A világ a Ralph Fiennes főszereplésével készült, Oscar-díjas Az angol beteg című 1996-os brit–amerikai filmből ismerte meg a nevét, de a valóság még feltárásra vár, Almásy László felfedező, Afrika-kutató kalandos életéről még van mit megismernünk, legfőképpen nekünk, magyaroknak. Az Erdélyi Szalon Kiadó életműsorozata hiánypótló, és nagy előrelépés ahhoz, hogy megismerjük a magyar történelem egy méltatlanul elfeledett hősét.
Almásy László 1895-ben született a ma már Ausztriához tartozó, Burgenland tartományban lévő Borostyánkőn. Az első világháború előtt Londonban folytatott műszaki tanulmányokat. Már fiatalkorában a repülés szerelmesévé vált. A világháborúban huszártisztként az orosz, majd pilótaként olasz fronton teljesített szolgálatot. A háború után támogatta IV. Károly magyar király visszatérési kísérletét. Az 1920-as években automobilok értékesítésével foglalkozott. 1926-ban utazott először Afrikába, ezt követően szinte megszámlálhatatlanul sok expedíciót szervezett a kontinensre. Több jelentős felfedezés is a nevéhez fűződik.
A második világháborúban, 1941-ben az Erwin Rommel vezette német Afrika Korps mellett tevékenykedett. Pilótaként több bravúros akcióban részt vett a németek oldalán. A háború után a kommunisták koholt vádakkal letartóztatták, de végül felmentették. 1951-ben súlyosan megbetegedett, és egy salzburgi szanatóriumban halt meg, ma is ott nyugszik a festői szépségű osztrák város temetőjében. Életéről rengeteg legenda született, termékeny író volt, de ezek jobbára tiltólistára kerültek Magyarországon a kommunizmus időszaka alatt.
Idén ősszel jelent meg az Almásy László-életműsorozat folytatásaként A homok atyja – Almásy László titkos élete című interaktív album, a magyar Afrika-kutató képes élettörténete. A szerzővel, Tari Tamás Viktor íróval, újságíróval beszélgettünk, aki szerint mi, magyarok joggal vagyunk büszkék arra, hogy kis népként mennyi kiemelkedő művészt, sportolót és tudóst adtunk a világnak, Almásy László pedig határozottan beleillik ebbe a sorba.
A XX. század első felében nemzetközi szinten is számon tartották a földrajzi felfedezők és Afrika-kutatók sorában, a Líbiai-sivatagban elért eredményei – akár a Zerzura-oázis vagy az Úszók barlangjának felfedezése, akár a Nagy-homoktenger feltérképezése – miatt. Ő volt az, akinek köszönhetően az emberiség megismerhette a Szahara utolsó nagy titkait, jóval a műholdas térképezés korszaka előtt. Ehhez képest ma itthon a valódi – nem Az angol betegből, illetve a kommunista propagandából visszaköszönő – életútját alig ismerik, a nevét nem őrzi intézmény, közterület is talán csak egy.
2011-ben Újbudán, a Bartók Béla út 29. szám alatt – ahol valaha Almásy lakott – az Afrikai–Magyar Egyesület emléktáblát helyezett el.
Almásyról számos életrajzi munka született a rendszerváltás óta, akár Magyarországon, akár külföldön, de Tari Tamás Viktor szerint a felfedező életrajza annyiban hasonlít a kutatásának tárgyához, az akkori Líbiai-sivataghoz, hogy ez is tele van ismeretlen részekkel, „fehér foltokkal”. Ezek pedig csak fokozatosan tárják fel a titkaikat, és teljes képünk egyelőre ma sincs róla.
Ennek több oka is van: Almásy életében is titokzatoskodó ember volt, ha tehette, kerülte a feltűnést, és gyakran még a vele együtt dolgozó szakembereknek sem árulta el, hogy éppen merre jár, mivel foglalkozik. Működésének területe is távol esett Magyarországtól, ideje nagy részét nem a hazai nyilvánosság homlokterében töltötte. Hagyatéka pedig részben megsemmisült, részben elkallódott vagy szétszóródott a világban: 1947-ben, mindent hátrahagyva, kénytelen volt külföldre menekülni a Rákosi-diktatúra elől, amely szó szerint az életére tört, 1951-ben egyiptomi otthonától és a borostyánkői családi fészektől is távol, hirtelen érte a halál. Ennek köszönhetően apró mozaikokból kell összerakni akár a tudományos, akár a magánéletére vonatkozó portrét, ami cseppet sem könnyű feladat
– magyarázta A homok atyjának szerzője.
Arról, hogy miért tekinti küldetésének az Erdélyi Szalon, hogy felkarolja Almásy munkásságát, Tari Tamás Viktor azt mondta: amikor 2021-ben megkereste Kovács Attila Zoltán kiadóvezetőt az ötlettel, a személyes érdeklődés vezette, régóta rajongója volt a „magyar Indiana Jonesnak”. Szerencsére az elgondolásai találkoztak a kiadó rég dédelgetett terveivel, akik évek óta szerették volna a második világháború óta először ismét a széles olvasóközönség számára elérhetővé tenni Almásy életművét.
Az Erdélyi Szalon alapvetően a nemzeti szempontból valamilyen módon jelentőséggel bíró, kiadatlan vagy kuriózumnak számító, a rendszerváltás előtt ideológiai okokból tiltott történelmi, irodalmi munkák és visszaemlékezések, naplók, levelezések kiadásával foglalkozik. Így Almásy több szempontból is beleillett ebbe a küldetésbe.
Bár Almásy öt könyve közül – Autóval Szudánba (1929), Az ismeretlen Szahara (1934), Levegőben, homokon (1937), Suhanó szárnyak (1937), Rommel seregénél Líbyában (1943) – csak a második világháborús kalandjairól szólót tiltották be 1945-ben, a gyakorlatban szó sem lehetett arról, hogy a többi műve megjelenhessen a kommunizmus alatt.
Mi 2022–23 között mind az öt könyvet közreadtuk, igaz, nem kronologikus sorrendben, elsőként a Levegőben, homokon, majd a '43-as könyv jelent meg, mert ekkor még nem volt biztos, hogy a teljes életműsorozatot meg tudjuk-e jelentetni. Ezeknek a sajtó alá rendezési munkálatain túl a lábjegyzetelését is én végeztem, illetve több, az eredeti kiadványokban nem szereplő, Almásy tollából származó írást is felkutattam, amelyekkel pluszban gazdagíthattuk a könyvek eredeti tartalmát. A legsikeresebb egyértelműen a Rommel seregénél Líbiában volt – amihez kísérőtanulmányt is írtam –, ebből fogyott eddig a legtöbb példány. A következő években tervezzük további, Almásyval kapcsolatos könyvek megjelentetését, szerencsére van még a birtokunkban pár közérdeklődésére számot tartó, magyarul eddig nem olvasható anyag.
A legutóbb megjelent A homok atyja című könyv alapját Tari Tamás Viktor 2022-es kísérőtanulmánya képezi, de az eredetihez képest jócskán kibővített és átalakított formában.
A kiadvány célja az életút bemutatásán túl az volt, hogy egyfajta keretet biztosítson azokhoz a kötetben meg nem jelent írásokhoz, amelyek a három éve tartó, többé-kevésbé folyamatos kutatómunkám során gyűltek össze. Ezeket már csak terjedelmi okokból sem csatolhattam az életmű egyes darabjaihoz. De tartalmuk, műfajuk és stílusuk is annyira szerteágazó, hogy nehéz lett volna őket egy életútleíráson kívül más szövegbe organikusan beilleszteni. A vendégszövegek között találunk Almásy által írt úti beszámolókat, esszéket, vannak vele készült interjúk, az élete különböző aspektusait, expedícióit, terveit bemutató, illetve a jellemére rávilágító cikkek és olyan, róla és az expedícióiról szóló írások is, amelyeket kollégák, barátok vetettek papírra. Utóbbiak közül különlegességnek számítanak dr. Arnold Bermann magyarul először olvasható naplófeljegyzései és visszaemlékezései.
A szerző hozzátette, a kötet abból a szempontból is különleges, hogy a benne található QR-kódok segítségével számos, Almásyhoz kapcsolódó videó és egyéb digitális tartalom érhető el, többek között a kutató 1929-es vadászexpedíciójáról készült Autóval Afrikán keresztül című film, amely eddig csak a Múlt-kor történelmi magazin DVD-mellékletén volt megtekinthető.
Külön szót érdemel a kötet megjelenése: Bencze Zsolt kollégánk nagyon kitett magáért a grafikai dizájn terén, én szóhoz sem jutottam, amikor először kézbe vettem a végeredményt. Nem is tudom, hogy mihez hasonlítsam az arculatát, mintha egy kincses térképet ötvöztek volna egy kódexszel, igazán egyedülálló.
A kutatás során hagyományos könyvtári, levéltári gyűjtemények mellett több külföldi és hazai sajtóarchívumot is segítségül hívott a szerző, a szövegek zömét ezek szolgáltatták, ezek közül több eredeti formában is bekerült az albumba, így az olvasó kicsit maga is mintegy kézbe veheti a korabeli lapokat.
Újságíróként kézenfekvő volt, hogy ezt a sokszor még mindig mellőzött forráscsoportot is használjam, pláne hogy szerintem az Arcanum vagy a Hungaricana nélkül ma már elképzelhetetlen egy ilyen gyűjtőmunka. De Almásyval kapcsolatban rengeteg értékes szöveg lapul brit és főleg német adatbázisok mélyén, csak győzze az ember kisilabizálni a gót betűkkel nyomtatott korabeli újságokat
– jegyezte meg Tari Tamás Viktor.
A képanyag összeállításában is nagy segítségére volt a szerzőnek az Arcanum és a Hungaricana, de a sajtófotók mellett Almásy László 50 darab saját fényképe is szerepel a könyvben. Sok kép származik magángyűjteményekből, de különféle internetes adatbázisokból is válogattak.
Arra, hogy Almásy László pontosan hány expedíciót vezetett, valószínűleg csak ő maga tudná a választ. Tari Tamás Viktor ugyanakkor elmondta: ha a vadászati jellegű utakat is ide soroljuk, akkor lehet, hogy egzakt számot még a felfedezőtől sem tudnánk meg. A fellelhető forrásokban és a saját könyveiben nagyjából hét-nyolc nagyobb expedíciójáról számolt be Almásy, de ennél jóval többször járt a Szahara belsejében, illetve Afrika különböző vidékein.
Bár a legtöbb afrikai útját tudományos céllal tette, a fekete földrészre először kalandvágyból és üzleti megfontolásból érkezett, 1926-ban. Ekkor sógorával, herceg Esterházy Antallal mintegy 3000 kilométert tettek meg Egyiptomból indulva, a Nílus mentén, egészen Kartúmig, majd átkeltek a Núbiai-sivatagon. Ez az út a vadászat mellett igazából egy marketingfogásról szólt. Almásy ugyanis ekkoriban a Steyr autómárka szombathelyi vezérképviseletét igazgatta, a túrával pedig az általa forgalmazott kocsik strapabíró képességére akarta felhívni a figyelmet. 1929-es, Ferdinand Liechtenstein herceggel megtett útja szintén hasonló megfontolások mentén zajlott. A helyzet csak azt követően változott meg, hogy 1930-ban Almásyt kirúgták a cégtől. Ekkor határozta el, hogy a sivatagkutatásnak és a felfedezésnek szenteli az életét, amelyben két fő célja volt: megtalálni az »elveszett« Zerzura-oázist, illetve felkutatni II. Kambüszész perzsa uralkodó eltűnt seregét.
Tari Tamás Viktor hozzátette, hogy az előbbi 1932-ben sikerült Almásynak, és ez a bravúr szerzett számára világhírt, Afrikában ettől kezdve tisztelték Abu Ramla, A homok atyja néven. A második célja örökre csak álom maradt. 1933-ban azonban felfedezte az úgynevezett Úszók barlangját, amelynek falfestményei még zöldellő, állatokkal teli vidékként ábrázolták a sivatagot. Majd 1935-ben életveszélyes körülmények között térképezte fel a Nagy-homoktengert. Tudományos munkásságának ez volt az utolsó kiemelkedő mozzanata.
Az Indexnek két érdekes történetet emelt ki Almásyról A homok atyjának szerzője. Az egyik egy 1931-es újságcikkhez kötődik, ami arról szól, hogyan segített Almásy a jogos tulajdonosához juttatni egy hozzá keveredett, 200 belga frankot tartalmazó levelet.
Ez nagyon jól példázza, mennyire becsületes ember volt, hiszen annak ellenére rengeteg időt és energiát ölt a címzett felkutatásába, hogy akár meg is tarthatta volna a pénzt, aminek egyébként ő is mindig híján volt.
A másik történet valójában három: egy elefánt-, egy krokodil- és egy oroszlánvadászatról van szó, amelyek Élet-halál küzdelem Afrikában emberekkel, állatokkal és a természettel cím alatt, folytatásban jelentek meg a Muraszombat és Vidéke című lapban, 1941-ben.
Egyrészt a felfedezés öröme miatt emlékezetes számomra ez a három afrikai vadászsztori, mert csak a puszta véletlennek köszönhető, hogy ebben az obskúrus lapban ekkora kincsre bukkantam. De az Almásyra annyira jellemző könnyed, sodró stílusú, finom humorral fűszerezett elbeszélések ezt leszámítva is a legjobbak közül valók
– mesélte Tari Tamás Viktor.
Almásy második világháborús szerepvállalásával, illetve a németekhez fűződő viszonyával kapcsolatban Tari Tamás Viktor hangsúlyozta: a vádakkal ellentétben a felfedező nem a német nemzetiszocializmus vagy olasz fasizmus miatt vett részt a második világháborúban, hanem épp ezek ellenére.
„A sivatagnak kétféle vándora van: az, aki sose akar visszatérni a sivatagba és az, aki sosem akar visszatérni a sivatagból” – tartja a beduin közmondás, A homok atyjának szerzője szerint Almásy határozottan a második kategóriába tartozott.
Amikor 1941-ben finoman sugalmazta a német hírszerzés az Abwehr egyik tisztjének, hogy akár a segítségükre is lehetne az afrikai hadszíntéren, ezzel csak azt akarta elérni, hogy visszajuthasson a Szaharába, és folytathassa a kutatómunkáját. Mindegy, milyen áron. A németek tökéletesen tisztában voltak a szakmai megszállottságával, és minden adandó alkalommal cinikusan ki is használták ezt vele szemben. Egyik fontos feladata volt, hogy légi úton kicsempésszen Egyiptomból egy vezető katonatisztet, akinek a segítségével a németek egy puccsot terveztek kirobbantani a brit fennhatóság alatt álló országban.
Ezen a meghiúsult akción kívül azonban még számos kisebb-nagyobb küldetésben vett rész az alatt az 570 nap alatt, amit a X. német repülőhadosztály kötelékében szolgált. Tari Tamás Viktor kitért az egyik leghíresebb akciójára, a Salam-hadműveletre, amikor úgy juttatott el két német kémet Kairóba, hogy a britek nagyon jól tudták, a vonalaik mögé készül, a 6-7000 kilométeres távon pedig repülőgépekkel és autókkal próbáltak a nyomára akadni. De a gazalai csatában is nagy szerepe volt Almásynak abban, hogy a német és olasz utánpótlás a döntő pillanatban át tudott jutni a brit aknamezőkön, és nem fulladt kudarcba az offenzíva.
A Salam-hadművelet sikeréért személyesen vehette át Erwin Rommeltől, az Afrika Korps parancsnokától az I. és II. osztályú Vaskeresztet, illetve több akció során is találkoztak, de Almásy általában a fronttól távol teljesített szolgálatot.
Nem valószínű, hogy gyakran érintkezett volna a hadvezérrel, a '43-as könyvében leírt esetek inkább a szabályt erősítő kivételek voltak. Almásy egyébként elismerően írt Rommelről, illetve az olaszok és a németek bajtársiasságáról, ám jellemző, hogy a világháborús könyvét épp az azt megrendelő Honvédelmi Minisztérium kritizálta a legerélyesebben, mondván »túlságosan angolbarát«.
Az Index azon kérdésére válaszul, hogy „milyen polcon van” ma Almásy László a magyar történelemben, és hol kellene lennie, illetve mit segít ezen az Erdélyi Szalon életműsorozata, Tari Tamás Viktor kifejtette:
Almásy sajnos már életében sem élvezhette az elismerés azon fokát, ami a hasonló kaliberű tehetségeknek bárhol a világon kijárt volna. A Horthy-korszak királypárti érzelmei, a sivatagkutatás hazai irrelevanciája és feltételezett homoszexualitása miatt – utóbbi ma is vita tárgya, mert nincs rá egyértelmű bizonyíték – nem ismerte el hivatalosan a ténykedését. A kommunista kultúr- és emlékezetpolitika pedig német kémnek, fasisztának és nácinak igyekezett beállítani, amellett, hogy szintén feltételezett szexuális irányultságával támadta, illetve igyekezett kiradírozni a történelemből az alakját. Ezek együttes hatásának köszönhető, hogy Almásy ma is a feledés határmezsgyéjén billeg.
A homok atyjának szerzője szerint egy szűk, de annál érdeklődőbb réteg ismeri Almásy László személyét és a munkásságát, a többségnek viszont csak annyi rémlik, hogy mintha hallottak már volna róla valami film miatt.
Ez annak is köszönhető, hogy sem az 1996-os Az angol beteg, sem az alapjául szolgáló könyv nem Almásy valós történetét és személyét mutatta be, így a kollektív emlékezetbe sem ő kerülhetett bele, hanem egy fiktív, gyökértelen figura. Holott az ő életútja sokkal izgalmasabb, és ami lényeges, minden szálával kötődik hozzánk, magyarokhoz. Az, hogy a kiadóval újra megjelentettük az életműsorozatát, fontos és örömteli mérföldkő a munkásságának megőrzésében és hozzáférhetővé tételében. De amíg nem fedezi fel magának újra a popkultúra és a szélesebb közvélemény immár a valódi Almásy Lászlót, addig ez a helyzet csak kismértékben tud változni.
Tari Tamás Viktor azt mondta, az Erdélyi Szalon Kiadó fő küldetése a magyar szempontból fontos kiadatlan vagy a második világháború után ideológiai okokból betiltott történelmi, illetve irodalmi művek, emlékiratok, naplók és levelezések megjelentetése.
Az egyik fő célunk az 1945-ben mesterségesen megtört nemzeti-polgári kánon helyreállítása, például a Wass Albert-életmű cenzúrázatlan, az eredeti írói szándékot tükröző formában való kiadásával. Hasonló célt szolgálnak az első és második világháborús civil és katonai visszaemlékezések, Kratochvil Károly, Szurmay Sándor, Urai Dezső, Korsós József vagy Kertész Imre írásai, a jeles vadászírók – Horthy Jenő, Maderspach Viktor vagy gróf Apponyi Henrik – művei, de a kommunizmus bűneinek feltárását is fontosnak tartjuk, például Mező Gábor témába vágó könyveivel. A Habsburg múlt ismeretlen szegmenseinek feltérképezésére is hangsúlyt fektetünk, például Ferenc József Sisihez hírt leveleinek vagy kiadatlan gyermekkori naplójának közlésével. De nem hiányozhat a repertoárból a legnagyobb nemzeti tragédiánk, Trianon körüljárása sem.
A kiadó 2022-ben adta közre a békediktátum teljes szövegét magyar nyelven, idén pedig a Magyar Külügyi Társaság által 1928-ban kiadott Igazságot Magyarországnak! című, 1945-ben tiltólistára került és bezúzott tanulmánygyűjteményt jelentették meg új köntösben.
A Trianon-kérdéskört bemutató, tényeken alapuló, a mítoszokat zárójelbe tevő, illetve felfejtő munkák közül ez az egyik olyan, aminek a legkomolyabb tudományos háttere és megalapozottsága van. Nem véletlen, hiszen a kor olyan jeles szaktekintélyei írták, mint gróf Apponyi Albert, Berzeviczy Albert, Horváth Jenő vagy Eöttevényi Olivér. Ezt a művet is albumformátumban jelentettük meg, szintén igényes grafikai kivitelben, rengeteg pluszképpel és térképpel, amelyek esztétikailag is új dimenziót kölcsönöznek az ilyen téren eredetileg nem túl izgalmas könyvnek.
Arról is beszélt Tari Tamás Viktor az Indexnek, hogy jövőre a kiadó egyik legfontosabb projektje ér majd révbe Prónay Pál naplójának cenzúrázatlan közreadásával. Ezenkívül folytatódik a Wass-életműsorozat kiadása, érkezik a Ferenc József-levelezés új kötete, egy 1944–45-ös rendőrnaplót, a magyarországi titkos bunkereket bemutató album második része, és további izgalmas művek.
Tari Tamás Viktor: A homok atyja – Almásy László titkos élete
Erdélyi Szalon Kiadó, 2024
320 oldal
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)