Szánthó Miklós hosszan fejtette ki véleményét az előrehozott országgyűlési választásokra vonatkozó javaslatról. Az Alapjogokért Központ főigazgatója úgy látja, a világ fő politikai törésvonala a globalisták és a szuverenisták között húzódik, és a magyar belpolitika elmúlt 14-15 évének harcai is ebből a dimenzióból érthetők meg.

„2010 óta van egy szuverenista kormány, mely nem akar több hatáskörről lemondani az unió vagy bármilyen más nemzetközi entitás javára, nem akar megfelelni a progresszív sajtó »kultúretikai« elvárásainak és nem fogadja el a hol puha, hol erős nyomásgyakorlást a külföldről szervezett hálózatok részéről” – fogalmazott a főigazgató, aki szerint „a szuverenista magyar jobboldallal szemben mindenkor és bármikor szerveződő »domináns ellenzék« ennek a politikának akar véget vetni és lényegében átadni a kormányrudat a globalista erőknek.”

Szánthó Miklós azzal folytatta, hogy a globalista erők mellett mindig volt egy „kintről ledobott vagy belülről kiemelt plakátarc, aktuális rising star a baloldalon: Mesterházy, Bajnai, Vona, Jakab – legutóbb Márki-Zay”.

Ezek mind elfuserált puccskísérletek lettek, s a puccsisták mindannyiszor felsültek négyévente tartott általános országgyűlési választásokon. Egy ideig ilyenkor volt köldöknézegetés vagy a választók lehülyézése/parasztozása, aztán helytartóik továbbléptek és kitaláltak valami újat: most éppen Magyar Pétert meg az előrehozott választásokat

– jelentette ki Szánthó Miklós, hozzátéve: ha a magyar alkotmányos-politikai rendszer valami, akkor stabil, „Magyarországon nincs társadalmi kataklizma, nincs általános sztrájk, nincsenek valódi anarchista tömegtüntetések, utcai rendbontás, tömeges erőszak rendőrök és a magántulajdon ellen (ahogy például szilveszterkor volt ilyen számos nyugat-európai nagyvárosban). Igen, Franciaországban, ahol nincs stabil parlamenti többsége a kormánynak, Németországban, ahol szétesett a kormánykoalíció, vagy Ausztriában, ahol épp most mondott le a kancellár, ott valós alternatíva/szükség az előrehozott választás.”

Ezzel szemben Magyarországon „egy hivatalában zsinórban négyszer megerősített miniszterelnök, stabil kormánytöbbség van, működő parlament, elfogadott költségvetés. A felvetés tehát nem pusztán alkotmányjogilag hülyeség (az államfő jelen helyzetben az alkotmány szerint nem oszlathatja fel az Országgyűlést, maximum maga a testület mondhatná ki önmaga feloszlását abszolút többséggel), de politikailag is irreleváns.”

Szánthó Miklós úgy gondolja, hogy „az akció célja tehát pusztán a hangulatkeltés, a demoralizálás, a szuverenista kormány legitimitásának kommunikációs aláásása – mondhatnánk, hogy egy külföldi megbízásból tevékenykedő reklámügynök pancserpuccskísérlete. Ha jogilag, pláne politikailag nem is fog nyilvánvalóan célt érni, előrevetíti, hogy a ’26-os választásokig hátralévő időszak is a globalisták és szuverenisták küzdelméről fog szólni.”