A magyar élelmiszerboltokban és piacokon méregdrágán árulják a – többnyire Kínából és Olaszországból származó – szelídgesztenyét, holott Magyarország egykor önellátó volt a terményből. Az Indexnek nyilatkozó agrárszakember szerint a gesztenyeligeteket érdemes lenne újratelepíteni, illetve ahol még lehet, helyreállítani, hiszen élőhelyet biztosít számos védett növény- és állatfaj számára, valamint a turisztikai értéke is jelentős.
A szelídgesztenyét számtalan módon lehet elkészíteni a karácsonyi menüben: finom levesnek, tölteléknek húsokhoz, süteménynek vagy tortának. De talán a legízletesebb, ha egyszerűen, sütve fogyasztjuk. Magyarországon egykor viszonylag nagy terület – három fő termőtáj: Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl és Nagymaros környéke – adott otthont a szelídgesztenyéseknek, és egész családoknak biztosított megélhetést. Emellett több mint 100 településen 1570 hektáron történtek telepítések az 1970-es évek első felében. Mára csupán 276 hektáron összesen 86 termelő foglalkozik ezzel az őshonos növénnyel.
A hatalmas pusztulás oka egy gomba kórokozó, a kéregrák, amely egyes gazdaságokban a fák 90 százalékát is elpusztította.
„Fontos hangsúlyozni, hogy a gesztenyés sokfunkciós érték. Nem csak ízletes terméséért és a különleges gesztenyemézért szeretjük: számos védett növény és állat számára biztosít élőhelyet” – magyarázta Zeller Zoltán. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Kertészettudományi Intézetének munkatársa szerint a gesztenyeligetek a rekreáció, felüdülés színterei is lehetnek, tehát az idegenforgalom, turizmus szempontjából sem elhanyagolhatóak.
A mezőgazdasági mérnök úgy véli: a sokfunkciós gesztenyések helyreállítása az adott régiókban élőknek, természeti, tájesztétikai, társadalmi, gazdasági szempontokból közvetlenül és közvetve egyaránt hasznot hozhat. Az EU vidékfejlesztési stratégiájában is nagy szerepet kapnak az ilyen „alternatív (sokfunkciós) növények”, amelyek több szempontból is fontosak lehetnek.
Jól átgondoltan és jól megtervezve érdemes újratelepíteni, illetve mindenképpen reménykeltő lehet a megmaradt – pusztuló, de még nem beépített, illetve más célra nem hasznosított – ősgesztenyések helyreállítása is
– fogalmazott Zeller Zoltán, hozzátéve: a tájrekonstrukciós folyamatok elindítása szép jövőt biztosíthat a gesztenyéseknek és az ott élő közösségnek egyaránt.
„A Magyar Államkincstár adatai szerint országosan 150–300 tonna terményt takarítanak be a termelők, ami nem fedezi a feldolgozóipari igényeket, ezért importra szorulunk ebből a termékből” – válaszolt az Index megkeresésére az Agrárminisztérium.
A szaktárca szerint a szelídgesztenye honos hazánkban, azonban nagyon igényes faj az élőhelyét tekintve.
Az ország nyugati, délnyugati vármegyéiben, valamint a Dunakanyar térségében, Nagymaros környékén folytatnak még hagyományos gesztenyés gazdálkodást.
Csapadékos időjárást, savanyú talajt és magas páratartalmat igényel, ezért az ország területén csak néhány, erre alkalmas helyen termeszthető üzemi méretekben.
Az Agrárminisztérium figyelmeztet arra, hogy a kéregelhalás gombabetegség mellet megjelent a szelídgesztenye-gubacsdarázs is, amely szintén komoly károkat képes okozni, és érdemben befolyásolja a termesztés volumenét, lehetőségeit.
Közleményükben kitértek arra, hogy a gyümölcs-, borszőlő- és gyógynövényültetvények mellett szelídgesztenye-ültetvények telepítésére is pályázni lehet. A támogatási kérelmek benyújtására idén ősszel több szakaszban volt lehetőség, és a tervek szerint 2025 áprilisában ismételten mód nyílik erre. „Eddig összesen több mint 9 ezer hektárnyi ültetvény telepítésére érkezett támogatási kérelem a 25,2 milliárd forint keretösszegű felhívásra, de szelídgesztenyére nem mutatkozott telepítési igény, ami mindenképpen jelzésértékű” – közölte az Indexszel a szaktárca.
(Borítókép: Jakub Porzycki / NurPhoto / Getty Images)