkozással jár. Ugyanakkor januártól egy új típusú szűrővizsgálat bevezetését is felvetette, amely egy általános, népbetegségek kiszűrését célzó egészségfelmérés lenne, amely egy kockázatértékelő kérdőívvel indulna.
Mint írtuk, sokan már nyáron tiltakoztak a kötelező vizsgálatok bevezetése ellen. A Mi Hazánk petíciót is indított az ügyben, emellett egy közösségi csoport is alakult több ezer taggal, akik szerint a törvénymódosítás „lehetővé teszi, hogy a belügyminiszter veszélyes és fájdalmas invazív vizsgálatokat rendeljen el”, így addig tiltakoznak, amíg vissza nem vonják azt. Szerintük a szűrések fizikai és lelki megterhelést is jelentenek az alany számára.
Az egészségügyi szakembereknél szintén ellenérzést váltott ki a szűrővizsgálatok kötelező bevezetése.
Véleményük szerint ahhoz, hogy a szűrővizsgálatokat el lehessen végezni, nemcsak hajlandóságra lenne szükség a lakosság részéről, hanem a technikai és ellátási feltételeket is biztosítani kellene.
A rákellátásban dolgozó emberekből továbbra is hiány van, a szűrőhálózat bővítése elengedhetetlen lenne, valamint az ehhez szükséges berendezésekből is kevés van. További problémát jelent, hogy a rákgyanús betegeknél a rendeletben előírt 14 napnál sokkal többet kell várni egy-egy CT- vagy MRI-vizsgálatra, ami nagyban rontja a gyógyulás esélyeit is.
Egy júniusi kutatás szerint a magyarok több mint fele fél attól, hogy daganatos betegsége lesz, mégis csak minden ötödik megkérdezett tesz meg minden tőle telhetőt a megelőzés érdekében. Az eredmények alapján a magyar lakosság túlzott stressznek van kitéve, ami a daganatos megbetegedések egyik elsődleges forrása.
A passzív dohányzók nem járnak tüdőszűrésre, az aktív dohányzók pedig nem akarnak leszokni, ami magyarázhatja a tüdőrákos megbetegedések számának növekedését.
A kutatás szerint rákmegelőző szűrővizsgálatokra a lakosság majdnem fele (49 százalék) egyáltalán nem jár. A férfiak, a 39 év alattiak, valamint a nyolc általánost végzettek jelentősen magasabb arányban hagyják ki ezt a procedúrát, mint a többi csoport. A legalább néhány évente szűrésre járók többsége maximum 25 ezer forintot, 14 százalékuk 25–50 ezer forintot költ a vizsgálatokra. A diplomások áldoznak a legtöbb pénzt erre a prevenciós lépésre, 22 százalékuk 25–50 ezer forintot, 11 százalékuk pedig 50–75 ezer forintot is elkölt egy évben a vizsgálatokra.