Nem lesz könnyű helyzetben az ügyészség és a bíróság, amikor arról kell dönteniük, hogy felelősségre vonható-e a Till Tamás ellen 2000-ben elkövetett gyilkosságért a bűncselekmény idején még fiatalkorú F. János. Miközben a minősített emberölések büntethetősége nem évül el, a fiatalkorúak bűntettei 15 év után igen. Gellér Balázs jogászprofesszor a hét elején az Indexnek levezette, hogy az ügy szerinte mégsem évült el. Ezúttal kollégája, Hack Péter egyetemi tanár, az ELTE Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékének vezetője fejtette ki lapunknak az álláspontját. Arról is megkérdeztük, hogy az Országgyűlés keddi törvénymódosítása megoldja-e az ügyet.
Till Tamás feltételezett gyilkosának ügye szenvedélyes, de egyben tartalmas vitát váltott ki a hazai jogtudomány jeles képviselői között arról a kérdésről, vajon elévült vagy sem a 24 évvel ezelőtti bűncselekmény idején még fiatalkorú gyanúsított büntethetősége.
Abban a szakemberek egyetértenek, hogy a probléma a régi és az új Büntető törvénykönyv (Btk.) két-két rendelkezésének egymásra vetített értelmezéséből ered. Mind az 1978. évi IV. törvény (régi Btk.), mind pedig a jelenleg hatályos 2012. évi C. törvény (új Btk.) közel azonos módon szabályozza az időbeli hatályt, azaz
a bűncselekményt mindenképpen az elkövetése idején hatályban levő törvény (régi Btk.) szerint kell elbírálni.
Gellér Balázs arra a következtetésre jutott, hogy a probléma nem az időbeli hatály körül forog elsősorban, hanem a két Btk. hasonló rendelkezéseinek értelmezése okoz gondot. Szerinte mind a régi Btk. 110. § (5) bekezdésében, mind a ma hatályos Btk. 109. § (4) bekezdésében megfogalmazott kitétel („A büntethetőség elévülése határidejének számításánál”) úgy értelmezendő, hogy ahhoz, hogy ezt a szakaszt egyáltalán alkalmazni lehessen, először meg kell állapítani, hogy a cselekmény elévülhet a két Btk. rendelkezései alapján. A büntetőjogász szerint a kérdéses mondatrész („A büntethetőség elévülése határidejének számításánál”) nyelvtani értelméből az következik, hogy a határidő számításának feltétele a büntethetőség elévülése. Márpedig az eleve el nem évülő cselekmények esetében ennek a szabálynak az alkalmazása kizárt!
AZ ELTE Büntetőjogi Tanszék vezetőjének álláspontjáról megkérdeztük a „szomszédvár”, a Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékének vezetőjét, Hack Péter egyetemi tanárt is. A két tanszék egymáshoz való viszonya kapcsán idézzük Trócsányi László korábbi igazságügyi minisztert, aki a büntetőjog és a büntetőeljárási jog közötti különbséget így jellemezte: ha az anyagi jog a jog teste, akkor az eljárás a lelke.
Első kérdésünkre, egyetért-e Gellér Balázs professzorral, miszerint nem kell törvénymódosítás ahhoz, hogy Till Tamás gyilkosának ügye ne évüljön el, Hack Péter azt felelte: nem egyszerű a válasz a kérdésre. Abban szerinte sincs vita, hogy minden igazságszerető ember azt szeretné, ha ennek a szörnyű bűncselekménynek az elkövetőjét felelősségre vonnák.
De fontos, hogy azt, aki valóban elkövette, és úgy, hogy az megfeleljen a tisztességes eljárás követelményeinek
– húzta alá a jogászprofesszor, aki szerint abban sincs vita, hogy a Till Tamás sérelmére elkövetett emberölés a cselekmény elkövetése idején hatályos törvény szerint nem évült el, mivel az akkori szabály az el nem évülő cselekmények között – más el nem évülő cselekményekkel együtt – a minősített emberölést is el nem évülő cselekményként határozta meg. Ezen megfogalmazás alapján: aki ilyen cselekményt követett el, annak a büntethetősége nem évült el, függetlenül attól, hogy fiatalkorú vagy felnőttkorú az elkövető.
A jogértelmezésben a zavart az új Btk. hozta létre, amikor a jogalkotó bővíteni akarta az el nem évülő cselekmények körét, és ezt úgy tette, hogy nem a tényállásokat nevezte meg, hanem az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethetőséget jelölte meg mint az elévülést kizáró körülményt. Ez önmagában nem jelentett volna problémát – magyarázta a jogászprofesszor –, de a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok gyakorlatilag nem változtak a régi Btk.-hoz képest. Így a 2012-es Btk. is rögzítette a 109. § (4) bekezdésében, hogy a fiatalkorúaknál „a büntethetőség elévülése határidejének számításánál […] a (2)–(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak”. A miniszteri indokolás, amit a T/6958. számú törvényjavaslattal együtt a képviselők megkaptak, a következőt tartalmazza:
3. A büntethetőség elévülését a törvény 26–28. §-a szabályozza. Az ott írt rendelkezésekhez képest fiatalkorúak esetén eltérő szabályokat kell alkalmazni. Életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén, ha a fiatalkorú az elkövetéskor a tizenhatodik életévét betöltötte, a büntethetőség tizenöt év elteltével […] évül el. A többi bűncselekmény elévülése esetén sem a különös részi tételkeret felső határa az irányadó, hanem a törvény 109. § (2)–(3) bekezdéseiben írt tételkeretek.
A miniszteri indokolás nem csak azért jelentős, mert az Alaptörvény 28. cikk rögzíti: „A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni.” Az indokolás tartalmazza azt a jogszabály-értelmezést, aminek alapján az adott rendelkezést a képviselők megszavazták.
A szövegből azt a jogalkotói szándékot lehet kiolvasni – folytatta Hack Péter –, hogy az új Btk. megalkotói a fiatalkorúak esetén nem akarták kizárni az elévülést. Ezt támasztja alá az ügyészeknek készült Kommentár (amit Belovics Ervin, a legfőbb ügyész akkori helyettese, jelenlegi főtitkár, a Pázmány Péter Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára és Polt Péter legfőbb ügyész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára szerkesztett), a bírói kommentár (Hvg Jogkódex) a Kúria Büntetőjogi Kollégiumának akkori vezetője által szerkesztett és egy kúriai tanácselnök által írt rész is a fiatalkorúak vonatkozásában az elévülés mellett foglal állást.
A Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó 2013-ban megjelentetett, Polt Péter legfőbb ügyész által szerkesztett, Új Btk. Kommentár című ötkötetes mű XI. fejezetét Lajtár István legfőbb ügyész közjogi helyettese, a Károli Gáspár Református Egyetem címzetes egyetemi tanára írta. Ebben a következő szerepel:
Nem változnak a büntethetőség elévülésének határidejére […] vonatkozó rendelkezések szempontjából figyelembe veendő időtartamok szabályai sem. […] Azaz életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén, ha a fiatalkorú az elkövetéskor a tizenhatodik életévét betöltötte, a büntethetőség tizenöt év elteltével […] évül el.
„Mindezek alapján kijelenthető, hogy a rendőrség elévülésre hivatkozó álláspontja nem volt ok nélküli” – állította a tanszékvezető.
Ezt követően azt kérdeztük Hack Pétertől, hogy véleménye szerint hogyan kellene orvosolni a kisfiú gyilkosának ügyét, illetve a parlament által december 17-én elfogadott törvénymódosítás elegendő lesz-e hasonló esetek elkerüléséhez.
„Mondhatnám azt is, hogy az eddig elhangzottak alapján az olvasóra bízom annak eldöntését, hogy szükség van-e jogalkotásra a helyzet rendezésére. Szerintem igen, és az elfogadott jogszabály a hatálybalépés után rendezi is a kérdést” – felelte interjúalanyunk, aki szerint azonban kérdéses, hogy az új jogszabály alkalmazható-e a Till Tamás sérelmére elkövetett emberölés ügyében. Amennyiben a bíróság a jelenleg hatályos Btk.-ból indul ki, akkor az új szabályt lehet alkalmazni, mivel a Btk. 2. § (2) bekezdése kimondja:
Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.
Ebből az következik, hogy az elbíráláskor csak két törvényt kell figyelembe venni: azt, amelyik az elkövetés idején hatályban volt (eszerint nem évült el), és azt, amelyik az elbíráláskor hatályban van (2025. január 1-je után ez alapján sem évült el). Így az elfogadott módosítás a hatályos magyar szabály szerint a konkrét ügyben megoldást jelent, és a jövőben előforduló ügyekben is megoldás.
Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet az egyetemi tanár – az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikk (1) bekezdése úgy szól: „Ha valamely bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés kiszabását rendeli, az enyhébb büntetést kell alkalmazni”. Eszerint viszont ha az elkövetés és az elbírálás között van más törvény is, és az enyhébb, mint az elkövetéskori szabály, akkor a legenyhébb szabályt kell alkalmazni. „Mindez azért fontos, mert az erkölcsi igazságosság mellett fűződik érdek a jog kiszámíthatóságához is, vagy más szóval jogbiztonsághoz is. Tanulság az is, hogy a megfelelő szakmai egyeztetéseket megkerülő jogalkotás súlyos problémákat eredményezhet” – hangsúlyozta végezetül Hack Péter.
(Borítókép: Eötvös Loránd Tudományegyetem ELTE ÁJK A épülete az Egyetem téren, az V. kerületben 2019. június 11-én. Fotó: Róka László / MTI)