Tízmillió büntetőjogász országa lettünk. Nemcsak jogtudósok és bűnügyi szakértők, hanem politikusok és laikusok is gőzerővel törvényt értelmeznek: Elévült-e, vagy sem az a 2000-ben elkövetett gyilkosság, amelynek áldozata az akkor 11 esztendős Till Tamás volt? Gellér Balázs egyetemi tanár, az ELTE Büntetőjogi Tanszékének vezetője az Indexnek elmagyarázta, hogy miért nem évült el ez az emberölési ügy, ahogy azt is, szerinte miért felesleges bármilyen törvényalkotás.
Az elmúlt hetekben nemcsak a közvéleményt zaklatta fel Till Tamás feltételezett gyilkosának ügye, hanem a büntetőjog szűkebb szakmai berkeiben is vitát váltott ki jogalkalmazók és jogtudósok között, hogy elévült-e a feltételezett elkövető büntethetősége. A probléma a régi és az új Büntető törvénykönyv (Btk.) két-két rendelkezésének egymásra vetített értelmezéséből ered. Mind az 1978. évi IV. törvény (régi Btk.), mind pedig a jelenleg hatályos 2012. évi C. törvény (új Btk.) közel azonos módon szabályozza az időbeli hatályt, azaz a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni.
Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. Azaz, csak a két időpontban hatályos törvényt kell és lehet összevetni, az elkövetés idején, 2000. május 28-án és a ma hatályos Btk.-t.
Ehhez képest szinte ahány jogász, annyiféle értelmezés. A jogi végzettségű Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón elmondta, hogy szerinte nincs akadálya F. János büntetőjogi felelősségre vonásának, csak értelmezni kell a hatályos jogszabályokat. Hack Péter egyetemi tanár véleménye szerint szintén egyértelműek a szabályok, a rendőrség és az ügyészség is úgy értelmezte, hogy mivel fiatalkorú elkövetőnél nem jöhet szóba életfogytig tartó büntetés, ezért a maximális büntetési tétel 15 évnyi szabadságvesztés, vagyis a cselekmény 15 év után elévült.
Ha a kormány úgy látja, hogy ez máshogy is értelmezhető, akkor erről valószínűleg meg kell győzni az ügyészséget és a bíróságot is. Lehet, hogy nem az elkövető büntethetőségét akarják nézni, hanem azt, hogy a cselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett, ezért nem évül el. Ez nem biztos, hogy megállja a helyét a bíróság előtt, de meg lehet próbálni
– mondta az ELTE oktatója. „Ha a jelenlegi szabályok alapján megbüntethető a Till Tamás sérelmére elkövetett emberölés gyanúsítottja, akkor miért kell változtatni a Btk.-n?” – tette fel ugyanakkor a kérdést.
Hasonló véleményt fogalmazott meg Magyar György ügyvéd is, aki szerint nagyon árulkodó, „ha az ügyészségnek igaza lenne, miért akarnák néhány nap alatt átverni a törvénymódosítást a parlamenti kétharmadon”. Ezt ő kapkodó és káros gyakorlatnak tartja, ami szembe megy a jogalkotási törvénnyel. „A törvényeket nem szabad fejszével faragni, a szakmaiságot nem lenne szabad feláldozni a populizmus oltárán” – figyelmeztetett az ügyvéd.
Gellér Balázs, az ELTE Büntetőjogi Tanszékének vezetője az Index megkeresésére kifejtette: meglepő módon az elkövetéskori és a jelenleg hatályos, új Btk. is hasonlóan szabályozza a többszörösen minősülő (különös kegyetlenséggel és tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett) emberölés elévülését, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető volt, és az ma is. Mint megjegyezte: a régi Btk. 33. § (2) bekezdés c) pontja szerint nem évülnek el az emberölés súlyosabban minősülő esetei (ilyen a szóban forgó ügy), ugyanígy a hatályos Btk. 26. § (3) bekezdés b) pontja is kimondja, hogy nem évül el a büntethetősége az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekményeknek.
A problémát az okozza az egyetemi tanár szerint, hogy a feltételezett elkövető a cselekmény elkövetésekor – legalábbis a sajtóértesülések szerint – 16. életévét betöltött fiatalkorú volt, akire mind a két Btk. – világszerte elfogadott szabályok és nemzetközi szerződések szerint – speciális, kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz.
A régi Btk. 110. § (2) bekezdés a) pontja szerint a bűncselekmény elkövetésekor 16. életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény esetén 15 év. Ugyanezen paragrafus (5) bekezdése pedig deklarálja, hogy a büntethetőség elévülése határidejének számításánál a (2) bekezdésben meghatározott időtartam az irányadó, azaz 15 év.
A jelenleg hatályos Btk. ugyanezt a szabályt tartalmazza, hiszen a 109. § (3) bekezdés a) pontja szerint a bűncselekmény elkövetésekor 16. életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén 15 év, a (4) bekezdés pedig kimondja, hogy a büntethetőség elévülése határidejének számításánál a (3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak, azaz 15 év.
„A probléma tehát nem az időbeli hatály körül forog elsősorban, hanem a két Btk. hasonló rendelkezéseinek értelmezése okoz gondot” – állította Gellér Balázs, aki szerint két lehetséges interpretáció létezik:
A professzor szerint a második értelmezés a jelen ügyben nem tette, de nem is teszi lehetővé a cselekmény elévülését.
Mint arról beszámoltunk, december 16-án az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága módosító javaslatot terjesztett a parlament elé, amely szerint az új Btk. 109. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(4) A (2) bekezdés b) pontjában, valamint a (3) bekezdés b) és c) pontjában írt esetben a büntethetőség elévülése határidejének számításánál az ott meghatározott időtartamok az irányadók.
Gellér Balázs szerint a Btk. módosítása, amely kihagyja a 109. § (4) bekezdéséből a kérdéses (3) bekezdést a) pontját (azaz a 15 évre vonatkozót), valójában nem is módosítja az érintett jogszabályt! Mert amennyiben az előbb vázolt második értelmezés a helyes, akkor felesleges bármilyen törvényalkotás.
Frissítés! Cikkünk megjelenése óta az Országgyűlés elfogadta az említett módosító javaslatot.
A tanszékvezető úgy látja, hogy a törvénymódosítás oka az indoklásban keresendő, hiszen az Alaptörvény 28. cikk második mondata szerint a bíróságoknak
a jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni.
A módosító javaslat indokolása pedig nem hagy kétséget afelől, hogy az Országgyűlés hogyan értelmezi a jelenlegi Btk. szöveget: „A törvényjavaslat célja, hogy a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény jelenleg hatályos normaszövegével összefüggésben esetlegesen felmerülő jogértelmezési bizonytalanságot megszüntesse, és egyértelművé tegye azt a következetes jogalkotói akaratot, amely szerint az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények – függetlenül attól, hogy azokat felnőttkorúak vagy fiatalkorúak követték el – soha nem évülnek el.”
Miért kellett akkor törvényt alkotni, ha az elévülés kérdése eddig is egyértelmű volt a Btk.-k alapján? Mert láthatóan mégsem volt egyértelmű, hiszen a fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás speciális, és így az általános rendelkezéseket felülíró jellege eddig nemigen volt vitatott, a rendőrség is így értelmezte a Btk. vonatkozó szakaszait. Ugyanakkor – vélekedett interjúalanyunk – el kell ismerni, hogy az Országgyűlésnek nincsen más eszköze, ha téves jogalkalmazói jogértelmezést azonnal orvosolni kíván. E tekintetben unortodox, de hatásos jogalkotásról, inkább jogértelmezésről van szó: a bíróságokra az Alaptörvény 28. cikke miatt kötelező indokláson keresztül fejezte ki az Országgyűlés akaratát a Btk-k. értelmezéséről. Végül,
a jogalkotó ki akarta kerülni a súlyosabb, visszaható hatályú büntetőjog-alkotás tilalmát azzal, hogy ezt az értelmezést a régi és hatályos büntetőjog helyes értelmezéseként tünteti fel.
Mindazonáltal az időbeli hatály kérdése most ismét felmerül. A jogalkotó ugyanis csak a jelenleg hatályos, új Btk.-t tudja módosítani. Viszont mind a régi, mind az új Btk. szerint fő szabályként a cselekmény elkövetésekor hatályban lévő Btk.-t kell alkalmazni, kivéve, ha az elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. Úgy tűnik, hogy erre a cselekményre a ma már nem módosítható régi Btk.-t kell alkalmazni.
Gellér Balázs szerint ez a kérdés valójában messze túlmutat a büntetőjogon: a jelenlegi Országgyűlés a hatályos Btk. módosításán keresztül meghatározhatja-e az ügyészség és bíróságok számára, hogy a régi Btk. hasonló rendelkezését hogyan értelmezzék? Ami alkotmányjogi abszurdumnak tűnik első látásra, másfelől logikus jogértelmezés: a jelenleg hatályos szabály értelmezését meghatározhatja az Országgyűlés, de akkor ugyanezen szabályt a régi Btk.-ban milyen alapon értelmezné másképpen egy bíróság?
Felmerülhetett a jogalkotóban az is, hogy egy új kodifikáció az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikk (1) bekezdésében és az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében foglalt, az elkövetőre hátrányosabb visszaható hatályú büntetőjog tilalmába ütközne.
A törvényalkotó félelme – ha volt ilyen – érthető, de talán megnyugtató az, hogy bár a 11/1992. (III. 5.) AB-határozat az elévülésnek az elkövetőre hátrányosabb, mindennemű, utólagos megváltoztatását alkotmányellenesnek tartotta, de ezzel szemben éppen az Emberi Jogok Európai Bírósága kialakította az úgynevezett kriminalizációs kötelezettséget.
E szerint az állam akkor sérti meg az Egyezményt, amikor nem teszi lehetővé bizonyos alapvető jogokat sértő cselekmények büntethetőségét, mint a szexuális erőszak vagy éppen az emberölés.
[Például EJEB CR v. Nagy-Britannia és SW v. Nagy-Britannia (1995), Osman v. Nagy-Britannia (1998), Streletz, Kessler and Krenz v. Németország (2001).] Az államnak ilyen esetben a visszaható hatály tilalmának megsértésével is orvosolnia kell ezeket a szituációkat, és meg kell teremtenie az elkövető felelősségre vonásának lehetőségét – hangsúlyozta végezetül Gellér Balázs.
(Borítókép: Till Tamás temetése 2024. december 5-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)