A fővárosi lomtalanítás 60 éves gyakorlatát felváltó kontrollált, gyűjtőpontos rendszer az illegális hulladéklerakás és a rendezetlen szeméthalmok problémáját hivatott megszüntetni – derült ki az Index körképéből. Markó Csaba hulladékgazdálkodási szakértő, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének szakmai tanácsadója szerint az új rendszer lehetőséget ad az újrahasználható tárgyak és szelektív hulladék begyűjtésére, miközben minimalizálja a veszélyes hulladék környezeti kockázatait. Bereczky Gábor, a Védegylet főtitkárhelyettese hangsúlyozta, hogy az új koncepcióval a lomizás visszaszorulhat, és a tiszta városkép elérése a társadalmi szemléletformálás hosszú távú eredménye lehet. Az új rendszer sikere azonban a lakosság együttműködésén és a fenntarthatósági célok iránti elköteleződésén múlik.
A lomtalanítás eddig ismert budapesti gyakorlatát tekintve az ellen nehéz lenne érveket felsorakoztatni, hogy ez egy elavult, 60 éves rendszer. A hulladék ömlesztve lepi el a főváros utcáit, nem lehet szelektálni, ellenőrizni azt. Ezért illegálisan belekerül a veszélyes hulladék és a lakossági lomtalanításra nem jogosult cégek hulladéka is. Évente 30-40 ezer tonnáról van szó, ami teljes egészében lerakóban köt ki. Az ellenérzéseket az is táplálja, hogy ez a fajta lomtalanítás rombolja az egyes kerületekben az utcaképet, nem higiénikus és nem biztonságos, hiszen a lomisok „lefoglalják” a szemetet, miközben a lerakott hulladéknak pusztán a minimális részét használják újra. Jellemzően kiveszik a hulladékból az értékes részt, hiszen alapvetően erre irányul a tevékenységük.
Így aztán a lomizás szempontjából értéktelen szemétkupacokat a kukásautók ömlesztve, válogatás nélkül szállítják el. A lomtalanítás után még külön takarítás is szükséges, ami évente félmilliárd forintba kerül. Nyugat-Európában már rég nem ez a jellemző, de országszerte a hazai településeken sem. Sokak szerint az eddigi rendszer alkalmatlan arra, hogy az elmúlt fél évszázadban többszörösére nőtt hulladékmennyiséget kezelje. Ez alapján világos, hogy átalakítás szükséges, különben a lerakás csak tovább nő.
Nézzük meg, ezzel szemben mit ígér a kontrollált, gyűjtőpontos rendszer! Érdemes felidézni, hogy a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. és a MOHU Budapest Zrt. képviselői még az óévben, egészen pontosan december 20-án mutatták be az Energiaügyi Minisztérium részére a fővárosban 2025-től bevezetni javasolt, úgynevezett gyűjtőpontos lomtalanítási koncepciót. Igaz, elhangzott, hogy az új rendszer részleteinek kidolgozásához szükség van további egyeztetésekre, amire az új év elején kerül sor.
Az első és legfontosabb gyakorlati paraméter: e szerint évente 3 napon, minden lakástól maximum 800 méterre, őrzött konténerekkel egy gyűjtőpontra lehet elvinni a lomot. Összesen 146 ilyen gyűjtőpont lesz, kerületenként akár 10-12 is. Az időpontról – ahogy eddig is – előzetesen értesítik a lakókat. A helyszínen a MOHU kollégája segít a szétválogatásban, és minden hulladék a megfelelő konténerbe kerül, ahonnan elviszik újrahasznosításra. A konténereket folyamatosan ürítik, nem alakulnak ki szeméthalmok.
Ezzel a rendszerrel a felére lehet csökkenteni a lomtalanításból származó lerakást.
A gyűjtőpontokon a veszélyes hulladékot is le lehet adni, azt ígérik, szabályosan szállítják el onnan. Ha valaki nem tudja egyedül elszállítani a hulladékot a gyűjtőpontig, az önkormányzatnál jelezheti ezt. Rászorultsági alapon (anyagi, egészségügyi, egyéb okok miatt) az önkormányzat adja meg azon lakosok listáját, akiktől a MOHU munkatársai ingyen elszállítják a lomot. Igény esetén a MOHU a piaci ár töredékéért (5800 forint + áfa / köbméter) mindenkinek biztosítja a lom elszállítását. Azzal érvelnek a változás mellett, hogy ez egy előremutató, a városképet, a lakosok biztonságát és környezetünket védő rendszer.
Az Index független szakértőket keresett meg, hogy tisztán lássunk, érdemben össze tudjuk hasonlítani az eddig ismert lomtalanítási rendszert a helyébe lépő kontrollált, gyűjtőpontos gyakorlattal. Kérdéseinkre a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ) környezetvédelmi tanácsadója, Markó Csaba, illetve Bereczky Gábor, a Védegylet főtitkárhelyettese válaszolt.
Markó Csaba úgy fogalmazott lapunknak, hogy a fővárosban eddig alkalmazott lomtalanítási módszer – ha mindenki ismerné és betartaná a vonatkozó szabályokat – alapvetően két szempontból nem elégíti ki a ma elvárható környezetvédelmi feltételeket.
Emellett sokakat irritálnak a lomtalanítás során két napig növekvő, rendezetlen szeméthalmok, a szétszóródó törmelékek, a lomizók ellenőrizetlen tevékenysége. Megjegyzendő azonban, hogy épp ez utóbbiaknak köszönhető, hogy a legtöbb még használható vagy javítható holmi és értékesíthető anyag, ki nem helyezhető dolgok a gyűjtőjárat érkezésekor már nincsenek a lomok között, így biztosítva a körforgásban maradásukat.
A gyűjtőpontos rendszer bevezetésének várható konkrét környezeti előnyeiről szólva a tanácsadó elmondta:
Feltételezve a jó tervezést, szervezést, a lakosság együttműködését és igényeinek figyelembevételét, a gyűjtőpontos lomtalanítás az említett problémák kezelésére lehetőséget ad. Biztosítható az újrahasználható vagy javítható holmik elkülönített átvétele és újra forgalomba hozatala, a hasznosítható anyagok szelektív begyűjtése és másodlagos alapanyagokká alakítása. Kevesebb és nem ismeretlen összetételű maradék hulladék kerül égetésre vagy lerakásra. Nem lesznek szeméthalmok, lomizók, a lomtalanítás ellenőrzött körülmények között történhet meg.
Hozzátette: ez évtől uniós kötelezettség a háztartási veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtési rendszerének biztosítása is. Ezt eddig legtöbbször a kerületi önkormányzatok szervezték és finanszírozták szakcégek bevonásával, a lomtalanítás napjára időzítve, a tervezetthez hasonló átvételi pontokat kijelölve, az azt kérőknek biztosítva, hogy például a nagy tömegű háztartási gépekért házhoz mennek. Remélhetőleg ez a szolgáltatás az új rendszerben is elérhető lesz, adott esetben kiterjesztve azt más nagy tömegű, illetve terjedelmű dolgokra is (pl. bútorok, matracok).
Fontos szempont az is, hogy a gyűjtőpontok kialakítása és működtetése mennyire illeszkedik az európai hulladékkezelési trendekhez. Erről Markó Csaba azt mondta: ezek a gyűjtőpontok lényegében ideiglenes hulladékudvarként működhetnek, amire más országokban is van példa, de többnyire más megoldásokkal kombinálva. Mindenekelőtt az állandó hulladékudvarok sűrűbb hálózata mellett ez csak kiegészítő lehetőség.
A legelterjedtebb a rendelésre történő, házhoz menő lomtalanítás, ami akár háztartásonként, akár társasházanként is adott időpontra megrendelhető. Emellett egyre elterjedtebbek a nálunk újrahasználati központnak nevezett létesítmények, amelyeket civil szervezetek, önkormányzatok vagy vállalkozók működtetnek, a használt, megunt holmikat ingyen vagy minimális áron átvéve, majd (szükség esetén javítva) eladva. És persze vannak legális, szervezett garázsvásárok, zsibvásárok, használtcikk-kereskedések.
Ugyancsak lényeges kérdés, hogyan lehetne maximalizálni az újrahasznosítható anyagok arányát az új rendszerben. A KSZGYSZ környezetvédelmi tanácsadója szerint ahhoz, hogy a ténylegesen hasznosuló anyagok aránya növekedjen, mindenekelőtt az anyag vagy típus szerinti elkülönített gyűjtésre van szükség, amit ezeken a gyűjtőpontokon a szakszemélyzettel lehet biztosítani. Ugyanakkor megfelelő utóválogató és előkezelő kapacitások is kellenek, amelyek segítségével a feldolgozó (hasznosító) ipar számára megfelelő alap- és nyersanyagokká alakíthatók a hulladékok.
És ne feledkezzünk meg arról, hogy elsősorban a hulladékképződést kell mérsékelni, hogy a hulladékkezelésre minél kevesebb erőforrást kelljen fordítani. Ezt pedig a használt holmik újrahasználatával, felújításával, javításával, továbbadásával, az ezt segítő infrastruktúra kialakításával lehet elősegíteni
– jegyezte meg Markó Csaba. Végül a szemléletformálás kapcsán arra is kitért, hogy elengedhetetlen a lakosság együttműködése, ami csak a megfelelő tájékoztatással érhető el. Ezt viszont azzal kell kezdeni, hogy a tervezett változtatásokról és célokról véleményt kérünk, egyeztetéseket tartunk, fórumokat szervezünk, ahol az igényeket, a lehetőségeket és a kényelmi, környezeti, egészségi és pénzügyi feltételeket, a szolgáltatás tartalmi és szakmai feltételeit meg lehet vitatni.
Bereczky Gáborral, a Védegylet főtitkárhelyettesével onnan indítottunk, hogy milyen társadalmi hatásai lehetnek a gyűjtőpontos lomtalanításnak, különösen a lomizás visszaszorítására vonatkozóan. A szakember szerint
bár jogszabályok szabályozzák, hogy mikor mit lehet kidobni lomtalanítás alkalmával, sajnos ez a házirend működésképtelen. A lom tulajdonjoga is definiálva van, viszont az ezzel kapcsolatos jogszabály betarthatatlan. A társadalom jelenleg nincs felkészülve az új eljárásrendre.
Hangsúlyozta: fontos lenne egy társadalmi egyeztetést lefolytatni, melynek két célja lenne. Az egyik fenntarthatóságról és környezetvédelemről szólna, a másik fele a megvalósíthatóságról. A főtitkárhelyettes úgy véli, az nem kétséges, hogy ha az új rendszer kiszorítja a jelenlegi lomizási gyakorlatot a fővárosból, az utcákon a lakosok nem járnának bokáig a szemétben napokig, nem lennének forgalmi akadályok, lefoglalt parkolóhelyek, akkor ez a többség tetszését váltaná ki, viszont egy kérdés maradna, hogy ez az idilli állapot a lakosság részéről milyen áldozatvállalással járna?
A lomizásban érintett, jellemzően rászoruló csoportok helyzetével kapcsolatban Bereczky Gábor mindenekelőtt tisztázta:
Minden olyan háztartásban, ahol nagyobb bútort akarnak kidobni, azoknál mindez probléma, viszont az nem kivitelezhető, hogy minden egyes lakásból, egyeztetett időpontban, egy szolgáltató elszállítsa ezeket a nagyobb tárgyakat. A szakember felvetette, hogy a háztartási gépeknél jól működő gyakorlat, hogy új termék vásárlása esetén a régit elviszik. Ugyanez megoldható lenne a bútorok esetében is. És az is elvárható, hogy az emberek besegítsenek egymásnak, hiszen valami jobb elérése a cél!
Arra a kérdésre, hogy aveszélyes hulladék kezelésének új megoldása hogyan illeszkedik a Védegylet fenntarthatósági céljaihoz, a főtitkárhelyettes válaszában nyomatékosította: fontosnak tartják a veszélyes hulladékok osztályozását, ami azt jelenti, hogy a felhasználható, az újrahasznosítható és az ártalmatlanításra szoruló anyagokat külön-külön kell gyűjteni.
A veszélyeshulladék-gyűjtő akciók szerintük működnek, noha nem kapnak kellő figyelmet, a fixen telepített, például fáradtolaj-gyűjtők pedig higiéniai szempontból hagynak kívánnivalót maguk után. Továbbá sokan nem veszik tudomásul, hogy a nyersanyagkészletek végesek, ezért már most a szeméttelepek másodlagos nyersanyagforrások lettek, és nem mindegy, hogy a szemetet a keletkezésük helyén miként kezelik. A veszélyes hulladékok kapcsán egyúttal felidézte, hogy egyesületük elsőként gyűjtötte a régi, kidobásra szánt mobiltelefonokat. Bereczky Gábor előrebocsátotta:
nem csupán intézkedésekre, hanem szemléletformálásra is szükség van, ami egy hosszú folyamat, és már az óvodában el kell kezdeni.
A szelektív gyűjtés bevezetése sem volt egyszerű feladat, évekig bukdácsolt, hatalmas felháborodások övezték, miközben mára természetes része az életünknek. Várakozásai szerint ugyanezen a folyamaton megy majd végig a lomtalanítás ügye is. Ehhez ki kell alakulnia a tudatos vásárlásnak és fel kell épülnie a körforgásos kereskedelemnek. Már nem az a kérdés, hogy szükség van-e erre, hanem az, hogy a megvalósítás érdekében mi az a pluszteher, amit a lakosság elfogad, amihez fontos, hogy megértsék az emberek, miért is van erre szükség. A szakember megjegyezte azt is, hogy a hulladékhasznosítást, a leadás rendszerét egyszerűbbé kellene tennie, rövidítve a bürokratikus útját.
Az átállás hozadékaként a Védegylet főtitkárhelyettese megállapította: ahogy a háztartásokban keletkező szemetet sem szórjuk szét az utcán, hanem gyűjtőedényekbe helyezzük, úgy a lomtalanítás kulturált lebonyolítása, a hulladék szelektív gyűjtése is evidens kell hogy legyen, hogy a város tisztán tartásának egy fontos részeleme lehessen ez az új koncepció.
Az nem kérdés, hogy egy tiszta, gondozott, karbantartott városban, de egy lakásban is sokkal jobban érezzük magunkat, mint egy lelakottban, viszont az elfogadhatatlan, hogy vannak notórius szemetelők, mások pedig utánuk takarítanak. Ez utóbbi állapot egy adott társadalom intelligenciájának, kulturáltságának a bizonyítványa, mely a nevelés, oktatás hatékonyságának, meglétének vagy hiányának a kivetülése
– summázta a szakember.
(Borítókép: Lomtalanítás 2015. március 26-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)