Orbán Viktor sikeres válságkezelésre, Trump-hatásra és a „patrióta fordulat” betetőzésére, míg Magyar Péter a politikai momentum fenntartására, illetve ostromra készül. A választás előtti év egyik legfontosabb kérdése, hogy a kormányoldali vagy az ellenzéki szavazók lesznek-e inkább feltüzelve a következő hónapokban.
A 2025-ös politikai évad Magyar Péter újévi beszédével indult, és azzal, hogy előrehozott választást követelt, majd Orbán Viktor indiai utazásának hírével folytatódott.
Év eleji „atombomba” volt, hogy távozása előtt David Pressman amerikai nagykövet bejelentette: az Egyesült Államok szankciós listára tette Rogán Antal minisztert, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjét.
Megvolt az év első fontos választása is: a Tisza Párt nem indult, a Fidesz viszont fölényesen megnyerte az időközi dombóvári választást, igazolva, hogy szavazói nem bizonytalanodtak el.
A világ Donald Trump megválasztott amerikai elnök január 20-i beiktatására vár, na meg arra, milyen is lesz azután az Egyesült Államok politikája. Cikkünkben a magyar belpolitika aktuális helyzetét vizsgáltuk meg.
Nagy a csatazaj a politikai arénában, ami Kovács János politikai elemző szerint érthető, hiszen jelentős változások zajlottak tavaly a magyar belpolitikában, és komoly változások történnek jelenleg is a nemzetközi politikai térben, amelyek nem hagyják érintetlenül Magyarországot.
Orbán Viktor itthon újabb sikeres válságkezelésre, európai szinten pedig a »patrióta fordulat« betetőzésére készül a következő időszakban. A Fidesz nincs rossz állapotban, de a korábbi választásokhoz képest nagyobb kihívás előtt áll, ami egyrészt a Magyar Péter-jelenségnek, az ellenzék erősen egyenlőtlen széttagoltságának, másrészt a gazdasági nehézségeknek köszönhető, amelyek negatívan befolyásolják a közhangulatot. Az ellenzék igyekszik botrányból botrányba hajszolni a kormánypártokat, minden támadási felületre teljes rendszerkritikát tapasztani.
Az elemző úgy látja, hogy ezek jórészt leperegnek a közvélemény polarizációja és a magas választói ingerküszöb okán, arra viszont alkalmasak, hogy feltüzelve tartsák az ellenzéki szavazókat.
A Tiszából a pártelnök személyét – és az EP-delegáció néhány megnyilvánulását – leszámítva egyelőre keveset látunk, bár zajlik a szervezeti építkezés, és a párt kifejezetten jól szerepel a közvélemény-kutatásokon. Ezek a számok nem feltétlenül tükrözik a párt valós támogatottságát, ugyanakkor jelzésértékűek a nagyságrend, illetve az ellenzéken belüli erőviszonyok szempontjából.
A kisebb támogatottsággal rendelkező pártok közül a Mi Hazánk és a Demokratikus Koalíció mozognak a politikailag releváns kategóriában, képesek teljes értékű pártként működni, bár helyzetük nem egyszerű. Az elemző azt mondta:
„A csapdahelyzet lényege, hogy a DK egyértelműen a Tisza gyengítésében érdekelt, ám ezt muszáj a konstruktív kritika látszata alatt tennie, különben kivívja maga ellen az ellenzéki tábor nagy részének haragját. Azokét, akiket meg kellene szólítania. A Mi Hazánk egyszerre pozicionálja magát a kormánypártokkal és a többi ellenzéki párttal szemben, ugyanakkor támogatottsága okán nem számít pólusképzőnek, koalícióképessége pedig erősen korlátozott. Ez a párt szavazatszerző képességét is jelentősen beszűkíti” – fejtette ki Kovács János.
Az országgyűlési választás előtti 2025-ös évben a kormány számára a fő tét a gazdasági helyzet kezelése és a protesthangulat féken tartása a társadalomban. A politikai elemző hozzátette: a Fidesznek rengeteg tapasztalata van abban, hogyan lehet egyszerre tematizálni a belpolitikai vitákat, és közben sakkban tartani – akár egymással szemben is – az ellenzék szereplőit. 2024 egy kifejezetten viszontagságos, botrányokkal járó év volt a kormánypártok számára.
A politikában nincs »biztonsági mód«, aki nem vállal kockázatot, konfliktust, szükség esetén vezéráldozatot, az marginalizálódik. Ezzel együtt is fontos kívánalom lehet a Fidesz részéről, hogy a következő országgyűlési választásokig ne legyenek olyan botrányok, amelyek nyomán a kormányoldal tartósan védekező pozícióba szorul, sérül a választói azonosulást szolgáló narratívája. Az egyik leglényegesebb kérdés, hogy a kormányoldali vagy az ellenzéki szavazók lesznek-e inkább feltüzelve a választásig hátralévő időben, illetve majd a hivatalos kampányidőszakra ráfordulva
– fogalmazott Kovács János, megjegyezve, hogy a szereplőknek ehhez megfelelő tétadásra lesz szükségük, amihez hozzátartozik az is, melyik politikai erőnek mi a mondanivalója, mit képvisel azokban a kérdésekben, amelyek valóban foglalkoztatják a választókat.
Az ellenzék számára a fő tét az, hogy megteremtse a kormányváltás politikai feltételeit. Noha Magyar Péter kizárta, hogy együttműködjön a hagyományos ellenzékkel, az elemző egyelőre még nyitott kérdésnek tartja, hogy lesz-e, illetve mely szereplőket érint majd egy ellenzéki összefogás, kik fognak egymással koordinálva jelölteket állítani, lesz-e közös lista.
„Ezek a kérdések eldöntik azt is, hogy a Tisza mennyire lesz önjáró, illetve a »régi ellenzék« pártjai közül kinek lesz még helye a nap alatt. Magyar Péterék számára a legnagyobb tét a politikai momentum fenntartása, a szavazói fáradtság elkerülése. Ehhez állandó offenzívában kell maradnia – részben erről szól az előrehozott választás követelése is, miközben a mögötte álló apparátus felkészíti a pártstruktúrát a választási üzemmódra” – magyarázta Kovács János.
Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásait számos kritika érte, leginkább kormányoldalról. Az itthon felméréseket végző cégek, intézetek esetében többnyire felsejlik, hogy melyik politikai oldalhoz húznak.
Kovács János szerint azonban továbbra is érdemes figyelemmel kísérni a közvélemény-kutatásokat, hiszen nélkülük politikai tétmeccsek, országos választások között szinte teljesen vakok volnánk a választói preferenciák változásait tekintve. Ugyanakkor külön-külön, egy-egy pillanatfelvétel mentén nincs értelme ezeknek a felméréseknek a stratégiai kiértékelésére, mert a különböző intézetek adatsorai gyakran ellentmondásosak, túl sok a statisztikai hibahatáron túli, kutatás-módszertani különbségekkel aligha magyarázható eltérés.
„Ennek nyilván részben szakmai, részben sajnos pártpolitikai okai vannak, de mindenképp hitelességi deficitet okoznak. A nyilvános kutatási adatok, százalékok így is egymás mellé rendezhetők, kiadnak egy szórást, amiből láthatunk nagyságrendeket, illetve bizonyos megkötéssel trendszerű változásokat is” – tette hozzá az elemző.
Orbán Viktor „fantasztikus évet” ígért, közben Donald Trump megválasztott amerikai elnök január 20-i beiktatására várnak a kormányoldalon. Az új elnöki adminisztrációtól sokat remélnek a magyar jobboldalon (mint kiderült, Orbán Viktor nem vesz részt a beiktatáson).
Az elemző kiemelte, Donald Trump visszatérése közel sem jelenti azt, hogy a magyar kormány „diplomáciai szélárnyékba” kerül, ugyanakkor van gazdasági és politikai potenciál az amerikai–magyar kapcsolatok szorosabbra fűzésében.
Az efféle fejlemények az Európában zajló kormányváltásokkal együtt megmosolyogtatóvá tehetik a magyar kormány elszigeteltségéről szóló magyarázatokat. De egy jóval szorosabb kormányközi együttműködés Washington és Budapest között megkérdőjelezheti a korábban meghirdetett „gazdasági semlegesség” politikájának tarthatóságát, illetve a Kínával való stratégiai együttműködést. Az új amerikai adminisztráció a demokráciaexport helyett a magyar kormánnyal való együttműködésben lesz érdekelt, amihez már megvannak a kimunkált kapcsolatok és működő lobbicsatornák. A magyar ellenzék számára ez mindenképp szűkülő politikai támogatást jelent, noha az amerikai Demokratákhoz közelebb álló NGO-k és az európai baloldal továbbra is igyekeznek majd segíteni őket.
A Trump-hatás a magyar belpolitikában Kovács János szerint áttételes lehet: azzal, hogy a magyar kormány külpolitikai mozgástere és ezzel együtt európai érdekérvényesítési képessége – zsarolási potenciálja – nő, a kormány a számára belpolitikailag fontos célokhoz is könnyebben szabadíthat fel erőforrásokat.
Az elemző hozzátette, hogy Orbán Viktor amerikai hátszéllel az uniós politikai porondon is sikeres kezdeményező lehet (pl. migráció, energiapolitika, uniós reformok), vagyis véleményvezérként kikerülhet abból az obstruktív szerepből, amibe az európai intézményes elittel és a nyugati főárammal folytatott vitái miatt került.
A Tisza Pártból továbbra is csak Magyar Péter látszik, bár nemrégiben azt ígérte, hogy legkésőbb február közepén bemutatják az első szakértőiket, szakpolitikusaikat.
Kovács János rámutatott: a Tisza úgy nőtte túl a korábbi ellenzéket, hogy a programpolitizálás tekintetében mindeddig nem tudott többet nyújtani náluk. A párt varázsát a Magyar Péter személyéhez fűződő, kormányváltó várakozások adják, továbbá a „régi” ellenzéki pártokból való kiábrándulás, valamint az ellenzéki oldalon meglévő, Fidesszel szembeni, abszolút elutasítás.
Ehhez javarészt elegendő egy egyszemélyes show is, amíg annak főszereplője feltalálja magát a nyilvánosság előtt, megfelelő politikai ütemérzékkel rendelkezik, és képes meggyőzni a híveit, hogy egy sikerre ítélt, jó ügyet támogatnak. Amíg ehhez intenzív médiatámogatás is társul az ellenzéki média részéről, a szervezetépítési, jelöltállítási, programalkotási háttérmunka a napi politikai működés szempontjából másodlagos fontosságúvá válik. Persze, teljesen el nem hanyagolhatók ezek a feladatok, hiszen jól működő, országos lefedettségű pártszervezet, a párthoz köthető, ismert arcok, témafelelősök nélkül hosszabb távon nem lehet egy professzionális szervezet képét kialakítani, ami szakpolitikailag hitelesnek, kormányképesnek mutathatja magát
– magyarázta az elemző.
Beszélt arról is, hogy Magyar Péter maga is rájátszik a politikai fenegyerek szerepre, és ezt ügyesebben teszi, mint elődei az ellenzéki oldalon:
Mint Botond, aki a monda szerint buzogányával bevágta Bizánc érckapuját, ő is igyekszik döngetni a kaput, ostrom alatt tartani a kormánypártokat. Egyelőre a kockázatkerüléssel is magyarázható, hogy a Tisza alig rendelkezik beszélő fejekkel. Így ugyanis kisebb a hibázás, ellentmondás lehetősége, különös tekintettel arra, hogy a párt szimpatizánsai világnézetileg sokszínűek, a tagság különböző politikai szocializációs közegekből érkezett, a párt képviselői ideológiailag nem csiszolódtak össze, és nyilvános működésük során nem feltétlenül követnek pártközponti utasításokat. Ez egy átmeneti helyzet, amit a további pártépítés és a választási felkészülés lassan felül fognak írni, hiszen a Tiszának országos és helyi szinten is vitaképes jelöltekre lesz szüksége.
Ettől még az, hogy Magyar Péter folyamatosan előtérben van, illetve lesz is, Kovács János szerint tökéletesen egybevág a politika perszonalizációjának igényével és az általa vitt vezérszereppel.
(Borítókép: Orbán Viktor 2024. december 21-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)