Lázár János építési és közlekedési miniszter év végi interjút adott egy beosztottjának, amelyben elsősorban arról beszélt, hogy mit gondol a saját miniszterségéről, de több ponton kitért az ország általános helyzetére is.
A miniszter kérdezője, Krakkó Ákos minisztériumi sajtófőnök az év végi interjú elején tisztázta, hogy ez most egy „beosztott-főnök beszélgetés” lesz, de „általában ettől több is ki szokott belőle jönni” véleménye szerint.
Aztán belecsapott a lecsóba, ugyanis első kérdésként rögtön arról kérdezte Lázár Jánost, hogy milyen érzés építési és közlekedési miniszternek lenni egy olyan időszakban, amikor „az építkezésre nincs pénz, a közlekedést meg – te harmincéves lemaradást szoktál mondani, de szerintem az ötven év sem túlzás – ötven év semmittevése kezd el éppen ránk rohadni”. A kérdés végén konkrétan fogalmazott, a mostani időszakban „nem tudunk annyit építeni, és egyébként a közösségi közlekedési is ránk rohad”.
Lázár János azt válaszolta, hogy szerinte a frusztráció nem jó a helyzetre, mert 50 éves kora körül az ember már sokkal nyugodtabb, kevesebbet idegeskedik, és kicsit józanabbul, távolabbról tudja nézni a problémákat. Hozzátette: nem látja úgy, hogy „kicseszésként” kapta meg ezt a tárcát Orbán Viktortól.
Inkább az, hogy kevés olyan ember van, akinek van az az ambíciója – nem is mondom, hogy képessége, hanem ambíciója –, hogy valamit megpróbáljon megváltoztatni. Teljes egészében eluralkodott a politikában, és ez szerintem súlyos probléma, hogy elég a percepciót uralni, elég a percepciót megváltoztatni, a valósággal nem kell foglalkozni, mert az emberek a percepció, és nem a valóság alapján döntenek
– fogalmazott Lázár János, aki egyébként pár hete is beszélt arról egy interjúban, hogy a Fidesz akár el is veszítheti a 2026-os választást.
A miniszter később elismerte, hogy sok beruházást le kellett állítani, „mert voltak túlvállalások”. Mint mondta, még a koronavírus-járvány és a háború előtt voltak olyan ígéretek, amelyeket a kormány nem tudott betartani, „és valakinek azt kellett mondani, ha »Na, emberek, akkor ez megy, ez pedig nem megy.«” Mint mondta, ezt a hálátlan, „nem elegáns” munkát valakinek (jelen esetben őneki) el kellett végeznie.
Nem szokták szeretni a politikusok, hogyha nemet kell mondani, és azt sem szokták szeretni a politikusok, hogyha valakivel rossz híreket kell közölni, egy szövetségeseddel... Szóval, általában az én politikustársaim azzal vannak elfoglalva, hogy csapatot építsenek, pártot építsenek, vagy a pártban pozíciókat szerezzenek
– mondta Lázár János, megjegyezve, hogy az ő munkájával nemigen lehet pozíciókat szerezni vagy pártot építeni, ezért szerinte őt magát nem lehet azzal vádolni, hogy a miniszteri tisztségét pártpolitikai-hatalmi pozíciók szerzésére használná fel.
Megismételte azt a korábbi állítását is, hogy a 2026-os választáson egyéni választókerületben nem indul jelöltként (bár e ponton kiigazította Krakkó Ákost, aki az ambíciói „lentebb tekerődéséről” beszélt, és azt mondta, hogy azok csak „átalakultak”).
Majd felsorolt több eredményt is, amely a miniszterségéhez köthető, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem campusfejlesztésétől kezdve a közutak építéséig bezárólag. E ponton úgy fogalmazott, hogy ha csak és kizárólag a tarifareformot, az ország- és vármegyebérletet csinálták volna meg a közlekedésben,
az is sokkal több, mint amit összesen az elmúlt 14 évben a közlekedés területén bárki csinált ebben az országban
– fogalmazott a miniszter.
Lázár János hozzátette: nincs hiányérzete, és tett hozzá annyit a közlekedéshez, hogy „az embereknek sokkal jobb lett”.
Megjegyezte azt is, hogy a közlekedés is lényegében „a maga gazdasági befolyásával egy hatalmi struktúra, ezt a struktúrát az elmúlt 35 évben biztosan nem a Fidesz uralta”. Elmondása szerint ezen a területen is megvoltak a „leosztott lapok” és érdekcsoportok, de kormányzati részről nem volt „végiggondolva” korábban az, hogy ennek a struktúrának van-e „bármiféle jelentősége”.
Ne gondold azt, hogy ahol elköltenek ezerszázmilliárdot, az valakinek nem szolgálta az érdekét
– mondta ezzel kapcsolatban, megjegyezve, hogy szerinte „bizonyos belvárosi érdekköröknek” jelentősen sértette az érdekeit a fellépésével. Ezzel kapcsolatban később azt mondta: garantálni tudja, hogy 2025-ben és 2026-ban „érdemi változásokat” lehet látni a közlekedésben.
Később, a vele szembeni kritikákkal kapcsolatban Lázár János azt is megjegyezte: „Az a baj, az egész ország változásellenes. Tehát miközben tele van panasszal sok ágazat, amikor változtatni akarsz, azt azonnal blokkolni akarják. Mert van egy státuszhoz való ragaszkodás, egy státuszkonzervativizmus.”
Majd hozzátette:
Ó, hány ilyen fideszes kormánytaggal is ülök együtt, akik 14 éve azt mondják, hogy »jól van így, nem kell változtatni«...
Később arról is beszélt, hogy a beruházásoknál most már mindenkinek tiszta lappal kell játszania, „egy ajánlat nem ajánlat”, nyílt verseny van, és „egy közbeszerzési ajánlatot nem lehet kihozni győztesnek”.
Annak a világnak, ami eddig volt, egyszer és mindenkorra vége van
– szögezte le.
E ponton Krakkó Ákos azt a kérdést tette fel a miniszternek, hogy: „Teljesen nekimentél a teljes építőipari szakmának, benne a viszonylag nagy hányaddal bíró NER-es vagy NER-hez köthető cégeknek. Ennek az álmoskönyvek szerint milyen rezsije lehet?”, mire Lázár János azt mondta, hogy őt ez nem érdekli, mert neki az államot kell képviselnie, és „ha ez a Fideszben problémát okoz, akkor majd keresnek hozzá másik szereplőt” (bár megjegyezte, hogy szerinte a párton belül mindenkit sikerült meggyőznie az igazáról).
Végül azt mondta: hiányérzete nincs, viszont a kihívásokat, feladatokat nagy számban látja maga. Azt is közölte: bízik abban, hogy még sok évig aktív lesz a közéletben, bár nem tudja, hogy 2026 után mi lesz vele. Úgy vélekedett, hogy amennyiben „nekem 26-ban nem jut hely, vagy nem jut lehetőség, vagy nem akad érdekes munka”, akkor máshol is tudja kamatoztatni a tudását.
Legrosszabb esetben majd földműves leszek
– fogalmazott.
A teljes interjú itt megtekinthető: