Az igazságügyi miniszter, az Országos Bírósági Hivatal, az Országos Bírói Tanács, valamint a Kúria elnöke által kötött megállapodás a fizetésemelések mellett reformokat is rögzít. Az egyezség komoly hullámokat vet, sokan az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbulásától tartanak. Hack Péter jogtudóssal, az ELTE ÁJK tanszékvezetőjével jártuk körbe az ügyet.
Tuzson Bence igazságügyi miniszter november 22-én jelentette be, hogy megállapodtak az Országos Bírósági Hivatal, az Országos Bírói Tanács és a Kúria elnökével abban, hogy a következő időszakban a hatékonyság növelése érdekében több változtatást visznek végig a bírósági szervezet működésében. A cél az, hogy hatékonyabbá váljon a bíróságok működése, és a magyar emberek minél gyorsabban juthassanak megfelelő, méltányos döntéshez. A tárcavezető az előzményekről kifejtette, az elmúlt egy évben szinte az összes törvényszékre elment találkozni az ottani vezetéssel. Az ügyvédi kamarák vezetésével is egyeztetett, annak érdekében, hogy átbeszéljék, mire van szüksége a bírósági szervezetnek és az ügyvédi hivatásnak.
A megállapodásnak több eleme van, köztük a fizetésemelés. 2027-ig több lépésben
Egy átlagos bírói jövedelem 2,2 millió, a bírósági titkároké és fogalmazóké 1,1 millió forint lesz. Az egyéb bírósági tisztviselők jövedelme eléri a 850 ezer forintot.
A Magyar Bírói Egyesület úgy kommentálta az egyezséget, hogy „a bírói szervezetnek nem kell nyújtania és nem is nyújthat a béremelésért cserébe »ellenszolgáltatást«, mert még ha ez egy megállapodás aláírásában is nyilvánul csak meg, az a harmadik hatalmi ág függetlenségét sértené. A szervezeti átalakítással kapcsolatos kormányzati tervek támogatása nem lehet a kormányzat által is elismerten szükséges béremelés ára! Működőképes igazságszolgáltatáshoz versenyképes bérek, a bírói függetlenséghez méltó bírói illetmény szükséges, ezeket nem lehet feltételekhez kötve biztosítani”.
A MABIE tiltakozását fejezi ki, mert „a megállapodásban megfogalmazott, az egész szervezetet alapjaiban érintő változtatásokra vonatkozó koncepció kialakításában az érdekképviseletek nem vehettek részt, a MABIE-nek testületi álláspont kialakítására, így az OBT a bírák és igazságügyi dolgozók érdekképviseletei álláspontjának ismerete nélkül döntött a megállapodás támogatásáról”.
A megállapodás bejelentése után néhány nappal lemondott Szabó Péter, az Országos Bírói Tanács elnöke, aki egy kiszivárgott belső beszélgetés szerint elismerte, hogy a kormánnyal kötött megállapodás elfogadása elkerülhetetlen volt. A lemondásról itt írtunk bővebben.
Senyei György, az Országos Bírósági Hivatal elnöke a 24.hu-nak adott interjújában kijelentette: „Sokat beszéltünk arról, hogy az igazságügyi alkalmazottak helyzete milyen tragikus, milyen mértékű az elvándorlás. Azt el kellett kerülni, hogy január elsején ismételten mind az igazságügyi alkalmazottak, mind a bírák felé azt kelljen kommunikálni, hogy nincs béremelés”.
Azt mondta a kormány, ha nem írják alá, akkor nem lesz béremelés? – Senyei György erre a kérdésre elárulta: „Ebben a formában ilyenfajta megszólalás felém nem hangzott el. A másik lényeges kérdés, hogy mit tartalmaz ez a megállapodás. Egyfajta irányelveket, tehát ez nem normaszöveg, hanem célokat és eszközöket rögzít”. Az OBH elnöke kitért arra is, hogy „a változások jó része valahol találkozik a bírósági szervezetrendszer racionalizálási igényeivel is”.
Tuzson Bence a Magyar Nemzetnek adott interjújában világossá tette: „Az elsődleges célunk, hogy egy hatékonyságnövelést hajtsunk végre a bíróságokon, betartva a bírói függetlenséget”.
A miniszter arra emlékeztetett, hogy „ez a folyamat nem most kezdődött el, hiszen amikor miniszter lettem, elhatároztam, hogy ellátogatok Magyarország mindegyik törvényszékére és ügyvédi kamarájába is. Egyrészt azért, mert jobb, ha nem egy irodából nézve akarjuk a problémákat megismerni, hanem helyben találkozunk velük. Sokáig ügyvéd voltam, és pontosan tudom, hogy ügyvédszemszögből nagyon sok mindent lehet látni az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban. Ezért tartottam fontosnak, hogy az ügyvédi kamarákkal találkozzam”.
Tuzson Bence a másik oldalról közölte, „a helyi bíróságok látják azt, hogyan működik egy vármegyében a bírósági rendszer. Szeretném megköszönni azt a segítséget, amit helyben kaptam, mert nagyon sok gondolat, szakmai ötlet vetődött fel. Így kialakulhatott a bíróságok működésének hatékonyságára vonatkozó elképzelés. Ezeket egyeztettük a Kúria elnökével, az Országos Bírósági Hivatal elnökével és az Országos Bírói Tanáccsal is, hiszen azt tartottam fontosnak, ha elindítunk egy hatékonyságnövelő intézkedéssorozatot, azt konszenzussal tegyük meg”.
Hack Péter történeti kitekintésként lapunknak elmondta, 1998-tól egy testület, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végezte a bíróságok igazgatását, ez egy tizenöt tagú testület volt, tíz bíróval, valamint öt külsős taggal. 2011-ben, az Alaptörvény elfogadása után az akkori kormánypárti többség megszüntette az Igazságszolgáltatási Tanácsot, és helyette létrehozta az Országos Bírósági Hivatalt, amelynek első elnöke Handó Tünde volt. A hivatalt 2019 decemberétől Senyei György vezeti.
Ez a hivatal dönt a bíróságokat érintő igazgatási kérdésekben, viszont nem szólhat bele ítélkezési ügyekbe. A bírói pályázatokat a hivatal vezetője írja ki, valamint gazdasági, költségvetési kérdésekben is a hivatal igazgatja a bíróságokat
– foglalta össze a jogtudós.
Hack Péter az Országos Bírói Tanácsról kifejtette: bírókból álló testület, amelynek tagjait a bírók választják. A választási eljárás viszonylag összetett, rögzítve van, hogy az egyes bírósági szintekről hány bírót kell megválasztani, gyakorlatilag egy bírói önkormányzati testületről beszélünk. Az OBT-nek az eredeti tervek alapján csak konzultatív szerepe lett volna, az OBH döntéseivel kapcsolatban nyilváníthatott véleményt.
A tanszékvezető azzal folytatta, hogy „az OBT létrejötte után éles viták alakultak ki a bírósági hivatal vezetője, valamint az akkori tanács között. A tanács kritizálta az elnök döntéseit a pályázatok ügyében, az ebből kialakult feszültség pedig a Magyarországgal szembeni uniós jogállamisági eljárásban is megjelent. Brüsszel azt kérte, hogy a vitában álló felek közül a magyar törvényhozás erősítse meg a bírói tanácsot, és több kérdésben biztosítson vétójogot. A módosítás megtörtént, majd új OBT-t választottak. Szintén brüsszeli elvárás volt, hogy változtassanak az OBH és a Kúria elnökének megválasztási szabályain.
Ezek a változtatások is megtörténtek, de nem visszamenőleges hatállyal, így a jelenlegi elnököket a régi szabályok alapján választották. A régi szabályok lehetővé teszik, hogy gyakorlatilag politikai döntéshozatali folyamat menjen végbe, a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés kétharmada választotta a vezetőket. A bírák markáns része bizalmatlan az OBH és a Kúria elnökével. Az új szabály már előírja, hogy a köztársasági elnök pályázatot írjon ki, amelyben a szakmai testületnek is szerepe lesz. Az államfő csak azok közül jelölhet, akiket a bírói testület is alkalmasnak tart”.
Ez a három szereplő – az OBT, az OBH és a Kúria vezetője – írta alá a megállapodást az igazságügyi miniszterrel. A magyar közéletben vannak viharok, amelyek nem akkora súlyúak, mint amekkora megjelenést kapnak, ám ez egy valóban súlyos ügy. Régi mondás, hogy a bírói függetlenségnek nemcsak érvényesülnie kell, hanem látszania is. Ezzel szemben a megállapodás kifelé azt a látszatot kelti, hogy a bíróságok a kormány zsarolásának engedve mennek bele valamibe. A béremelésért cserébe a vezetők beleegyeznek bizonyos reformokba
– fogalmazott Hack Péter, hozzátéve: körülbelül 2900 bíró van Magyarországon, 40 százalékuk a fővárosban tevékenykedik. Az ügyben elsősorban a budapesti bírói kar fejezi ki markánsan a bizalmatlanságát. Hack Péter összességében kiemelte: „Nem szabadna olyan helyzetet létrehozni, hogy akár a kormány, akár a parlamenti többség a fizetésemelések megadásával vagy elmaradásával tudja befolyásolni a bírósági szervezetet”.
A jogtudós elárulta, korábban készítettek egy javaslatot, amely normatív módon rögzítette volna a bírói fizetésemelést. Ha az átlagbér valahányszorosaként határoznák meg, és évente az inflációhoz kötnék a növekedést, akkor automatikusan történne az emelés, „így szimpla matematikai kérdés lenne a bírák bérének alakulása, nem politikai”. Ez a javaslat viszont már a baloldali kormányokon sem ment át.
Hack Péter úgy látja, hogy az ügy nemcsak az országon belül vethet hullámokat, hanem a nemzetközi fórumokon is. A jogtudós szerint „azért politikai hiba a kormányzat részéről így megállapodni, mert eddig az igazságszolgáltatás függetlenségét ért kritikák absztrakt jellegűek voltak, tehát úgy fogalmazódtak meg, hogy a szabályozás következtében fennállnak bizonyos veszélyek, ezzel szemben most egy konkrét ügyről van szó”.
A tanszékvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy Laczó Adrienn – aki a Fővárosi Törvényszéken volt tanácselnök, de november 29-én bejelentette, hogy lemond bírói tisztségéről – nyilatkozata „már arra utal, hogy nem csak absztrakt veszélyről van szó”. Laczó Adrienn a Telex azon kérdésére, a munkájában tapasztalt-e valaha bármiféle nyomásgyakorlást, elmondta: „A saját ítélkezési tevékenységemben nem. Néhány éve volt eset, amikor egy politikailag kényes ügyben érkezett egy kérés felém, ami az ügy kiosztására vonatkozott. Erre nemet mondtam. Végül olyan döntés született ebben az ügyben, ami megfelelt az elvárásnak, de elképzelhetőnek tartom, hogy szakmailag is az lett volna a jó döntés, nem is ismertem mélységében az ügyet. Erről nem szeretnék többet mondani. Szerintem egyébként amúgy sem az a jellemző, hogy konkrét bírót találnak meg valamilyen konkrét kéréssel. Főleg, ha az adott bíróról lehet tudni, hogy nagy valószínűséggel nem is adna helyt ilyesminek”.
Laczó Adrienn lemondásról szóló bejelentése: „Két bíró gyermekeként semmi nem tett büszkébbé, mint amikor 28 éve beléphettem a bírósági szervezetbe. Mindig hittel, meggyőződéssel ítélkeztem. Sajnos az az igazságszolgáltatás, melynek igyekeztem elkötelezett képviselője lenni, mára megszűnt létezni. Más választásom nem lévén, a mai napon a bírói tisztségről lemondtam”.
Hack Péter a kritika mellett hangsúlyozta:
A reformokkal valódi – akár évtizedek óta létező – problémákat kívánnak orvosolni, ezek érdemi tárgyalások alapját képezhetik. A fennálló problémákat tényleg meg kell oldani, viszont baj, ha ezek rendbetételét összekötik a fizetésemeléssel.
Hack Péter kiemelte, hogy a módosítások az egyes bíróságokon dolgozó bírák munkaterhei között látható különbséget csökkentenék. A fővárosi bírókra jóval több munkateher hárul, mint a vidéki bírók jelentős részére, ráadásul jellemzően Budapesten tárgyalják a nagyobb horderejű, sokvádlottas, akár évekig tartó ügyeket.
A reformok tartalmazzák a bírói korhatár alsó sávjának emelését 35 évre. Hack Péter ezzel kapcsolatban részletezte: „A rendszerváltás idején már 25 éves kortól bíró lehetett valakiből. 1998-ban a törvényhozás indirekt módon emelte az alsó korhatárt, amikor a kétéves szakmai gyakorlat helyett három évet írtak elő, valamint plusz még egy éves bírói titkári munkát, ezzel 27 év lett a korhatár. Az Alaptörvényben 30 éves alsó korhatár került rögzítésre, ami ma is érvényes, ezt emelnék 35 évre. Szólnak amellett érvek, hogy idősebb, nagyobb tapasztalattal rendelkező bírák legyenek.
Például az angolszász gyakorlatban legalább tízévnyi ügyvédi munka után lehet megpályázni egy bírói állást. Ennek az az előnye, hogy ne olyan karrierbírók legyenek a bíróságokon, akik a hivatásrendbe friss diplomával belépve, szinte az egész életüket ebben a pozícióban töltik, távol az ügyfelektől, kevésbé ismerve a gyakorlati életet. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, ha felugrik a korhatár 35 évre, akkor lehet, hogy a titkárok jelentős része otthagyja a bíróságokat, mert nem akar ennyit várni a bírói lehetőségre”.
Hack Péter a külsősök lehetséges bevonásával összefüggésben arról beszélt, „például Hollandiában az a szabály, hogy minden negyedik bírói állást kívülről jövő jelentkezőnek kell odaadni, ezzel biztosítva, hogy a bírói hivatás ne váljon kasztszerű renddé. A Velencei Bizottság elfogadott egy dokumentumot a bírói függetlenség európai sztenderdjeiről, ebben megállapították, nem szerencsés, ha a bírói igazgatás csak a bírókból álló testület kezében van, mert a csoportérdekek a társadalmi érdekek elé kerülhetnek. Ez is egy értelmes, szakmai, jogpolitikai vita”.
A tanszékvezető a reformok „mozgóbírókat” érintő részéről leszögezte: „A járásbíróságokon egyenetlen a terhelés, előfordulhat, hogy az egyiken egy bíró egyszerre száz ügyet, a másikon száznyolcvanat tárgyal. Akik a változás mellett érvelnek, azt mondják, hogy például a győri törvényszék területén egy soproni bírót ki lehessen küldeni győri ügyeket tárgyalni, ha az ottani bíróság túlterhelt. Ez a bírók érdekeit is érinti, ráadásul magában hordozza azt a veszélyt, hogy aki dönt a bírók küldéséről, visszaél ezzel a hatalommal. A társadalmi érdek viszont az, hogy azon a településen, ahol nagyon lassan születnek ítéletek, gyorsítsanak a folyamaton. A bírók nyilván a saját érdekeiket védik, de az igazságszolgáltatás nem kizárólag a bíróságok belügye, hanem több hivatásrend, de mindenekelőtt a jogkereső állampolgárok millióinak ügye”.
(Borítókép: Tuzson Bence 2024. október 11-én. Fotó: Bodnár Boglárka / MTI)