Közlemény adott ki a Magyar Orvosi Kamara (MOK), amelyben beszámolnak arról, hogy a kórházak magas adósságához az orvosi ellátások valós költségeit meg sem közelítő az állami támogatás vezetett. A fennálló pénzhiány miatt az intézményekből betegeket kell elküldeni, vagy az ellátást kell korlátozniuk. A kamara felhívta a figyelmet arra, hogy egészségügy az állam működésének egy fontos alapja, a jelenlegi helyzet viszont tarthatatlan.
A betegek mellett saját magukat is a rendszer áldozatának tartják az orvosok – olvasható a Magyar Orvosi Kamara közleményében.
Közleményükben beszámolnak arról, hogy a mindennapi munkájuk részévé vált az, hogy szembesítik őket azzal, hogy a munkájuk „veszteséget termel”. Emellett arról is szót ejtenek, hogy a kórházak és szakrendelők milyen kevés pénzhez jutnak, ahhoz képest, hogy az elvégzett vizsgálatok mennyibe kerülnek.
Mint írták, 2024-ben a kórházak és szakrendelők adóssága egyes számítások szerint a 200 milliárd forintot is meghaladta. Szerintük a növekvő adósság oka az, hogy „az állami egészségügy finanszírozása nem felel meg a valós költségeknek”. Például egy EKG-vizsgálatáért mindössze 610 forintot térít az egészségbiztosítási rendszer, miközben az ehhez szükséges eszközök, azok fenntartása, karbantartása és egyéb költségei jelentősen meghaladják az összeget.
Egy magzati szívhang ultrahangos vizsgálata hozzávetőleg 1929 forintba kerül, míg egy magánrendelőben ennek a 10-15 szeresét fizetik ki a szülők. Az állam egy foghúzásért 650-800 forint közötti összeget ad, azonban csak a beavatkozás előkészületeihez használt eszközök 900 forintba kerülnek.
A csekély mennyiségű bevétel következtében az intézményvezetőknek nincs jelentős mozgástere, ezért arra kényszerülnek, hogy visszafogják az ellátásokat. „Ez a helyzet abszurd, hiszen az egészségügyi intézmények alapvető célja a betegek ellátása” – írták, majd hozzátették, hogy gazdasági szempontból tekintve az alapcél teljesítése lehetetleníti el a működésüket. Különösen rosszul járnak a nagyon gyengén finanszírozott szakmák betegei, a veszteséglista élén az urológia és a pszichiátria áll.
Az orvosokat nap mint nap szembesítik azzal, hogy tevékenységük nemcsak „nem hoz hasznot”, de egyenesen „veszteséget termel”. Mint írták, a szembesítés szó szerint történik, a folyosókon vagy értekezleteken, ahol olyan mondatok hangzanak el, mint „ezen a héten X műtét volt, ez Y millió mínusz”. A költségvetési lékek betömködéséhez pedig már általánossá vált az az utasítás,
hogy naponta hány beteget kell elbocsátani, vagy a hónap hányadik napjától kell visszafogni az ellátást.
A kialakult helyzet számos negatív hatással jár a betegekre és az orvosokra is egyaránt. A gazdasági környezet sugallata szerint a kevesebb beavatkozás, vizsgálat gazdaságilag előnyösebb lenne, azonban ez alapjaiban kérdőjelezi meg az orvoslás lényegét.
Teljesen általános, hogy több beavatkozást kell lejelenteniük, mint ami valójában megtörtént. Sokszor csak 10 perc jut egy betegre, ahhoz, hogy a finanszírozást „összekapargassák”, akár egyórányi, valójában meg nem történt beavatkozást kell lekódolniuk. „Erről természetesen a NEAK is tud, de mindenki szemet huny” – jegyezték meg.
Az orvosok számára további nehézségeket okoz az olyan vizsgálatok megszervezése, melyet ők maguk nem végezhetnek. Ez rengeteg telefonálással és könyörgéssel jár. Hasonló gondokat okoz egy beteg másik intézménybe való áthelyezése. Elvileg tisztázottnak kellene lennie, hogy milyen diagnózissal, ellátási igénnyel a beteg hová tartozik – gyakorlatilag a potenciális fogadóintézmények gyakran telítettek, műszaki vagy személyzeti okokból hosszabb-rövidebb időre nem érhetők el.
A MOK két fő pontban fogalmazta meg, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy a jelenleg fennálló helyzet megoldódjon. Elsőként egy reális finanszírozási modell bevezetését sürgetik, amely a beavatkozások valós költségét fedezi. Ennek érdekében „évente sok száz milliárd forinttal kell növelni az egészségügy költségvetését a következő évtizedben”. Második pontként transzparens kommunikációt szeretnének, hogy az érintett felekkel nyíltan beszélhessenek a problémákról és azok megoldásáról.
Kiemelték, hogy a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, valamint társadalmi és politikai konszenzus kell arról, hogy „az egészségügy a nemzet értéke, az állam működésének egyik fontos alapja”, ami nem alapulhat egy gazdasági paradoxonon.
A Népszava megkereste Svéd Tamást, a MOK főtitkárát, aki elmondta, hogy a közleményt figyelemfelkeltésnek szánták, mivel tapasztalataik szerint a most működő egészségügy feltételeinek egyre több eleme hiányzik, melynek következményei a betegellátáson csapódnak le. A vezetést két irányból is szorongatják, egyfelől számonkérik rajta az ellátatlanságot, másfelől elvárják, hogy ne csináljon adósságot. A kamara azt gondolja, ez a két elvárás üti egymást – mondta Svéd Tamás.
(Borítókép: Komka Péter / MTI)