Mióta van karácsony, és miért állítunk éppen fenyőfát? Miért kell ajándékot adni? Történésszel kerestük a válaszokat, és Porogi Andrással már az elején beleszaladtunk abba, hogy ugyan Jézus születését ünnepeljük, viszont már régóta vita van a pontos, vagy legalábbis a közelítő évszám meghatározásáról. Miért lett december? Hiszen az írás szerint nyájtartók kerekedtek fel a kisded meglátogatására, viszont decemberben az állatok már nem legelnek, inkább karámban, akolban vészelik át a hűvösebb időszakokat.
Felmerült aztán a történelmi személyiségekhez való kötődés is, hiszen tudjuk, pontosan mikor élt Heródes zsidó király, Kr. előtt 74-től Kr. előtt 4-ig. Aztán 325-ben, a Niceai Zsinaton eldőlt az arról szóló vita, hogy már a születésével, vagy csak keresztség által vált isteni személlyé Jézus Krisztus vízkeresztkor. Végül a téli napforduló ideje vált elfogadottá.
Egyébként a középkorban az új esztendőt végig karácsony napjától számították, így Szent Istvánt is karácsonykor – december 25-én – koronázták meg, ami a mostani időszámítás szerint még 1000-ben történt, de a korabelieknél ez már átcsúszott 1001-re.
A Rubicon Intézet munkatársa hangsúlyozta, hogy a keresztény ünnepek egy része pogány szokásokon alapult. Az ajándékozás is összekötődött a rómaiak által december vége felé rendezett szaturnáliák dorbézolásával, és talán a karácsony szerényebb, puritánabb megünneplésének bevezetése volt hivatott elfedni azt.
Komoly böjti időszak előzte meg Jézus születésének ünnepét, ehhez kapcsolódott például az adománygyűjtő betlehemezés.
Arra a kérdésre, hogy mikor érkezett meg a karácsonyfa, Porogi András felelevenítette, hogy már nagyon régóta dekorálták az emberek otthonaikat zölddel, és mivel karácsonykor más nem nagyon van a természetben, ezért esett a választás a fenyőre. Kezdetben még gyakran tartottak paradicsomi játékot, amellyel felidézték a bűnbe esést, és ehhez is kellett egy fa, ami idővel általánossá tette a fenyőt. Erre akasztottak díszként kezdetben almát, aranyozott diót, süteményeket.
Az 1820-as években a magyar arisztokrácia, majd az 1840-es évektől kezdve már a magyar polgárság is a maihoz nagyon hasonlóképpen ünnepelte a karácsonyt.
Mivel a karácsonyfának fényesnek kellett lenni, gyertyákat tettek rá, de ehhez meg kellett találni a legoptimálisabb megoldást, mert a méhviasz nagyon drága, a faggyúgyertya pedig nagyon büdös volt. Ezt oldotta meg a paraffinviasz felfedezése.
És e felfedezést követően kezdtek el üzletet látni a karácsonyban. Beindult a gyertyák, díszek készítése, megjelentek a karácsonyfavásárok, rendszeressé váltak az ajándékok.
Mi találtuk ki a szaloncukrot, ami hungarikum, majd magyar hatásra terjedt el a szomszédos országokban, az Osztrák–Magyar Monarchia idején
– mesélte a történész.
A Rubicon Intézet munkatársa elmondta, hogy 24-e estéje még böjti időszak, így ott hús nem kerülhet a tányérra, de hal igen. Akár leves, akár rántott halszeletek formájában, majd az éjféli misét követően már jöhetett is az asztalra a hús – a decemberi disznóvágások eredményeként általában hurka, kolbász, vagy éppen töltött káposzta formájában. A középkor óta a böjt fejezte ki ilyenkor a bűnbánatot, az ünnepet pedig az, hogy húst kell enni.
Magyarországon a 19. századtól már ettek az utolsó böjti napon mákos tésztát, mákos mácsikot vagy mákos kalácsot is. A mai bejgli tulajdonképpen ennek a mákos kalácsnak lett a polgáriasított változata, hasonlóképpen a diós bejglihez.
A műsorban szó volt még arról is, hogy